2021. augusztus 15., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 15 - VASÁRNAP - Apostolok cselekedetei 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 20. fejezet 2215. nap

20. fejezet (1. rész) – JÉZUS NEVÉBEN IMÁDKOZNI

Imáinkban Jézus neve a kapcsolat az ember és az Atya között. – Kéréseink Krisztus nevében szállnak az Atyához, és az Atya kitárja könyörületének kincseit, hogy vegyünk belőlük, örvendezzünk nekik, és adjuk tovább. Krisztus mondja: „Kérjetek a nevemben. Nem mondom, hogy én kérem az Atyát értetek. Az Atya ugyanis szeret benneteket. Hivatkozzatok rám. Ez eredményessé teszi imáitokat, és az Atya ki fogja tölteni rátok kegyelmének gazdagságát. Ezért kérjetek és adatik nektek, hogy örömötök teljes legyen.”

Krisztus az összekötő kapocs Isten és ember között. Urunk személyes közbenjárását ígérte. Igazságos tetteinek összes érdemét latba veti a könyörgőért. Esedezik az emberért, és isteni segítségre szorulva az ember Isten jelenlétében könyörög magáért, igénybe veszi annak tekintélyét, aki életét adta a világ életéért. Amikor elismerjük Isten előtt, hogy nagyra becsüljük Krisztus érdemeit, kellemes illat járul másokért mondott imáinkhoz. Amikor a Megváltó érdemein át közelítjük meg Istent, Krisztus szorosan maga mellé vesz, emberi karjával átölel bennünket, és isteni karjával megragadja a végtelen Isten trónját. A kezünkben lévő füstölőbe édes illatként helyezi érdemeit, hogy támogassa kéréseinket. Megígéri, hogy meghallgatja könyörgéseinket és válaszol rájuk.

Igen, Krisztus az ima közvetítője ember és Isten között. Ő az áldások közvetítője is. Istenségét egyesíti az emberivel. Az ember feladata, hogy együttműködjék vele lelkének megmentésén, majd komoly, kitartó erőfeszítést tegyen, hogy mentse a halálukon lévőket. – Bizonyságtételek 8. kötet, 178. o.

Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2020&version=NT-HU

Pál azt tervezte, hogy harmadik missziós útján eléri Rómát (ApCsel 19:21). Elment Antiókiába, Athénbe, Korinthusba és Efézusba, a Földközi-tenger partjának legnagyobb városaiba, de Róma volt a legnagyobb az összes közül. Nem jutott el hamar Rómába, ugyanakkor hatalmas munkát végzett el út közben. Efézusban írta meg, könnyek között, két levelét a korinthusiaknak, kifejezve aggodalmát érettük (1Kor 2:4). Úgy döntött, hogy hosszabb időt tölt Efézusban, mert új evangelizációs lehetőségek adódtak (1Kor 16:9). Ebben az időben tört ki a Demeter által vezetett lázadás (ApCsel 19: 21-41), ezért Pál Macedóniába ment (ApCsel 20:1). Filippiben találkozott Titusszal, aki azzal a jó hírrel érkezett vissza Korinthusból, hogy Pál levele jó visszhangra talált a gyülekezetben (2Kor 7: 6-10). Végül eljutott az apostol Korinthusba, ahol három hónapig tartózkodott, mielőtt újra tovább utazott volna (ApCsel 20: 2, 3). Innen írta levelét a rómaiaknak. Nagy várakozással tekintett római látogatása elé.

Pál vissza akart hajózni Korinthusból Jeruzsálembe előbb, de megtudta, hogy merénylet készül ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza (ApCsel 20:3). Egy hetet töltött Lukáccsal Filippiben, majd Troásba ment, ahol egy késő estébe nyúló prédikáció közben feltámasztotta Eutikhust (ApCsel 20: 7-12)! Reggel a férfiak felszálltak egy Assusba induló hajóra, de Pál úgy döntött, hogy gyalog megy tovább. Kis időt nyert ezáltal az elmélkedésre és imádkozásra. (Lásd: Az Apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 257. oldal). Pál utolsó jeruzsálemi útja c. fejezet.). Miután visszatért a hajóra, Miletusban kötöttek ki, 50 kilóméterre Efézustól. Onnan üzent a véneknek, hogy jöjjenek el, és találkozzanak vele. Amikor eljöttek, az apostol ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy bizonytalankodás nélkül elmondtam nektek mindazt, ami a javatokat szolgálta. Tanítottalak titeket nyilvánosan, és házról házra járva is” (20. vers), „bizonytalankodás nélkül mindent elmondtam, amit Isten nektek üzent” (27. vers – ERV-HU). Így figyelmeztette őket: „még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak, és ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket… Ezért vigyázzatok” és védjétek az egyházat (30-31. vers – ERV-HU). Aztán így szólt hozzájuk: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyet Jézus tulajdon vérével szerzett” (28. vers).

A nagy apostol az Újszövetség leírása szerint, a vének két funkciójára összpontosított. Az első a tanítás, az Ige hirdetése, (1Tit 1:5, 9), így a nyáj lelkileg növekszik, és nem tévelyedik el. A második, hogy vezessék a nyájat (ApCsel 20:28), azaz, hogy pásztorolják a nyájat, bölcsességgel és hozzáértéssel, utalva ezzel a pásztorolás és a felvigyázás szolgálatára a mai lelkipásztorokra vonatkozóan is, amely a vénekre is érvényes. Ezeknek a feljegyzéseknek sok olvasója vezető szerepet tölt be helyi gyülekezetekben. Ne feledjétek hát nagy felelősségeteket: legyetek az Ige tanítói, és a nyáj pásztorai. Ez két legfontosabb felelőssége a lelkipásztoroknak és a véneknek az egyházban. Ez az, amit Pál tett, és hogy szerették őt a gyülekezetekben! (ApCsel 20:36-38)

Ron E. M. Clouzet

316. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 20. fejezetéhez (augusztus 15-21.).

Legközelebb, amikor imádkozol, lásd a lelki szemeiddel Krisztust, amint átölel a karjával és közel von magához, míg a másik karjával megragadja az Atyja trónját esdekelve. Micsoda bensőséges, bátorító kép ez Krisztus szerepéről az imaéletünkben! Amikor imádkozol, Krisztus veled és érted imádkozik. Krisztus érdemei megillatosítják az imádságainkat, amikor azok felszállnak az Atyához, és így az emberi és a mennyei könyörgés összekapcsolódik.

Amikor imádkozunk, felfedjük szívünket a Megváltónknak, aki ismeri hibáinkat, gyengeségeinket és bukásainkat, mégis rendíthetetlenül szeret minket. Semmi, amit valaha tettünk vagy tenni fogunk, semmi, amit valaha gondoltunk vagy gondolni fogunk, nem törölheti el Isten szeretetét, hacsak nem szándékosan elutasítjuk az Ő átformáló szeretetét. Semmi sem túl fájdalmas, hogy feltárjuk Krisztus előtt, semmi sem túl szégyenletes számára, hogy eltemesse a tenger mélyén. Menj Krisztushoz, mint a Legjobb Barátodhoz, Legfőbb Bizalmasodhoz. Hagyd, hogy az imáid levegyék a terheket a szívedről, meggyógyítsák a sebeidet és felemeljék a szeretteidet.

A Szentírás csordultig tele van ígéretekkel, amelyek imádságok ösztönzői. Például: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” Ézsaiás 54:10 Próbákat és felfoghatatlan szenvedést élsz át? Emlékeztesd Istent arra, hogy Ő megígérte, hogy sosem engedi, hogy a nyugalma elhagyjon. Kérd az Ő nyugalmát! Kérd az Ő szeretetét! Kérd az Ő megszabadítását! Isten jobban akar válaszolni, mint te imádkozni.

Visszhangozzák imáid Isten ígéreteit az Ő könyörületes szívéhez!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése