2021. augusztus 11., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 11 - SZERDA - Apostolok cselekedetei 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 19. fejezet 2211. nap

19. fejezet (4. rész) – AZ IMA ALATTI MAGATARTÁS

Nem mindig szükséges térdet hajtva imádkozunk. – Nem térdelhetünk mindig, amikor imádkozunk, de az út a kegyelem trónusához mindig nyitva áll az őszinte kereső számára. Miközben aktívan tevékenykedünk, kérhetjük Atyánk segítségét, aki megígérte, hogy soha nem vezet félre, Ő ezt is megígérte: „Megkapjátok!”

A keresztény talál időt az imádkozásra. Dániel államférfi volt, hatalmas felelősségek terhét viselte, mégis naponta háromszor imádkozott, és az Úr megadta neki a Szentlelket. Ugyanígy az emberek ma is félrevonulhatnak a Magasságos titkos rejtekébe, és érezhetik ígéretei biztonságát: „Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.” (Ésa 32:18) Mindazok, akik igazán akarják, megtalálják azt a titkos helyet, ahol bensőséges közösségben lehetnek Istennel, és emberi fül nem hallhatja párbeszédüket, hanem csak az, aki érzékeny a gyámoltalanok, zaklatottak, szükségben lévők segélykiáltására, és akinek arról is tudomása van, ha egy veréb a földre zuhan. Ezt mondja: „Sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Mt 10:31) – Egészségügyi tanácsok, 423–424. o.

Azért maradnak sokan magukra a kísértésekben, mert nem tekintenek szüntelen az Úrra. Ha engedjük, hogy Istennel való kapcsolatunk megszakadjon, védtelenek maradunk. Minden jó szándék és elhatározás kevés a bűn leküzdéséhez. Imádkozó embereknek kell lennetek. Ne erőtlenül, csupán alkalomszerűen, rendszertelenül imádkozzatok, hanem buzgón, kitartóan, szüntelenül! Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, vagy amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság! – A nagy Orvos lábnyomán, 510–511. o.

Meg kell őriznünk szívünket. Ennek érdekében szüntelenül imádkoznunk kell, hogy a kegyelem trónjától támogatást nyerjünk. Mindazoknak, akik Krisztus nevét viselik, alázattal kell megjelenniük Isten előtt, és a segítségét kérniük. Üdvözítőnk arra tanít, hogy szüntelenül imádkozzunk. A keresztény nem élhet folyton térdeplő testhelyzetben, viszont gondolatait szüntelenül a menny felé irányíthatja. Ha kevesebbet beszélnénk és többet imádkoznánk, nem saját erőnkben bíznánk, hanem Üdvözítőnkben. – Isten fiai és leányai, 99. o.

Az út Isten trónusához mindig nyitva áll. Habár nem térdelhettek állandóan, amikor imádkoztok, erőt és vezetést kérő fohászaitokat bármikor felküldhetitek a mennybe. Amikor kísértések közt vagytok, amelyek titeket sem kerülhetnek el, a Magasságos titkos menedékébe rejtőzhettek. Örök karja támogatni fog. Kívánom, hogy ezek a szavak üdítsék fel lelketeket: „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” (Jel 3:4) – Egészségügyi tanácsok, 362. o.

Ha az evangélium szolgái naponta pár órát a szabadban dolgoznának és szabadon érezhetnék magukat, ez áldásukra válna, felszabadulnának és eredményesebben végeznék el kötelességeiket. Ha nincs elég idejük, hogy teljesen kipihenjék magukat, akkor – mialatt kezük dolgozik – tervezzenek, imádkozzanak, és azután térjenek vissza munkájukhoz, miután testileg és lelkileg felfrissültek. – Az evangélium szolgái, 240. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2016&version=NT-HU

Pál egy lelkész volt vagy inkább misszionárius. Az első missziós útja során megtértek csoportjait gondozta Kis-Ázsiában, de szívében eldöntötte, hogy elmegy oda, ahova még Krisztus egyetlen követője sem jutott el. Jézus evangéliumáért bátor és félelemtől mentes volt. Tudta, hogy még a legkeményebb pogány is megváltozhat, megindíthatja őt az élő Isten kegyelme, hiszen Jézus őt magát is megváltoztatta. 

Istennek különleges terve volt Pállal. Tróásban Pál egy látomást kapott, hogy menjen Macedóniába, Görögország északi részére. Ez valóban messze volt otthonától! Filippiben, ahol a római veteránok egy kolóniája volt található, rájöttek arra, hogy a településen nincs zsidó zsinagóga, de találtak istentisztelőket, akik szombaton a folyó partján gyűltek össze. Nem kétség, hogy sokat imádkoztak Isten különleges vezetéséért. Nos, Lídia volt az, aki elsőként válaszolt az evangélium hívására, aki gazdag kereskedő volt, és ő lett az első európai megtérő. Sátán meglepődhetett. Rájött arra, hogy „betörtek a birodalmába” (Az apostolok története, 141. oldal), ezért ellentámadásba lendült egy jövendőmondó lány által, akit az ő lelke megszállt. A támadás nagyon egyértelmű volt. Ahelyett, hogy igaztalan dolgokat mondatott volna ki vele, igazat mondott az apostolokról. Egy démontól megszállt lány mutatja be az apostolokat, ami összezavarta az embereket, és pontosan ez az, amit Sátán akart. Amikor Pál elhallgattatta a démont, a lány tevékenységéből üzleti hasznot húzók letartóztatták az apostolokat és börtönbe vetették őket.     

Mi lenne, ha ez történt volna meg veled, miután hűségesen végezted volna Isten munkáját ott, ahová Isten egyértelműen küldött téged? Hajlamos lennél a csüggedésre ilyen helyzetben? Pál és Silás úgy küzdött a megkínzás és fájdalmak ellen, hogy imát énekeltek Isten dicsőítésére. Emlékszem arra, hogy évekkel ezelőtt, hogyan tanultam meg a leckét, hogy imát énekeljek az Úrnak (2Krón 20:21-22). Olvasd el a történet többi részét is: angyalok jöttek el, hogy meglátogassák őket, akik földregést idéztek elő, amikor földet értek. Jézus Lelkének édes jelenléte árasztotta el a börtönt, és minden rab hallgatta az énekeket és feszülten figyelték az apostolokat, akik egyetlen mozdulatot sem tettek meg azért, hogy megszabaduljanak. A börtönőr megdöbbent, amikor rájött arra, hogy a magasságos Isten szolgáinak a jelenlétében van, és bocsánatért és a megváltás ismeretéért könyörgött.

Filippiben Lídia és házanépe, a volt ördöngös szolgálólány, aki úgy döntött, hogy Krisztus követője lesz (Az apostolok története 142. oldal), a börtönőr és egész családja Jézus tanítványaivá lettek. Ezek az első európai keresztények, „az apostol által megtértek közül a filippiek voltak a legszeretetteljesebbek és leghűségesebbek” (Az apostolok története 257. oldal). Amikor Isten irányítja az életed, megtért emberek lesznek az eredmény.

Ron E. M. Clouzet

314. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 19. fejezetéhez (augusztus 8-14.).

Pál arra emlékeztet minket, hogy „szüntelen imádkozzunk.” 1 Thessz. 5:17 Ebben az imádságról szóló fejezetben pedig a következőket írja Ellen White: „Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!”

Tavaly a COVID alatt a férjem és én gyakran hosszú sétákat tettünk együtt a szabad levegőn. Mivel mindketten létfontosságú területen dolgozunk, a teljes járvány alatt dolgoznunk kellett, a férjemnek a helyi tévénél, nekem pedig a helyi kórházban. Sok megbeszélnivalónk volt, és ilyenkor megosztottuk egymással, hogy mi minden történt velünk a munkanap során. És miközben mindenféléről beszélgettünk (vicces dolgokról, szomorú dolgokról vagy csak a napi rutinról), közelebb kerültünk egymáshoz. Ugyanabban a csapatban játszottunk, óvtuk a családunkat és a barátainkat, megosztottuk tapasztalatainkat és bátorítottuk egymást. Amikor ezt a fejezetet olvastam az imádságról, belém nyilallt, hogy egyszerűen ez az, amit Isten tőlünk elvár: beszélgetések és egy odafigyelő szív. A világegyetem Istene értékel minket és az időnket, és beszélgetni akar velünk mindenről, ami csak számít nekünk. „Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!” Amint telnek a napok, bárhol is vagyunk, sosem vagyunk egyedül.

Anne Larson

Indiana, USA

Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: