2021. augusztus 14., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 14 - SZOMBAT - Apostolok cselekedetei 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 19. fejezet 2214. nap

19. fejezet (7. rész) – AZ IMA ALATTI MAGATARTÁS

Az imának nem szabad hosszúnak és hangosnak lennie. – Sajnos, az ima jelentőségét nem értik meg úgy, ahogy kellene. Nem azért imádkozunk, hogy Istent olyasmiről értesítsük, amiről Ő nem tudna. Az Úr ismeri minden lélek legrejtettebb titkát is. Szükségtelen, hogy imáink hosszadalmasak és hangosak legyenek. Isten olvassa legrejtettebb gondolatainkat is. Imádkozhatunk titokban, mert Ő, aki titkon néz, nyilvánosan jutalmaz. – Üzenet az ifjúságnak, 247. o.

Ne adjunk utasításokat Istennek imáinkban! – Az imáink ne öltsék utasítások formáját, amelyekben parancsokat osztogatunk Istennek. Legyenek inkább a közbenjárás eszközei, amelyek által kérjük Istent, hogy tegye meg mindazt, amire lelkünk vágyakozik. – Egészségügyi tanácsok, 379. o.

Imádkozzatok hittel! – Imádkozzatok hittel, és győződjetek meg arról, hogy életeteket összhangba hoztátok könyörgéseitekkel, hogy elnyerhessétek a kért áldásokat. Ne hagyjátok meggyengülni hiteteket, mert az elnyert áldás a hittel arányos. „Legyen a ti hitetek szerint.” „Bármit kértek bizalommal, megkapjátok.” (Mt 9:29; 21:22) Imádkozzatok, higgyetek, örvendezzetek! Énekeljetek dicséretet Istennek, hisz meghallgatja imáitokat. Fogjátok szaván az Urat. „Hűséges, aki az ígéreteket tette.” (Zsid 10:23) Egyetlen őszinte, buzgó kérés sem vész kárba. Az út nyitva, a folyam ömlik. Gyógyító ereje van: az élet, az egészség és üdvösség üdítő áramlatait önti. – Bizonyságtételek 7. kötet, 274. o.

Imáitokat jellemezze az őszinteség és a hit. Az Úr kész mindent megtenni értünk, „azon felül is, amit kérünk vagy megértünk” (Ef 3:20). Ajkatokról szóljon a hit! Imádkozzatok hittel! Ne szóljatok hitetlenül! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy Sátán észrevegye, hogy módjában áll megszomorítani az arcunkat, búsítani az életünket. – Bizonyságtételek 7. kötet, 273. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2019&version=NT-HU

Efézus a római birodalom negyedik legnagyobb városa volt, közvetlenül Róma, Alexandria és Antiókhia után. Az efézusi arénában 25 000 ember fért el. Védő istene Diána (Artemisz), akinek hatalmas templomában 127 márványoszlop állt. Az a hiedelem járta, hogy Diána szobra a mennyből szállt alá (35. vers). A város Kis-Ázsia kereskedelmi fővárosa volt, tele spiritiszta praktikákkal. Amikor Efézusban jártam, teljesen lenyűgözött mindaz, amit ott láttam. Órákon át sétáltam a régészek által feltárt utcákon. Láttam a nagy könyvtárat, az arénát, a piacteret, a nyilvános illemhelyeket a főközlekedési útvonal mentén. Ahogy letekintettem, láttam azt az utat, amely a kikötőbe vezet, és balra a nép gyülekezetési helyét, elgondolkoztam azon, hogy Isten egyetlen embert használt fel arra, hogy az egész környéket Krisztushoz fordítsa, kezdve az erősen pogány Efézussal.     

Pál elhaladt a város mellett, amikor Jeruzsálembe tartott, de mivel nem tudott ott maradni (ApCsel 18:18-21), így megígérte, hogy visszajön. Amikor ez megtörtént, a városban találta Keresztelő János néhány tanítványát, akik szinte semmit sem tudtak Jézus Krisztusról. Amikor Pál a Megváltóról, szolgálatáról, haláláról, feltámadásáról és a Szentlélek ígéretéről beszélt nekik, mindnyájan teljes szívvel elfogadták. Azonnal elkezdtek más nyelveken szólni és prófétálni (1-7. vers), pontosan úgy, ahogyan 20 évvel korábban pünkösd napján történt.   

Ahogy az előző városokban is, a zsidók Pál ellen fordultak. Teljes efézusi szolgálata több mint két évet vett igénybe, és mindazok, akik Kis-Ázsiának azon a részén laktak, meghallották az Úr Jézus Igéjét.

Ez a kozmopolita központ azonban teljesen át volt itatódva a spiritizmustól. De ahol sátán ereje nyilvánvaló, Isten hatalma még nyilvánvalóbb lesz. Betegek meggyógyultak, és amikor a hitehagyó zsidó pap fiai megpróbálták Pál erejét használni, a démonok, akiket megpróbáltak kiűzni, megtámadták őket. Ez oda vezetett, hogy a hívők teljesen szakítottak a spiritizmussal és elégették varázsló könyveiket. „Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött” (20. vers).

Mit jelent az, hogy olyan eszközei legyünk Istennek, mint Pál volt Efézusban? Talán Pál kérdésével kellene kezdenünk, amit a városban lévő első hívőknek tett fel: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” (2. vers). Más szavakkal: Jézus tényleg valóság a ti életetekben: az erő egyetlen forrása Jézus, a Szentlélek szolgálata által. Mit jelent ez? Jézus az, aki legyőzte a sötétség hatalmait. Ha elfogadjuk mindazt, ami Jézus, és mindazt, amit tanít, ezzel együtt elfogadjuk azt az erőt is, amelyet felajánl. Pál értette ezt az igazságot, és így is élt.

Ron E. M. Clouzet

314. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 19. fejezetéhez (augusztus 8-14.).

Pál arra emlékeztet minket, hogy „szüntelen imádkozzunk.” 1Thessz. 5:17 Ebben az imádságról szóló fejezetben pedig a következőket írja Ellen White: „Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!”

Tavaly a COVID alatt a férjem és én gyakran hosszú sétákat tettünk együtt a szabad levegőn. Mivel mindketten létfontosságú területen dolgozunk, a teljes járvány alatt dolgoznunk kellett, a férjemnek a helyi tévénél, nekem pedig a helyi kórházban. Sok megbeszélnivalónk volt, és ilyenkor megosztottuk egymással, hogy mi minden történt velünk a munkanap során. És miközben mindenféléről beszélgettünk (vicces dolgokról, szomorú dolgokról vagy csak a napi rutinról), közelebb kerültünk egymáshoz. Ugyanabban a csapatban játszottunk, óvtuk a családunkat és a barátainkat, megosztottuk tapasztalatainkat és bátorítottuk egymást. Amikor ezt a fejezetet olvastam az imádságról, belém nyilallt, hogy egyszerűen ez az, amit Isten tőlünk elvár: beszélgetések és egy odafigyelő szív. A világegyetem Istene értékel minket és az időnket, és beszélgetni akar velünk mindenről, ami csak számít nekünk. „Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!” Amint telnek a napok, bárhol is vagyunk, sosem vagyunk egyedül.

Anne Larson

Indiana, USA

Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése