Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 10. fejezet 2155. nap
10. fejezet (5. rész) – MIÉRT VAN OKUNK AZ IMÁRA?
Ima által részesülünk a Szentlélek keresztségében. – Isten hű hírnökei vigyék előbbre az Úr művét, az Általa rendelt úton-módon. Legyenek szoros kapcsolatban a Nagy Tanítóval, hogy naponta tanuljanak Tőle. Komoly imában küzdjenek Istennel a Szentlélek keresztségéért, hogy kielégíthessék a bűnben pusztuló világ ínségét. Isten ígérete szerint hatalmat ad nekik, akik hitben nekilátnak, hogy hirdessék az örökkévaló evangéliumot. Mialatt Isten szolgái a trónjától elevenen áradó, élő üzenetet hirdetik, sokan elfogadják azt. A tévutak és hitetlenség sötétje elűzetik az őszinte, Istent kereső emberek elméjéből. – Bizonyságtételek lelkészeknek, 459–460. o.
Imádság által mai szükségleteink betöltetnek. – Isten igazsága, ha szívünkbe fogadjuk, bölccsé tesz az üdvösségre. Ha hiszed és engedelmeskedsz neki, elég kegyelmet nyersz vele a ma kötelessége és próbái számára. Semmi szükséged a holnapi áldásra. Csak a mai nappal kell törődnöd. Ma győzz, ma tagadd meg magad, ma virrassz és imádkozz, ma vívj ki győzelmeket Isten által. – Bizonyságtételek 3. kötet, 333. o.
Az ima folytán mindent megkapunk Isten munkája végzéséhez. – Isten munkájának különböző érdekeltségei témákat szolgáltatnak az elmélkedéshez, ihletet az imádkozáshoz.– Bizonyságtételek 4. kötet, 459. o.
Mai Bibliai szakasz: Márk 15
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2015&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2015&version=NT-HU
Pilátus alig hitt a fülének: az emberek Barabás szabadításáért kiáltottak, aki a legalacsonyabb rendből származó bűnös volt. Ahogyan szemléljük ezt az eseményt és ennek a lázadó nevének jelentését, rájövünk, hogy abban az időben ez egy prófétai pillanat volt. A neve azt jelenti, hogy az „atya fia”. És Jézus volt az „Atya Fia”. Csaknem gondviselésszerű, hogy Jézust és ezt a férfit is Pilátusnak kellene elítélni. Jézus alárendelte akaratát az Atyának a Gecsemáné kertjében, így minden apa összes fia és lánya, akik a bűn átka alatt állnak, megszabadulhatnak. Ez azt jelenti, hogy te és én bűnösök vagyunk, de az isteni gondviselésnek köszönhetően teljesen szabadok lehetünk.
János kibővíti Márk fejezetét és azt a pillanatot, amikor Jézus ott áll a kiabáló tömeg előtt, miközben Pilátus beszél: „Ímhol az ember” (Jn 19:5) Olyan volt ez, mint egy trombitahang az őket figyelő univerzumban. Nézd meg Istent, amint a teremtménye előtt áll, elhagyatva és védtelenül. Júdás nem értette, hogy Isten fia miért hagyta magát elvitetni a tömeggel – a Gonosz nem fáradt ki a mai napig sem, az angyalok csendben állnak amint Isten népe sír Jézus halála fölött.
Amint a rómaiak elhelyezték áldozataikat a három kereszten, közülük csupán egy nem harcolt vagy szitkozódott azokra, akik a szöget a húsába kalapálták. Csak egynek volt az a célja, hogy megmentse a Föld lakosait. Ha Jézus követte volna az Ördög tanácsát, hogy jöjjön le a keresztről, most elveszettek lennénk, nem lenne reménye az apák fiainak és lányainak.
Röviddel azelőtt, hogy Pilátus ítélőszéke előtt állt, Jézus ezt mondta: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12:32). Sok ember állt a kereszt lábánál aznap, ketten pedig felakasztva voltak mellette a saját keresztjükön. Az egyik lator szíve teljesen megváltozott, amint Jézust szemlélte – ő hívő lett.
Márk beszél egy másik férfiról is, aki felismerte Jézust aznap. Ő egy római százados volt, akinek az volt a feladata, hogy rendet tartson, és Pilátus parancsait végrehajtsa. Amikor Krisztus az utolsót lélegezte, ez a háborúkban megkeményedett katona a kereszt lábánál lágyan így szólt: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” (Márk 15:39, ÚRK).
Azok az emberek, akik felismerték Jézust aznap, meghozták döntésüket. Ez ugyanaz a döntés volt, amit neked és nekem meg kell hoznunk. Ha egyszer megismered Jézust, felvetődik a kérdés: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?” (Mt 27:22)
Jim Ayer
305. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 10. fejezetéhez (június 6-12.).
Kisgyermekes apukaként gyakran hallom a kérdést: „De miért, apa?” A legtöbb esetben jó a kérdés. Végül is a fiatal, fejlődő elmének nyomós okra van szüksége, hogy azt tegye, amire kérték.
Azonban néha a „Miért?” kérdéssel igyekeznek megkerülni a szükséges változtatást. Honnan tudom? Mert bármennyire is gyűlölöm beismerni, de amikor Isten arra késztet, hogy változtassak az életemen, én is gyakran azon veszem észre magam, hogy ugyanezt a stratégiát alkalmazom.
Az, hogy az életünkben nagyobb részt tegyen ki az imádság, áldozatot követel sokunktól. Időbe telik és állhatatosságot igényel, és kihívást jelenthet, hogy még több változást vigyünk végbe az életünkben.
De megéri-e ez a változtatás? Igen, hihetetlenül. Mint ahogy ez a fejezet találóan rámutat, tucatnyi jó oka van, hogy az imádságot előbbre soroljuk az életünkben.
Gondoljunk csak Jézus példájára.
„Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.” (Márk 1:35)
A napjának legfontosabb idejében, mielőtt még bármi megzavarhatta volna, Jézus imádkozott. De nem csak a nap kezdetén. A földi szolgálata alatt Jézust gyakran imádság közepette találhattuk, függetlenül attól, hogy a nap mely órájáról volt szó.
És mivel imádkozott, Jézus győzedelmeskedett Sátán és a bűn felett. És emiatt a győzelem miatt a megváltás az enyém és a tied. Köszönjük, Jézus, hogy első helyre tetted az imádságot. Hadd járjak én is a Te nyomdokaidban.
Eddie Schwisow
A Prófécia Hangja PR Igazgatója, Johnstown, Colorado, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés