Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 19. fejezet 2212. nap
19. fejezet (6. rész) – AZ IMA ALATTI MAGATARTÁS
Nyilvános imáink legyenek rövidek, hangunk legyen természetes. – A hosszú imák, amelyeket némely lelkész elrebeg, súlyos hibának bizonyulnak. A hosszas ima, amint néhányan elhúzzák, csöppet sem helyénvaló. Ártanak torkuknak és hangszálaiknak, és később panaszkodnak, hogy a kemény munkába rekedtek bele. Akkor ártanak maguknak, amikor semmi szükség erre. Sokan tudják is, hogy az imádkozás jobban árt a hangjuknak, mint a beszéd. Ez a természetellenes test- és fejtartás következménye. Állni és beszélni nem megerőltető nekik. Az imádkozás alatt is legyen egészen természetes a testtartásunk.
A hosszas ima kifáraszt, de Krisztus örömhírével sem egyeztethető össze. A fél-, de még a negyedórás ima is lehetetlenül hosszú. Pár perces ima elég, hogy Isten elé hozd ügyedet, és elmondd, amit kérsz. Az ilyen imában magaddal ragadhatod az embereket, ahelyett, hogy kifárasztanád és elvennéd a kedvüket az áhítattól. A rövid imától felüdülhetnek és megerősödhetnek, ahelyett, hogy kifáradnának. Sokan hibát követnek el vallásgyakorlatukkal – a hosszú imával, a hosszú, éles, erőltetett, természetellenes hangnemben és természetellenes hangszínben elmondott szentbeszéddel. – Bizonyságtételek 2. kötet, 617. o.
Imádkozzatok érthetően! – Életetek példája által tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogyan kell imádkozniuk érthető módon. Értessétek meg velük, hogy fejüket ne hajtsák a székre, arcukat ne takarják el a kezükkel. Ily módon egyszerű imákat mondhatnak. Amikor a gyülekezetben a Miatyánkot mondják, ők is csatlakozzanak a közösséghez. – Gyermeknevelés, 522–523. o. [216]
Szükség van az elme fegyelmezésére, hogy az imádságra mindvégig összpontosíthassunk. – A mindennapi imádkozás ugyanolyan fontos a kegyelemben és a lelki életben való növekedés terén, mint a fizikai táplálék a test számára. Szokjuk meg, hogy gyakran imádkozzunk gondolatban. Ha elménk eltévelyedik, vissza kell terelnünk a helyes útra, majd következetes erőfeszítések révén eljutunk oda, hogy mindez nem okoz többé nehézséget. – Az élet szentsége, 93. o.
Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 18
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2018&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2018&version=NT-HU
Korinthus volt „az ókori Görögország piaca”. A város egy keskeny földsávra épült, ahol a keletről és a nyugatról érkező hajók mind kiköthettek, és letehették áruikat. Az északról és délről futó útvonalak is mind áthaladtak Korinthuson. Mivel gazdag kozmopolita város volt, sokféle embert vonott. Római kolóniaként ezért viselt sok polgára latin neveket, mint például Akvila és Priszcilla, Klaudiusz és Jusztusz. Korinthus erkölcstelenségét az jelentette, hogy heves üzleti és kereskedelmi verseny folyt. A főisten Vénusz vagy Aphrodité volt, a szépség és szerelem istennője. Ezer papnő, vagyis templomi prostituált járta az utcákat minden éjjel.
Amikor Pál Korinthusba érkezett, hosszan és mélyen gondolkodott Athénben szerzett tapasztalatáról. Olyan városba érkezett most, amely nem kevésbé volt kozmopolita és pogány, mint Athén, mindössze annyiban különbözött, hogy nem volt olyan művelt, viszont sokkal züllöttebb. Pál hozott egy döntést: a keresztre fog összpontosítani. Amikor a zsinagógában prédikált, hallgatói észrevették, hogy teljes szívből szereti a megfeszített és feltámadt Megváltót”. A korinthusiak „látták, hogy gondolatai Krisztusra összpontosulnak, s egész élete szoros kapcsolatban áll Urával” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 164-165. oldal). A zsidók többsége elutasította a kereszt üzenetét, ezért Pál a pogányokhoz fordult (6. vers). A szomszédban, egy római hívő otthonában adott tanítást az ott jelenlévőknek, „és a korinthusiak közül… sokan hittek és megkeresztelkedtek” (7-8. vers).
A város azonban annyira züllött volt, és annyira hajlott a gonoszságra, hogy Pál tartott attól, milyen gyülekezetet fognak alkotni. Azon gondolkodott, „zöldebb legelőkre” tér. Ekkor lépett közbe Jézus a korinthusiak érdekében. Éjjeli látomásban biztosította szolgáját afelől, hogy minden rendben lesz, csak hirdesse tovább az evangéliumot, hiszen sokan fognak pozitívan válaszolni munkájára (9-10. vers). Pál másfél évig dolgozott ott (11. vers). „Nagy gyülekezet sereglett Krisztus zászlaja alá” (Az apostolok története, 167. oldal).
Akik Istenért dolgoznak, komoly kihívásokkal fognak szembenézni. Az ellenségnek nagy az ereje. Isten azonban sokkal nagyobb, hatalmasabb, és végtelenül szerető Atyánk. Ő képes mindenből megmenteni. Soha ne adjuk fel, hogy Isten akaratát cselekedjük! Vele valóban minden lehetséges. Az athéni viszonylagos csalódottság után, s annak ellenére, hogy Korinthus lakóiból igencsak hiányzott a lelki érettség, Isten mégis őket és az ő problémáikat használta fel arra, hogy Pált az egész Újszövetség legfontosabb tanácsainak megírására ösztönözze.
Ron E. M. Clouzet
314. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 19. fejezetéhez (augusztus 8-14.).
Pál arra emlékeztet minket, hogy „szüntelen imádkozzunk.” 1Thessz. 5:17 Ebben az imádságról szóló fejezetben pedig a következőket írja Ellen White: „Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!”
Tavaly a COVID alatt a férjem és én gyakran hosszú sétákat tettünk együtt a szabad levegőn. Mivel mindketten létfontosságú területen dolgozunk, a teljes járvány alatt dolgoznunk kellett, a férjemnek a helyi tévénél, nekem pedig a helyi kórházban. Sok megbeszélnivalónk volt, és ilyenkor megosztottuk egymással, hogy mi minden történt velünk a munkanap során. És miközben mindenféléről beszélgettünk (vicces dolgokról, szomorú dolgokról vagy csak a napi rutinról), közelebb kerültünk egymáshoz. Ugyanabban a csapatban játszottunk, óvtuk a családunkat és a barátainkat, megosztottuk tapasztalatainkat és bátorítottuk egymást. Amikor ezt a fejezetet olvastam az imádságról, belém nyilallt, hogy egyszerűen ez az, amit Isten tőlünk elvár: beszélgetések és egy odafigyelő szív. A világegyetem Istene értékel minket és az időnket, és beszélgetni akar velünk mindenről, ami csak számít nekünk. „Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!” Amint telnek a napok, bárhol is vagyunk, sosem vagyunk egyedül.
Anne Larson
Indiana, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése