Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 4 - SZERDA - Apostolok cselekedetei 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 18. fejezet 2204. nap

18. fejezet (4. rész) – AZ IMA ÉS AZ IMÁDAT

A hosszú imák fárasztóvá teszik az istentiszteletet. – A család jelöljön ki meghatározott időt a reggeli és esti áhítatra. Mennyire helyénvalóan cselekszik az a szülő, aki reggeli előtt maga köré gyűjti gyermekeit, megköszöni a mennyei Atya védelmét az elmúlt éjjelen, segítségét, irányítását és oltalmát kéri az előttük álló napra. Milyen helyes az is, ha esténként a család újra összejön, és az Úr előtt megköszöni az elmúlt nap áldásait!

Az apa vagy távollétében az anya vezesse az áhítatot. Válasszon megfelelő, szép és érthető bibliaverseket. Az áhítat legyen rövid. Ha hosszú szöveget olvasunk, és hosszan imádkozunk, az áhítat fárasztóvá válik, és mindenki örül, ha befejezték. Ha az áhítat órája oly unalmas és terhes, hogy a gyermekek félnek tőle, Istent gyalázzuk meg.

Apák és anyák, tegyétek az áhítat perceit igen vonzóvá! Semmi ok arra, hogy ne ez legyen a nap legkellemesebb és legszebb része. Ha előkészítenénk, érdekessé és hasznossá tehetnénk. Időről időre változtassunk az áhítaton. Kérdéseket tehetünk fel az olvasott bibliaszövegről, és fűzzünk hozzá néhány megfontolt, helyénvaló megjegyzést. Dicsérjétek énekkel az Urat!

Az ima legyen rövid és világos. Egyszerű, komoly szavakkal dicsérjük Isten jóságát, és kérjük segítségét. Ha a körülmények megengedik, a gyermekek is vegyenek részt az olvasásban és az imában. Csak az örökkévalóság tárja majd fel, milyen sok jót tettek az áhítat ezen órái. – Bizonyságtételek 7. kötet, 43–44. o.

Nyilvános imáink legyenek rövidek, és csakis a lélek valós kívánságait fejezzék ki. Kérjük egyszerű szavakkal és egyszerű bizalommal azt, amire lelkünknek szüksége van. Az alázatos, megtért szív imája a megigazulás után epekedő lélek lélegzetvétele. – Signs of the Times, 1896. december 3.

Isten nem várja el tőlünk, hogy azzal tegyük fárasztóvá és unalmassá az imaórákat, hogy huzamos időn át a térdünkön maradunk, néhány hosszúra nyújtott imára hallgatva. A gyöngébbek nem bírják ki a megerőltetést lankadás és kimerülés nélkül. Ha hosszú ideig térdelünk, erőt vesz rajtunk a fáradtság, és ami még rosszabb, agyunk is annyira beleun és fásul a sok imába, hogy nem merítünk belőle lelki felüdülést, ezért az imaóra puszta veszteség lesz, mivel bár szellemileg és testileg kimerülnek, lelki erőt mégsem nyernek.

Ne tegyük fáradtságossá az értekezlet és ima óráit. Ha csak lehetséges, korlátozzuk egy óra hosszára, és ha valaki félórát, vagy akár tizenöt percet késik, ne várjunk rá. Ha csak ketten is vannak jelen, igényt tarthatnak az ígéretekre. Ha csak lehet, kezdjük a kijelölt időben az összejövetelt, akár kevesen vannak jelen, akár sokan. Tegyük félre az alakiságot és a hideg merevséget, és mindenki végezze időhúzás nélkül a rá eső részt. Általában az imádkozásra szánt idő ne legyen hosszabb, mint tíz perc. Akkor változtassunk testhelyzetet az énekléshez vagy intő szóhoz, hogy ne merevedjünk meg. Ezután ha még valaki kötelességének érzi, imádkozhat.

 

Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%209&version=NT-HU

Saulus, illetve Pál megtérésének a 9. fejezetben feljegyzett története annyira erőteljes, hogy Barnabás újra elmondja azzal a céllal, hogy meggyőzze az apostolokat arról, hogy ő egy új ember. Később Pál apostol kétszer is teljes terjedelmében elmondja tapasztalatát (ApCsel 22. és 26.). Ez a bizonyságtétel valóban átalakítja a szíveket.

Először az Apostolok Cselekedetei 7. fejezet mutatja be Pált, mint aki megszavazza István megkövezését, és újra megjelenik a 8. fejezetben, mint üldöző, aki menekülésre készteti Jeruzsálemből a korai keresztényeket. A 9. fejezet úgy kezdődik, hogy Pál „az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz” (1. vers). Micsoda ellentét Jézushoz képest, aki a tanítványaira lehelt és azt mondta, hogy „Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20:22). Pál azonban egy gonosz lelket lehelt (lihegett).  

Így Pál sok mindenen elelmélkedhetett miután a Jézussal való találkozástól megvakult, és egy életet átalakító rokkantsága maradt. A régi értékei és ambíciói már a múlté, és többé nem fontosak a számára. Mit fog tenni ezután? Nem csoda, hogy ebben a helyzetben három napig nem evett. Pál nagyrészt visszakapta szeme világát, és megkapta a Szentlelket is. Szemeiről valami pikkelyfélék estek le (18. vers). Pál később azt írta 1Kor 2:14-ben, hogy ez történik akkor, amikor megkapjuk a Szentlelket: hirtelen képesek vagyunk megérteni a lelki dolgokat.      

Pál nem engedte, hogy bármennyi idő is elteljen a régi és az új élete között, „azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (20. vers). Ez egy példa a számunkra. Nem számít, hogy te vagy én hibákat követtünk el tegnap, ne töltsünk időt azzal, hogy a saját gyengeségeinkre összpontosítsunk, vagy azzal, hogy érezzük a megbocsátást. Helyette inkább irányítsuk tekintetünket Jézusra, kapaszkodjunk bele irgalmas kegyelmébe, és bátran tegyünk bizonyságot Mesterünk iránti szeretetünkről!

Drága Istenem! Bocsásd meg a bűneimet és azt, hogy Saulushoz hasonlóan és is olyan célokat kergettem, amelyek semmi hasznot nem hoztak művednek! Tölts be a te Szentlelkeddel, hogy megérthessem akaratodat! Add, hogy betöltekezzem Pál lelkesedésével a Jézusról való bizonyságtevésben, és add, hogy ez ma elkezdődjön – függetlenül attól, hogy milyen hibákat követtem el tegnap. Ámen!

Andrew McChesney

313. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 18. fejezetéhez (augusztus 1-7.).

Nagyra értékelem az útmutatást, amely „Az ima és az imádat” c. fejezetben található, mivel a nyilvános ima olyan aspektusairól szól, amelyek engem is foglalkoztattak időnként. 1995 óta, amióta újra alámerítettek a Hetednapi Adventista Egyház kötelékébe, sok energiát fordítottam az imádsággal kapcsolatos tanulásra, mivel ezt a Krisztussal és az Atyával való beszélgetésnek fogtam fel. Emiatt jobban figyeltem az imákra az istentiszteletek alkalmával, hogy ötletet merítsek, hogyan kellene ezt jól csinálni. Időnként ezek az imák elbátortalanítók voltak, mert nem hiszem, hogy ezek az emberek ugyanúgy imádkoztak volna otthon, vagy ha mégis, úgy tűnik, nem igazán beszélgetések voltak az Istennel, hiszen sosem hagytak neki időt a válaszra.

Ellen Gould White kijelentései és tanácsai ebben a fejezetben kifejezik az Atyával való találkozások fontosságát és súlyát az imádat során. Ő arra bátorít minket, hogy gyűljünk össze imára másokkal, hogy ezzel imádjuk az Urunkat, és az imádságot tágabb értelemben az imádat nagyon fontos részének tekinti. Bátorít minket, hogy legyen a nyilvános imánk érthető, világos, könnyen érthető és lényegre törő, mégis személyes – mindez felnyitja a szemünket és ezzel tanít minket. Az istentisztelet során történő imádság nemcsak a mi saját közelítésünk Isten felé, ahogyan nyilvánosan megmutatkozik, hanem példa mindazok számára, akik részt vesznek az istentiszteletben azzal, hogy hallgatják és csendben egyetértenek vele saját imájukban. Osztom a véleményt, miszerint az imádság és az istentisztelet nélkülözhetetlen részei a Krisztussal való szoros kapcsolatnak.

Barbara Gardner

Berrien Springs, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba