Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 18. fejezet 2206. nap
18. fejezet (6. rész) – AZ IMA ÉS AZ IMÁDAT
Nyilvános imáinkat tisztán és érthetően mondjuk el. – Aki imádkozik, aki beszél, szóljon csengő, érthető, nyugodt hangon. A jó hanghordozással felajánlott ima az áldás forrása, az Úr egyik eszköze, hogy közölje népével az igazság becses kincseit. Ámde az imádkozók helytelen hanghordozása miatt nem az, aminek lennie kellene. Az ellenfél ujjong, amikor alig hallhatóan rebegjük el Istennek imáinkat. Isten népe tanulja meg a közérthető beszédet, és imái is képviseljék helyesen a birtokában lévő becses igazságokat. Az elmondott bizonyságtétel és felajánlott ima legyen világos, érthető. Ezzel Isten dicsőül meg. – Bizonyságtételek 6. kötet, 382. o.
Amikor nyilvánosan imádkoztok, használjatok egyszerű szavakat. – Fellengzős kifejezések nem illenek az imába, akár nyilvánosan, családi körben vagy belső szobánkban mondjuk el. Különösen a nyilvános imák hangozzanak egyszerű szavakkal, hogy mindenki megérthesse és együtt imádkozhassa velünk. A hívő szívből jövő imát meghallgatja a menny, és a földön megválaszolja azt. – Az evangélium szolgái, 177. o.
Az imáink legyenek átgondoltak. – Láttam, hogy a zűrzavar nem tetszik Istennek; rendet kell tartanunk az imában és az éneklésben is. Nem kellene az Isten házába jönnünk családunkért imádkozni, csak ha mély érzetek vezetnek, míg Isten Lelke meggyőzi őket. Általában a családi oltár a megfelelő hely, ahol családunkért imádkozhatunk. Mikor imánk tárgyai távol vannak, a belső szoba az alkalmas, ahol könyöröghetünk értük Istenhez. Isten házában imádkozzunk jelen áldásáért, és várjuk el, hogy meghallja és válaszoljon imánkra. Az ilyen összejövetelek élénkek és figyelmet lekötő alkalmak lesznek. – Bizonyságtételek 1. kötet, 145–146. o.
Tisztelettel közeledjünk Istenhez, amikor imádkozunk! – Néhányan az alázat jelének tartják, ha Istent olyan közönséges módon szólítják meg, mintha emberi lénnyel beszélnének. Isten nevét szentségtelenítik meg azáltal, hogy szükségtelenül és tiszteletlenül ismétlik imájukban a „Mindenható Isten” kifejezést – azokat a tiszteletet keltő, megszentelt szavakat, amelyeket az ajak csak szelíd hangon és szent félelemmel ejthet ki. – Az evangélium szolgái, 176. o.
Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 11
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2011&version=NT-HU
Az Apostolok cselekedetei 11. fejezete a személyes bizonyságtétel erejére emlékeztet bennünket, mindössze két fejezettel az után, hogy „láthattuk” Pál megtérését. A fejezet elején Péter visszatér Jeruzsálembe, ahol azonnal szemére veti a többi zsidó, hogy Kornéliusszal evett együtt: egy pogánnyal. Ahelyett, hogy magyarázkodna, Péter részletesen kifejti a tisztátalan húsról szóló látomását (ApCsel 10). Úgy döntött, elmondja az összegyűlt apostoloknak és más testvéreknek, hogy Jézus akarata az, hogy a Szentlélek eljusson a pogányokhoz is, csakúgy, mint a zsidókhoz.
A mérges szívek megszelídültek. Az őt hallgatók gyorsan megszabadultak a pogányokkal szembeni, régóta bennük élő előítéletektől, és „dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre” (18. vers). Ez a személyes bizonyságtétel hatalma! Az apostolok reakciója is emlékeztet arra, hogy Péter víziója nem vetett véget az étkezéssel kapcsolatos, ószövetségi korlátozásoknak, mint ahogy egyes felekezetek tanítják. Ha ez történt volna, akkor az apostolok így dicsőítették volna az Urat: „Most már mindenféle húst ehetünk!”
A fejezet végén arról olvashatunk, hogy létrehozták az első keresztény fejlesztési- és segélyszervezetet. De ahelyett, hogy élelmiszert osztottak volna a katasztrófa sújtotta területeken, mint az ADRA manapság, ez a szervezet egy prófécia által értesült az Antiókhiában fenyegető válságról. Ezért segélyszállítmányokat készítettek. „Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.” (28-29. versek).
Milyen hasznos lenne, ha mi is értesülnénk a katasztrófákról még azok bekövetkezte előtt!
Drága Uram, lehet, hogy nekünk nincsenek olyan látomásaink, mint Péternek; de tudom, hogy a személyes tanúságtételnek mekkora ereje van. Taníts meg rá, hogy a leghatékonyabban tudjam megosztani másokkal bizonyságtételemet, így a hallgatóságom is dicsőíthet Téged, mondván: „Isten megadja nekünk a megtérést az életre”. Ámen.
Andrew McChesney
313. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 18. fejezetéhez (augusztus 1-7.).
Nagyra értékelem az útmutatást, amely „Az ima és az imádat” c. fejezetben található, mivel a nyilvános ima olyan aspektusairól szól, amelyek engem is foglalkoztattak időnként. 1995 óta, amióta újra alámerítettek a Hetednapi Adventista Egyház kötelékébe, sok energiát fordítottam az imádsággal kapcsolatos tanulásra, mivel ezt a Krisztussal és az Atyával való beszélgetésnek fogtam fel. Emiatt jobban figyeltem az imákra az istentiszteletek alkalmával, hogy ötletet merítsek, hogyan kellene ezt jól csinálni. Időnként ezek az imák elbátortalanítók voltak, mert nem hiszem, hogy ezek az emberek ugyanúgy imádkoztak volna otthon, vagy ha mégis, úgy tűnik, nem igazán beszélgetések voltak az Istennel, hiszen sosem hagytak neki időt a válaszra.
Ellen Gould White kijelentései és tanácsai ebben a fejezetben kifejezik az Atyával való találkozások fontosságát és súlyát az imádat során. Ő arra bátorít minket, hogy gyűljünk össze imára másokkal, hogy ezzel imádjuk az Urunkat, és az imádságot tágabb értelemben az imádat nagyon fontos részének tekinti. Bátorít minket, hogy legyen a nyilvános imánk érthető, világos, könnyen érthető és lényegre törő, mégis személyes – mindez felnyitja a szemünket és ezzel tanít minket. Az istentisztelet során történő imádság nemcsak a mi saját közelítésünk Isten felé, ahogyan nyilvánosan megmutatkozik, hanem példa mindazok számára, akik részt vesznek az istentiszteletben azzal, hogy hallgatják és csendben egyetértenek vele saját imájukban. Osztom a véleményt, miszerint az imádság és az istentisztelet nélkülözhetetlen részei a Krisztussal való szoros kapcsolatnak.
Barbara Gardner
Berrien Springs, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba
ÁMEN!
VálaszTörlés