2021. augusztus 10., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 10 - KEDD - Apostolok cselekedetei 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 19. fejezet 2210. nap

19. fejezet (3. rész) – AZ IMA ALATTI MAGATARTÁS

Salamon „emelvényt készíttetett rézből”, amelynek „hossza öt könyök, szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá… megáldotta Izrael egész gyülekezetét, miközben Izrael egész gyülekezete állt” (2Krón 6:13, 3). „Áldott az Úr, Izrael Istene – kiáltotta Salamon –, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta:…kiválasztottam Jeruzsálemet, hogy ott legyen nevem.” (2Krón 6:4–6)

Salamon azután az emelvényre térdelt, és az egész nép hallatára elmondta templomszentelési imáját. A gyülekezet fejét meghajtva állt, és közben a király ég felé emelt kézzel így könyörgött: „Uram, Izrael Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak”. – Próféták és királyok, 39–40. o.

Salamon király sárgaréz állványon állt az oltár előtt, és megáldotta a népet. Ekkor karját felemelve letérdelt, és komoly, ünnepélyes imában fordult Istenhez, mialatt a gyülekezet arccal a földre borult. Amikor Salamon befejezte imáját, csodálatos tűz szállt le a mennyből, és megemésztette az áldozatot. – A megváltás története, 194. o.

Azért adott neked Isten értelmet, hogy megértsd, hogyan kell dolgoznod. Szemed azért van, hogy meglásd az Isten kínálta alkalmakat a szolgálatra; füled, hogy meghalld az Úr intő szavát, és megtartsd a parancsolatokat. Azért van térded, hogy naponta háromszor letérdelj és tiszta szívből imádkozz, lábad pedig azért van, hogy Isten parancsolatainak útján futhass. – Bizonyságtételek 6. kötet, 297. o.

A lelkészek térdeljenek le, mielőtt szólnák az Igét. – A nyert világosságból tudom, hogy Istennek tetsző lenne, ha a lelkészek, a szószékre lépve, azonnal leborulnának, és komolyan kérnék Isten segítségét. Milyen benyomást tenne ez? Komoly ünnepélyesség szállna a gyülekezetre. Az igehirdető Istennel beszél; Isten kezébe helyezi magát, mielőtt emberek elé merne állni. A gyülekezet mélyen megilletődne, és Isten angyalai közel húzódnának hozzájuk. A szószékre lépő igehirdetők forduljanak először Istenhez. Hirdessék ezzel mindenki előtt, hogy Isten az erejük forrása. – Bizonyságtételek 2. kötet, 612. o.

Az igehirdető ünnepélyes arckifejezéssel lépjen a terembe. A szószékhez érve boruljon le csöndes imára, és buzgón kérje Isten segítségét. Ha ezt teszi, mély benyomást tesz a gyülekezetre. Ünnepélyes tisztelet ébred az emberekben: az igehirdető Istennel beszél. Istennek ajánlja magát, mielőtt a gyülekezet elé merne lépni. Komolyság száll így mindenkire, Isten angyalai pedig nagyon közel jönnek. Aki féli Istent, hajtsa le fejét az igehirdető csendes imája alatt, és egyesüljön vele buzgó könyörgésben, hogy Isten tisztelje meg az összejövetelt jelenlétével, és kísérje erő az igazság emberi ajkakról szóló hirdetését. Amikor az összejövetel közös imával elkezdődik, mindenki hajtson térdet a szent Isten jelenlétében, és minden szív csendes áhítattal emelkedjék Őhozzá. Isten meghallja a hívek imáját, és az igeszolgálat gyümölcsöző lesz. A résztvevők élettelen magatartása az egyik nyomós oka annak, hogy miért nem áldásosabb a szolgálat. Az ének, amely világos mondanivalójával sok szívből árad, Isten egyik eszköze a lélekmentés munkájában. Vezessük az egész szolgálatot ünnepélyesen és komolyan, mintha Mesterünk láthatóan is jelen volna. – Bizonyságtételek 5. kötet, 492–493. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2015&version=NT-HU

A korai keresztény egyház történetének gondos megörökítéséből kiderül, hogy az emberi természet mit sem változott az évezredek során. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 15. fejezetének első verse olyan problémáról beszél, ami megoldást igénylő konfliktusokhoz vezetett az antiókhiai gyülekezetben. Ezért kis küldöttséget menesztettek Jeruzsálembe a Főtanácshoz. Miután a vének és az apostolok üdvözölték őket, előadták küldetésük célját, ami heves vitát váltott ki. Végül Péter felállt és így szólt: „Miért akarjátok megkérdőjelezni e hívők őszinteségét?”  „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2:8). Ezeket az új hívőket ugyanúgy elfogadja Isten, mint a zsidókat.

Péter beszéde felkészítette a tanácsot Pál és Barnabás mondanivalójára. Miután befejezték, Jakab, Jézus fivére, aki a Tanács elnöke volt, Péter beszédére alapozva összefoglalta Isten kijelentését, hogy Ő befogadja ezeket a pogányokat egyházába. Felhívta a figyelmet, hogy a pogányok megtérése is szerepel a prófétai jövendölésekben (Ámos 9:12), és része Isten tervének. Jakab hatalommal szólt: „Testvéreim, férfiak, hallgassatok meg engem!” (13. vers). Azt javasolta, ne háborgassák ezeket az új hívőket, hanem levélben szólítsák fel őket, hogy tartózkodjanak a bálványok tisztátalanságaitól, és ne fogyasszanak se megfulladt állatot, se vért. A szombatnap megtartásának említésére, ami szintén a törvény része, semmi szükség nem volt.

Mindez nem Jakab egyszemélyi döntése volt, hanem az apostolok, a vének és az egész gyülekezet elfogadta. A 22. vers szerint ez „tetszett” mindnyájuknak, vagyis elrendelték, megszavazták. A „megoldást” jelentő levélben biztosították az új keresztényeket, hogy ők és a jeruzsálemi vezetők mind testvérek a Jézus Krisztusban. A kiválasztott képviselőkkel elküldték a levelet az antiókhiai gyülekezeti tagoknak, akik nagyon hálásan fogadták azt.  Közös imádság és megegyezés – amit minden érintett elfogadott – által sikerült elkerülni a válságot. Jelentős lépések történtek az egyházi szervezet felépítésében!

Milyen sok hasonlóságot mutat ez a mi egyházunk kezdeteihez! James White hangsúlyozta az egyházszervezet szükségességét. Küldöttek gyűltek össze, kérdéseket bocsátottak szavazásra, nevet választottak, hívők közössége jött létre, Isten egyháza megalapozódott és növekedésnek indult, és ma is Isten egyháza. Nem ösztönöz vajon bennünket az apostolok történetének tanulmányozása arra, hogy mi is segítsük Isten munkájának befejezését a helyi gyülekezetben, a szomszédságunkban, városunkban, vagy a széleskörű, messzire terjedő missziós munkában?  Mt 24:14.

Alice Voorheis

314. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 19. fejezetéhez (augusztus 8-14.).

Pál arra emlékeztet minket, hogy „szüntelen imádkozzunk.” 1 Thessz. 5:17 Ebben az imádságról szóló fejezetben pedig a következőket írja Ellen White: „Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!”

Tavaly a COVID alatt a férjem és én gyakran hosszú sétákat tettünk együtt a szabad levegőn. Mivel mindketten létfontosságú területen dolgozunk, a teljes járvány alatt dolgoznunk kellett, a férjemnek a helyi tévénél, nekem pedig a helyi kórházban. Sok megbeszélnivalónk volt, és ilyenkor megosztottuk egymással, hogy mi minden történt velünk a munkanap során. És miközben mindenféléről beszélgettünk (vicces dolgokról, szomorú dolgokról vagy csak a napi rutinról), közelebb kerültünk egymáshoz. Ugyanabban a csapatban játszottunk, óvtuk a családunkat és a barátainkat, megosztottuk tapasztalatainkat és bátorítottuk egymást. Amikor ezt a fejezetet olvastam az imádságról, belém nyilallt, hogy egyszerűen ez az, amit Isten tőlünk elvár: beszélgetések és egy odafigyelő szív. A világegyetem Istene értékel minket és az időnket, és beszélgetni akar velünk mindenről, ami csak számít nekünk. „Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!” Amint telnek a napok, bárhol is vagyunk, sosem vagyunk egyedül.

Anne Larson

Indiana, USA

Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése