Higgyetek az Ő prófétáinak - február 22 - HÉTFŐ - Hóseás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 37. fejezet 2048. nap

A LÉNYEGES ISMERET 

"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."

37. fejezet (1. rész) – A helyes és a helytelen nevelés

Történelmi és teológiai tudomány

Sokan a keresztény szolgálatra való felkészüléshez nélkülözhetetlennek tartják történelmi és teológiai írások alapos ismeretének megszerzését. Úgy vélik, hogy ez az ismeret segítségükre lesz az evangélium tanításában. De az emberek véleményeinek fáradságos tanulmányozása inkább gyengíti, mint erősíti szolgálatukat. A történelem- és teológiatudomány vaskos köteteivel megtöltött könyvtárakat figyelve arra gondolok, hogy miért költsünk pénzt arra, ami nem kenyér. János evangéliumának hatodik fejezete többet mond, mint ami ezekben a könyvekben található. Krisztus így szól. "Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha." "Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké." "Aki énbennem hisz, örök élete van annak." "A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:35, 51, 47, 63).

A történelem tanulmányozását nem szabad teljes egészében elítélni. A szent történelem a prófétaiskolák egyik tantárgya volt. Azok a feljegyzések, amelyek megörökítik azt, hogy miként bánt Isten a nemzetekkel, Jahve lépéseit követik nyomon. Napjainkban is figyelnünk kell, hogyan bánik Isten a föld népeivel. A történelemben meg kell látnunk a próféciák beteljesedését; kutatnunk kell, mit tett a Gondviselés a nagy reformációs mozgalmakban, és meg kell értenünk az események folyamatát a nemzeteknek a nagy küzdelem végső csatájára való felsorakozásában.

Ez a kutatás világos, átfogó életszemléletet ad. Segít megérteni az élet viszonyulásait és összefüggéseit: azt, hogy milyen csodálatos kötelékek kapcsolnak bennünket a társadalom és a nemzetek nagy testvériségéhez, és milyen nagy veszteséget jelent mindenkinek egyetlen ember leigázása és lealjasítása is.

A történelem - közismert formájában - az emberek eredményeivel, hadi győzelmeivel, hatalomra és nagyságra jutásával foglalkozik. Az azonban szem elől vész, hogy Isten beleszól az emberek ügyeibe. Csak kevesen akarják meglátni Isten szándékának megvalósulását a nemzetek emelkedésében és bukásában.

A teológia - ahogy azt tanulni és tanítani szokás - jórészt megörökíti azt az emberi spekulációt, amely csak "elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel". Nagyon sokszor e sok könyv halomra gyűjtése mögött nem annyira az értelem és a lélek táplálásának vágya húzódik, hanem inkább a filozófusokkal és a teológusokkal való megismerkedés, a kereszténységet művelt kifejezésekkel és állításokkal való bemutatásának vágya.

Nem minden megírt könyv szolgálja a szent élet célját. Tanuljatok tőlem - mondta a nagy Tanító. "Vegyétek fel magatokra az én igámat!" Tanuljatok tőlem szelídséget és alázatosságot! Az értelmi képességek fitogtatása nem segít azokkal a lelkekkel való foglalkozásban, akik az élet kenyerének nélkülözése miatt pusztulnak el. E könyvek tanulmányozásakor megengeditek, hogy azok töltsék be a Krisztustól megtanulandó gyakorlati leckék helyét. E tanulás nem eredményezi az emberek táplálását. Az a kutatás, amely annyira kimeríti az agyat, nem nagy sikerrel kecsegteti az embert a lelkekért való munkálkodásban.

A Megváltó azért jött, "hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse" (Lk 4:18). Tanításában a legegyszerűbb kifejezéseket és a legvilágosabb jelképeket használta Azt olvashatjuk, hogy "a nagy sokaság örömmel hallgatja vala őt" (Mk 12:37). Azoknak, akik korunkban igyekeznek Krisztus munkáját végezni, jobban meg kell ismerniük az Ő tanításait.

Az élő Isten szavai jelentik a legmagasabb iskolát. Akik az embereknek szolgálnak, azoknak az élet kenyeréből kell táplálkozniuk. Belőle lelki erőt merítenek. Így készülnek fel az emberiség minden rétegének való szolgálatra.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s%202&version=NT-HU

Hóseás 2:1 folytatása az 1:10-nek, ahol Isten áldásáról és Izrael jólétéről olvashattunk. Hóseás próféta bármelyik izraelitát fivérének vagy nővérének nevezhette volna. Azonban ez a megígért áldás feltételes volt: lelkileg nagyon mélyre süllyedtek, és továbbra is hűtlenek voltak Istenhez.

Hóseás 2:2-13 felvázolja szégyenteljes viselkedésüket (2:4, 9), és Istent elutasító magatartásukat (2:7). Izrael nem bízott meg a férjként viselkedő Istenben, és úgy döntött, hogy erősebb nemzetekre bízza sorsát (Jer 2:25). Isten módszere, hogy visszahívja Izraelt magához, első lépésként abból állt, hogy megállítsa őt a más népekkel való kapcsolatkeresésben (2:5-6), és kimondassa vele, hogy „elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan” (2:6). Másodsorban Isten megfosztotta őket az élvezeteiktől, így talán emlékezni fognak arra, hogy az igazi Ajándékozó az Isten, és nem a szeretőik. Ha nem térnek vissza Istenhez, el fogják veszíteni a kenyerüket, vizüket, gyapjújukat, lenjüket, italukat (2:4), gabonájukat, borukat, olajukat, ezüstjüket, aranyukat (2:7), szőlőjüket és fügéjüket (2:11). Így nem tudnak majd ünnepségeket szervezni.

Hóseás 2:13-22 leírja azt, ahogyan Isten bűnbánatra és reménykeltő állapotba vezeti Izraelt. Először Isten szükséghelyzetbe és nehéz körülmények közé vezeti Izraelt, azért, hogy elkezdjenek odafigyelni rá. Az Istenre való hallgatás már a „reménység ajtaja” (2:14). Isten erős vágya, hogy visszaállítsa a helyes lelkiállapotot és a kapcsolatot Izraellel kifejezésre jut például ezekben a szavakban: „hoz,” és „csalogat” ami csábítást, elcsábítást is jelent (2:14). Isten szeretné, ha Izrael ugyanabban az állapotban és kedélyben lenne, mint amikor örömmel énekelve kijöttek Egyiptomból (2:14).

Hóseás idejéig Isten megengedte Izraelnek, hogy az általánosságban használt Baál szóval illessék, ami azt jelenti „Mester.” Azonban Isten szerette volna, ha Izrael úgy értelmezi a kapcsolatot, mint férj és feleség, nem pedig mester és szolga (2:15-16). Isten szeretne örök házassági szövetséget kötni népével, ami a hűségen, igazságosságon, kegyelmen és együttérzésen alapul (2:19:20).

Ha Izrael megtartotta volna a helyes kapcsolatot Istennel, akkor az egek és a föld válaszoltak volna; a föld élelmet biztosított volna számukra (2:21). Bárcsak Izrael fenntartotta volna ezt a fajta kapcsolatot Istennel! Milyen kegyelmes Istenünk van!

Yoshitaka Kobayashi 

290. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  37. fejezetéhez (február 21-27.).

Van valaki, aki nem szereti a jó, gondolatébresztő TED előadásokat? Az üzenetei közül sok, ahogyan a jelszavából ismert, olyan gondolat, amelyet érdemes terjeszteni. A tudomány állandóan új felfedezéseket vet fel, ami hatással van az emberi életre és jólétre. Lényeges viszont, hogy mindent, amit a tudomány állít, Isten Szavával megvilágítva értelmezzünk. Abban a pillanatban, hogy a tudománynak adjuk az utolsó szót, a kétkedés árvize előtti zsilipkaput nyitottuk meg.

A hitetlenség leckéit passzívan is lehet továbbadni. Azáltal, hogy Istent és az Ő Igéjét sosem hozza szóba a tudományos vizsgálódáskor, a tudományos világ azt sugallja, hogy a tudomány megadja az összes választ és megoldást, amelyre szükségünk van. Az emberi szív hajlik a büszkeségre. Ha azt gondoljuk, hogy meg tudjuk oldani a saját problémáinkat, azzal a büszkeségünket tápláljuk és az elbizakodottságunkat ösztönözzük.

A média, amit fogyasztunk, az Istenbe vetett hitünket vagy táplálja vagy rombolja. A világ a könyveket, filmeket, blogokat, dokumentumfilmeket és videókat tucatszámban sokszorosítja. Csak az Amerikai Egyesült Államokban a filmstúdiók több száz új filmet hoznak forgalomba évente. A média egyre jobban és jobban elérhető, és verseng a figyelmünkért. Meg kellene állnunk és megkérdezni magunkat: „Miféle gyakorlati célt szolgál a tudás, amit ezekből a forrásokból szerzünk meg?” Ha a válasz „Semmilyet”, akkor keressünk inkább olyan médiaformákat, amelyek építenek hitben és fontos dolgokról szólnak.

A tudás, amely segít megérteni az egészséget, legyen az akár testi, mentális, érzelmi vagy lelki, felvértez minket, hogy segítsen minket és másokat az élet útján. Hagyjuk hát ki az akciófilmeket és a népszerű hírcsatornákat, és tanuljunk olyan dolgokról, amik számítanak. 

Jennifer Jill Schwirzer, LPC

Író, tanácsadó, zenész, előadó

Fordította Gősi Csaba