2021. augusztus 5., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 5 - CSÜTÖRTÖK - Apostolok cselekedetei 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 18. fejezet 2205. nap

18. fejezet (5. rész) – AZ IMA ÉS AZ IMÁDAT

Mindenki tartsa keresztény kötelességének, hogy röviden imádkozzék. Mondd el az Úrnak, amit kívánsz anélkül, hogy bebolyongnád a világot. Amikor magadban imádkozol, előjogod, hogy annyi ideig és olyan aprólékosan imádkozz, amennyire tetszik. Felsorolhatod összes rokonodat és barátodat. A hálószobád az a hely, ahol személyes bajaidról, próbáidról és kísértéseidről beszámolhatsz. A közös istentisztelet nem arra való, hogy szívünk magánügyeit kiteregessük.

Mi az összejövetel célja? Talán az, hogy az Úr tudomására hozzunk dolgokat, hogy imában kioktassuk mindarra, ami eszünkbe jut? Azért jövünk össze, hogy gondolataink és tapasztalataink kicserélésével egymás épülését szolgáljuk, hogy megismerve egymás reményeit és vágyakozásait, erőt, világosságot és bátorítást merítsünk. Azért gyűlünk egybe, hogy hittel felajánlott, komoly, szívből fakadó imával felüdülést és erőt nyerjünk az erő forrásától. Az összejöveteleink legyenek a legédesebb órák, és tegye őket kellemessé mindenki, aki szereti a vallásos dolgokat.

Némelyek mégsem egyéni imában tárják egyéni bajaikat Isten elé, hanem az imaórákra tartogatják, ott érik utol magukat néhány napra az imádkozással. Ezeket az összejövetelek és imaórák gyilkosainak nevezhetnénk. Nem fényforrások, senkit sem üdítenek fel. Hideg, merev imáik és hosszas, elcsépelt bizonyságtételeik csak árnyékot vetnek maguk körül. Mindenki örül, ha végre befejezték, és akkor is csaknem lehetetlen lerázni azt a hideget és sötétet, amelyet imáik és beszédeik árasztanak az összejövetelre. A nyert fényből írom, hogy összejöveteleink legyenek lelkiek, meghitt légkörűek és rövidek.

Hagyjuk otthon a hidegséget, kevélységet, hiúságot és az emberek félelmét. Ne vigyük magunkkal az apró nézeteltéréseket és előítéleteket. Akár az egyetértő családban, lakozzék őszinteség, szelídség, bizalom és szeretet fivéreink és nővéreink szívében. Hiszen azért jönnek össze, hogy világosságuk egyesítéséből felüdülést és erőt merítsenek. – Bizonyságtételek 2. kötet, 577–579. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2010&version=NT-HU

Pál tanácsa, miszerint „szüntelen imádkozzatok” (1Thess. 5:17) nagyon zavart engem. Biztosan nem úgy érthette ezt, hogy összetett kézzel, csukott szemmel járkáljunk mindenhol egész nap. Az Apostolok cselekedetei 10. fejezete erre ad választ.

Kornélius, az istenfélő katonai vezető és pogány ember szüntelen imádkozott. Úgy írja a Biblia, hogy „Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek” (2. vers). A válasz a szüntelen imádkozásra a hetedik versben található. Itt Kornélius segítséget kért azok közül, „kik rendelkezésére állnak vala”. Mindegyik szolga és katona Kornélius körül tartózkodott egész nap? Ez lehetetlen lett volna, mivel nekik szintén kellett aludniuk, enniük és mosdaniuk.

Csak lelkiállapot kérdése, hogy egy szolga szüntelenül urának parancsára várjon. A szolga mindig készen áll, hogy a mester parancsa szerint tegyen. Az állandó imádkozás szintén csak döntés kérdése. Az Isten és közöttünk lévő kapcsolatnak sohasem lenne szabad megszűnnie. Mindig figyelnünk kellene Isten hangjára és parancsaira. Isten válaszolt Kornélius imájára – és nem csak azért, mert mindig imádkozott. Figyeljük meg, mit mondott az angyal: „A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.” Háromszor is olvashatjuk, hogy Kornélius imádkozott és alamizsnát adott másoknak (2, 4, 31. vers). Isten figyelembe veszi az imáinkat és tetteinket.

Viszont nem foglalhatjuk össze az Apostolok cselekedetei 10. fejezetét anélkül, hogy ne tisztáznánk egy szerencsétlen félremagyarázást. Rengeteg keresztény rámutat erre a fejezetre és állítja, hogy Isten megszüntette az ótestamentumi tiltásokat bizonyos ételek fogyasztásával kapcsolatban, amikor megparancsolta Péternek, hogy tisztátalan ételt egyen, és helyreigazította őt, amikor ő ezt elutasította. De Péter tisztán rámutat, hogy ez nem az ételre vonatkozott, hanem az evangéliumra, mely mind zsidónak, mint pogánynak egyaránt szólt. „Nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek” – mondta Péter. „Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten” (ApCsel 10:28, 34).

Szerető Istenünk, taníts minket, hogy olyanok lehessünk, mint Kornélius! Segíts, hogy állandó kapcsolatban lehessünk Veled. Ugyanakkor a tetteink is tükrözzenek Téged ma, és életünk minden napján! Ámen. 

Andrew McChesney

313. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 18. fejezetéhez (augusztus 1-7.).

Nagyra értékelem az útmutatást, amely „Az ima és az imádat” c. fejezetben található, mivel a nyilvános ima olyan aspektusairól szól, amelyek engem is foglalkoztattak időnként. 1995 óta, amióta újra alámerítettek a Hetednapi Adventista Egyház kötelékébe, sok energiát fordítottam az imádsággal kapcsolatos tanulásra, mivel ezt a Krisztussal és az Atyával való beszélgetésnek fogtam fel. Emiatt jobban figyeltem az imákra az istentiszteletek alkalmával, hogy ötletet merítsek, hogyan kellene ezt jól csinálni. Időnként ezek az imák elbátortalanítók voltak, mert nem hiszem, hogy ezek az emberek ugyanúgy imádkoztak volna otthon, vagy ha mégis, úgy tűnik, nem igazán beszélgetések voltak az Istennel, hiszen sosem hagytak neki időt a válaszra.

Ellen Gould White kijelentései és tanácsai ebben a fejezetben kifejezik az Atyával való találkozások fontosságát és súlyát az imádat során. Ő arra bátorít minket, hogy gyűljünk össze imára másokkal, hogy ezzel imádjuk az Urunkat, és az imádságot tágabb értelemben az imádat nagyon fontos részének tekinti. Bátorít minket, hogy legyen a nyilvános imánk érthető, világos, könnyen érthető és lényegre törő, mégis személyes – mindez felnyitja a szemünket és ezzel tanít minket. Az istentisztelet során történő imádság nemcsak a mi saját közelítésünk Isten felé, ahogyan nyilvánosan megmutatkozik, hanem példa mindazok számára, akik részt vesznek az istentiszteletben azzal, hogy hallgatják és csendben egyetértenek vele saját imájukban. Osztom a véleményt, miszerint az imádság és az istentisztelet nélkülözhetetlen részei a Krisztussal való szoros kapcsolatnak.

 

Barbara Gardner

Berrien Springs, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: