Higgyetek az Ő prófétáinak - február 20 - SZOMBAT - Dániel 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 36. fejezet 2046. nap

A LÉNYEGES ISMERET 

"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."

36. fejezet (7. rész) – A spekulatív ismeret veszélye

Abban a pusztai sátorban és abban a templomban, amelyek Isten lakóhelyének szimbólumai voltak, egy helyiség Isten jelenlétének szentségét őrizte. A bejáratnál lévő, kérub-mintákkal átszőtt függönyt egyvalakinek a kivételével senkinek sem volt szabad felemelnie. A függöny felemelése és a szentek szentje szent titkába való hívatlan behatolás halált jelentett, mert a frigyládát betakaró fedél felett fénylett a Legszentebb Lény dicsősége, és meghalt az, aki arra a dicsőségre rátekintett. Az év egyetlen napján, a szentek szentjében végzendő szolgálatra kijelölt napon, a főpap remegve lépett Isten elé, miközben tömjénfüst takarta el szeme elől a dicsőséget. A templom egész területén minden hang elnémult. Egy pap sem szolgált az oltároknál. A hívek serege néma áhítatban meghajolva könyörgött Isten irgalmáért.

"Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett" (1Kor 10:11).

"Az Úr az ő szent templomában,

Hallgasson előtte az egész föld!"

"Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek;

Kérubokon ül, remegjen a föld!

Nagy az Úr a Sionon,

És magasságos ő minden nép felett.

Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet,

- Szent az!"

"Az Úr trónja az egekben;

Az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait."

"Alátekintett az ő szentségének magaslatáról."

"Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.

Ő alkotta mindnyájok szívét,

És jól tudja minden tettöket."

"Féljen az Úrtól mind az egész föld,

Rettegjen tőle minden földi lakó"

(Hab 2:20; Zsolt 99:1-3; 11:4; 102:20; 33:14-15; 8).

Az ember kutatással nem találja meg Istent. Senki se próbálja vakmerően felemelni azt a függönyt, amely eltakarja Isten dicsőségét. "Kikutathatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő utai!" (Róm 11:33). Irgalmának egyik bizonyítéka, hogy hatalmának rejteke van; mert annak a függönynek a felemelése, amely Isten jelenlétét rejti, egyenlő a halállal. Egy halandó ember sem hatolhat be abba a titokba, amelyben Isten lakik és cselekszik. Csak azt foghatjuk fel róla, amit Ő jónak lát kinyilatkoztatni. Az észnek tudomásul kell vennie, hogy van egy nála nagyobb tekintély. A szívnek és értelemnek meg kell hajolnia a nagy VAGYOK előtt.

 

Mai Bibliai szakasz: Dániel 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%2012&version=NT-HU

Ebben a fejezetben az általunk ismert világ rendje véget ér, és Mihály (Krisztus) főpap befejezi a vizsgálati ítéletet. Ő az a Fejedelem, aki megvédi a hűségeseket, akikhez Dániel is tartozik (1. vers). Egyes bibliamagyarázók azon vitatkoznak, hogy Dániel 11:45 és 12:1 egymással egyidejűleg történnek-e vagy sem. A zsidóság úgy értelmezi, hogy az 1-4. versek a 11. fejezet befejező részét képezik.

Krisztus, aki együtt ül az Atyával a trónon, most feláll. Ő időnként az Öregkorú előtt áll (7:13), de ezekben a versekben a megpróbáltatás olyan időszakában „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni”, feláll. Amikor Ő felkél, a kegyelem ajtaja bezárul. Mihályt korábban a könyv úgy nevezi, hogy a „ti fejedelmetek”, de itt megdicsőült állapotában, az engesztelési folyamat befejezése után, Ő „a Nagy Fejedelem”.

Jákob megpróbáltatásának éjszakája elkezdődik, de „az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben” (Élet könyve). Ők képezik a hűséges maradékot, akik abban az időben élni fognak. Akik korábban meghaltak, most feltámadnak (2. vers), némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra és örök pusztulásra, beleértve azokat is, akik Jézust általszegezték (Jel 1:7). Ők megsemmisülnek, és nem léteznek tovább. Akik elfogadják Jézust Megváltójuknak, azok bölcsek, és akik kivették részüket Isten legfontosabb munkájában, a lélekmentésben, fénylenek, mint a csillagok örökké (3. vers).

Dániel könyvét be kellett pecsételni a vég idejéig (4. vers). 1798 után, ami a vég idejének kezdetét jelöli (11:35), teljesebb megértésre jut el az emberiség. A 4. vers szerint a tudás gyors növekedésnek indul. Mi tudjuk, hogy ez a dátum, mert az 5-6. versekben egy angyal a Tigris folyó eme partján, aki Dániel mellett áll, párbeszédbe kezd egy gyolcsba öltözött lénnyel, aki felemeltetett helyen állt a folyó másik oldalán. Felteszi neki a kérdést: „mikor lesz végük e csudadolgoknak?” (6. vers), és aki így válaszolt: „ideig, időkig és fél időig” (7. vers). Dániel az ékírásos naptárakból tudta, hogy az „egy idő”, egy esztendőt jelent, az „idők” két esztendőt, az „időnek fele” fél évet, ami összesen 1260 napot tesz ki, minden napot egy esztendőnek számítva eljutunk Kr. e. 538-től 1798-ig.  

A gyolcsba öltözött férfi így folytatta: „amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek” (7. vers - új prot. ford.). Ez a hatalom nem töretett meg teljesen 1789-ben, az evangéliumot még el kellett vinni az egész világra, és még be kellett következni a nagy rostálásbak és a Szentlélek késői esőben való kitöltetésének. Dániel hallotta, csak nem értette azt, ami elhangzott (8. vers). Még mindig tudni akarta, hogy „mi lesz végül mindebből?” Mi fog történni akkor? Azt a feleletet kapta, hogy el kell mennie a maga útján, mert a szavak be vannak zárva és be vannak pecsételve a vég idejéig (9. vers).

A Dániellel beszélő férfi ez után újabb információkkal szolgál a hűségesekről. Megtisztulnak és megfehérednek a megszentelődés által, és az Istenben való hitük megpróbáltatik. Igazságuk meg fog látszódni életükön, mert abbahagyták gonosz útjaikat (10. vers). De a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat, bűneik rejtegetését, Isten félszívvel való imádatát, és ahelyett, hogy szívüket alárendelnék, csak szavaikkal szolgálnak. Az igazak azonban Krisztussal járnak és az Ő Lelkének segítségével megértik a titkokat.

Két időelemet is találunk ebben a fejezetben, amivel eddig Dániel könyvében nem találkoztunk. A 2300 éves prófécia után Dániel nem kapott több – hosszabb időre szóló – próféciát, amely ez után az idő után kezdődött volna el. Dániel arra a kérdésre kapott választ, hogy hogyan lesz mindennek vége. A középkori nehéz időknek 1798-ban kellett véget érniük, de megismétlődnek majd a vég előtt. Az angyal beszél 1290 napról (11. vers), és az utolsó vers azt mondja, hogy „boldog, aki várja és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot” (12. vers). Dániel még mindig nem érti az egészet, de azt mondják neki, hogy „menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén” (13. vers). Ez a történelem végét és az örökkévalóság kezdetét jelenti.

Figyelmeztető megjegyzés: egyházunknak nincs hivatalos álláspontja az 1290 és az 1335 prófétai nap értelmezésével kapcsolatban. További részletesebb értelmezést egyéni tanulmányozás útján nyerhetünk.

Drága Istenünk!

Nem tudjuk mikor jössz el, de hogy eljöveteled közel van, abban biztosak vagyunk. Ha meg kell halnunk addig, akkor történjék az a Jézusba vetett hittel, ha élve maradunk, segíts át mindenen, kérünk! Ámen.

Koot van Wyk 

289. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  36. fejezetéhez (február 14-20.).

A társadalomtudományokat átitatják a New Age gyógyítási eszméi és módszerei, amelyek nagyobb részt csak részigazságok. Ezen részigazságok közül egyik a meditáció jótékony hatásaival kapcsolatos. A tudomány majdhogynem úgy mutatja be a meditációt, mint egy mindenre jó gyógyszert. Pontosabban szólva, létezik a meditációnak jó formája. Azonban a meditációs technikákat, a pszichológiai elméletekkel egyetemben, a Szentírás mérlegén kell megvizsgálnunk.

Tanulmányoznunk kell a tudományokat. A tudományos módszer lényegében több szempontból vizsgálja az emberi életet, legyen akár fizikai, szociológiai vagy pszichológiai. Azonban megvan a veszélye, hogy a tudományt Isten szava fölé emeljük, és azt tesszük a Biblia vizsgálatának mércéjéül, ahelyett, hogy éppen fordítva tennénk. Abban a pillanatban, hogy így cselekszünk, a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből kezdünk enni.

Ennek a fának a gyümölcse látszólag enyhíti a lélek éhségét, és távol tart minket az evangéliumi tápláléktól, amire a léleknek valójában szüksége van. Az az eszme, hogy Isten egy, mindenhol a természetben jelen lévő lényeg, és ez az isteni tényező az emberi szívben lakozik természeténél fogva, meglehetősen spirituálisan hangzik, ugye? De valójában ez az igazságtól messze vezet minket.

A változás hatalmi kérdés. Hogy megtörjük a rossz szokásokat és új erősségeket szerezzünk, nekünk embereknek szükséges magunkon kívüli hatalmi forrással rendelkezzünk. Ha egy kicsi Istenből bennünk él, kinek van szüksége a Keresztre? De ha a bűn valóban elválasztott minket Istentől, szükségünk van a bűnt legyőző Jézus általi jóvátételre, hogy visszahelyezzen minket az eredeti állapotba.

Legyen hát ez a mi állandó meditációnk tárgya.

Jennifer Jill Schwirzer, LPC

Író, tanácsadó, zenész, előadó

Fordította Gősi Csaba