Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 21 - SZOMBAT - Apostolok cselekedetei 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 20. fejezet 2221. nap

20. fejezet (7. rész) – JÉZUS NEVÉBEN IMÁDKOZNI

Isten megdicsőíti Fia nevét imáinkban. – Isten Igéjének összes ígérete alapul szolgálhat imánkhoz. Bármilyen lelki áldásra van szükségünk, előjogunk, hogy Jézus nevében kérjük. Gyermeki közvetlenséggel, pontosan mondjuk el, mire van szükségünk. Beszámolhatunk az Úrnak földi ügyeinkről, kérhetjük tőle mindennapi kenyerünket és ruházatunkat csakúgy, mint az élet kenyerét és Krisztus igazságosságának, isteni jellemének palástját. Mennyei Atyánk tudja, hogy mindezekre szükségünk van, ezért felszólít, hogy Tőle kérjük ezeket. Minden áldást Jézus nevében kapunk, hiszen Isten éppen azáltal akarja Fia nevét megdicsőíteni, hogy gondoskodik szükségleteinkről ingyen és bőkezűen. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 133. o.

Imáinkat ne csak Krisztus nevében mondjuk, hanem a Szentlélek ihletése által! Ez a magyarázata annak, hogy a „Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8:26). Az ilyen imára Isten örömmel felel. Amikor isteni késztetésre buzgón és mélységes áhítattal Krisztus nevében imádkozunk, ez biztosítja a választ imánkra – „véghetetlen bőséggel… feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk” (Ef 3:20).

Krisztus így szólt: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” „Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” János, a szeretett apostol a Szentlélek sugallatára nagyon érthetően és mély meggyőződéssel mondja: „Ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket, és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle.” (Mk 11:24; Jn 14:13; 1Jn 5:14–15) Tehát ostromold kéréseiddel az Atyát Jézus nevében! Az Atya becsüli ezt a nevet. – Krisztus példázatai, 147–148. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2026&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2026&version=NT-HU

Pál soha sem tudott volna megszervezni egy ilyen találkozót a kormányzóval és a királlyal, hogy elmondja nekik az evangéliumot, de Isten mindent meg tud szervezni. Agrippa király mindent tudott, ami a zsidósággal kapcsolatos, ezért Pál nyíltan és egyenesen tudott volna beszélni azokról a jogi dolgokról, amelyek a feltételezések szerint bíróság elé juttatták őt, de inkább a megtérési történetét mondta el, kezdve azzal, hogy a Szanhedrin tagjaként azt a megbízást kapta, hogy kutassa fel és pusztítsa el a keresztényeket, egészen addig, hogy Krisztus apostola lett azzal a megbízatással, hogy keresse meg és találja meg mindazt, ami elveszett. Szeretett volna hatást gyakorolni a királyra és a többi jelenlevőre azzal a gyökeres változással, amelyet az egykori önigazult ember megtapasztalt, aki tele volt gyűlölettel mások iránt, egészen addig, míg szeme meg nem nyílt, és meg nem látta Isten szeretetének végtelen óceánját. A jelenlevők tudtak Jézusról és követőiről, de még sohasem hallották azt a történetet, amely mindent megváltoztatott egy ember számára, aki most hozzájuk beszél, és megragadja figyelmüket. Világosság, amely fényesebb a napnál? Egy hang, amely nevén szólította? Egy megbízatás számára a pogányok között, „hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy... megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek”(18. vers) Jézus Krisztusban? Micsoda történet!  

Ezek után Pál megjegyezte: „nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt” (19. vers). Azonnal elkezdte hirdetni Jézust mindenütt, amerre járt. Ezért akarták a zsidók a halálát. Mindezt azért tette, hogy beteljenek, amiket „Mózes és a próféták megjövendöltek” (22. vers), hogy „a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak” (23. vers). Más szavakkal: ezt nem Pál találta ki. Ez Isten terve volt évszázadokkal korábban azért, hogy az emberek megtérjenek és Istenhez forduljanak (20. vers). Pál egyre erőteljesebb üzenete közepette Festus félbeszakította őt, talán azért, mert egy kicsit zavarhatta ennek a rabnak az erőteljes hatása, amely mindenki figyelmét lebilincselte. Pál udvariasan azt mondta a kormányzónak, hogy amit mond, az igaz és józan beszéd (25. vers). Aztán a királyhoz fordult és egy utolsó felhívást intézett: „Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel” (27. vers). Amikor a király azt mondta, hogy Pál majdnem megtérítette őt a Jézusban való hitre, az apostol őszinte szívvel kifejezte vágyát mindenki irányában, akik őt hallgatták, hogy legyenek szabadok, és leljenek örömet Krisztusban, hozzá hasonlóan, kivéve a láncokat. 

Agrippa király az utolsó volt a Heródes dinasztiában. Ezek után egy zsidó királynak sem volt ilyen nagyszerű lehetősége a megtérésre, mint neki.

Jézus ezt mondta egyszer: „helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak. Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok” (Mt 10:18-20). Ez történt meg ezen a napon.

Ron E. M. Clouzet

316. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 20. fejezetéhez (augusztus 15-21.).

Legközelebb, amikor imádkozol, lásd a lelki szemeiddel Krisztust, amint átölel a karjával és közel von magához, míg a másik karjával megragadja az Atyja trónját esdekelve. Micsoda bensőséges, bátorító kép ez Krisztus szerepéről az imaéletünkben! Amikor imádkozol, Krisztus veled és érted imádkozik. Krisztus érdemei megillatosítják az imádságainkat, amikor azok felszállnak az Atyához, és így az emberi és a mennyei könyörgés összekapcsolódik.

Amikor imádkozunk, felfedjük szívünket a Megváltónknak, aki ismeri hibáinkat, gyengeségeinket és bukásainkat, mégis rendíthetetlenül szeret minket. Semmi, amit valaha tettünk vagy tenni fogunk, semmi, amit valaha gondoltunk vagy gondolni fogunk, nem törölheti el Isten szeretetét, hacsak nem szándékosan elutasítjuk az Ő átformáló szeretetét. Semmi sem túl fájdalmas, hogy feltárjuk Krisztus előtt, semmi sem túl szégyenletes számára, hogy eltemesse a tenger mélyén. Menj Krisztushoz, mint a Legjobb Barátodhoz, Legfőbb Bizalmasodhoz. Hagyd, hogy az imáid levegyék a terheket a szívedről, meggyógyítsák a sebeidet és felemeljék a szeretteidet.

A Szentírás csordultig tele van ígéretekkel, amelyek imádságok ösztönzői. Például: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” Ézsaiás 54:10 Próbákat és felfoghatatlan szenvedést élsz át? Emlékeztesd Istent arra, hogy Ő megígérte, hogy sosem engedi, hogy a nyugalma elhagyjon. Kérd az Ő nyugalmát! Kérd az Ő szeretetét! Kérd az Ő megszabadítását! Isten jobban akar válaszolni, mint te imádkozni.

Visszhangozzák imáid Isten ígéreteit az Ő könyörületes szívéhez!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba