Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 19. fejezet 2211. nap
19. fejezet (4. rész) – AZ IMA ALATTI MAGATARTÁS
Az igazi imádság nem függ a helytől, időtől vagy a körülményektől. – Imádkozzatok kamráitokban! Mindennapi munkátok és hivatásotok közben is gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez. Így járt Énok is az Úrral. A jó illatú áldozathoz hasonlóan szállnak fel ezek az imák a kegyelem trónjához. Kinek szíve Istenben nyugszik, azt Sátán soha le nem győzheti.
Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat meg bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk, és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, mikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenütt ápolhatjuk. Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: „Jöjj, és maradj a szívemben, mennyei vendég!” – Jézushoz vezető út, 98–99. o.
Bárhol legyünk, bármi legyen is foglalkozásunk, a szívünket imában fordítsuk Isten felé. Ezt jelenti szüntelenül imádkozni. Ne várjunk az alkalomra, amikor letérdelhetünk fohászkodni. Egy alkalommal, amikor Nehémiás megjelent a király előtt, az uralkodó észrevette, hogy szomorú, és megkérdezte, hogy mi ennek az oka, mi az, amit kérni akar tőle. Nehémiás nem válaszolt azonnal, ugyanis fontos érdekek forogtak kockán. Egy nemzet sorsa függött attól, hogy milyen benyomást tesz a királyra, ezért mielőtt válaszolt volna az uralkodónak, imában gyorsan tanácsot kért a menny Istenétől. Az eredmény az lett, hogy mindent megkapott, amit kívánt és kért. – Signs of the Times, 1887. október 20.
Összes jó szándékotok és magas célkitűzésetek sem képesít fel arra, hogy helytálljatok a kísértés próbáján. Legyetek az ima emberei. Esedezésetek ne legyen erőtlen, alkalmi, rendszertelen, hanem komoly, kitartó és állandó. Nem kell egyedül lennetek, vagy térdre borulnotok, hogy imádkozzatok, hanem munkátok közben is Istenhez emelhetitek lelketeket, megragadhatjátok erejét, és akkor magas és szent célkitűzéssel rendelkeztek, nemesen becsületesek, akik semmi ürügyön sem tántorodnak el az igazságtól, a helyestől és az igazságostól. – Bizonyságtételek 4. kötet, 542–543. o.
Szüntelenül imádkoznunk kell, alázatos szívvel és szelíd lelkülettel. Nem kell várnunk az alkalmat, hogy térdet hajthassunk Isten előtt. Bárhol imádkozhatunk az Úrhoz. – Selected Messages 3. kötet, 266. o.
Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 17
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2017&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2017&version=NT-HU
Thesszalonika, Bérea és Athén: három görög város, ahol három különböző evangélizációs módszert kellett alkalmazni, ha el akarták érni az ott lakókat. Thesszalonikában Pál három hétig prédikált a zsinagógában a zsidóknak és az istenfélő görögöknek. Elmondta megtérésének történetét, középpontban Isten törvényével és megmagyarázva a templommal kapcsolatos ceremóniák és rítusok igazi értelmét. Ezeket mind egybekötötte a Messiás szolgálatával és áldozatával. Néhány zsidó hitt, de sokkal több pogány, akik között volt a város néhány befolyásos asszonya is. Néhány zsidó, akik nem akartak hinni, feldühödtek azon, hogy Pál, a Szanhedrin egykori tagja, három hét alatt felforgatta az egész világukat. Nemcsak néhány kereszténnyé lett honfitársuk irántuk való hűségét veszítik el, hanem, ami még ennél is fontosabb, pogány támogatóikat is. Ezért olyan zendülést keltettek a városban, hogy Pálnak és Barnabásnak az éj leple alatt Béreába kellett távozniuk.
Béreában – ami majdnem 100 km-re van nyugatra – Isten újabb lehetőséget nyitott meg számukra. Itt Pál ugyanazokat a tanításokat mondta el, annyi különbséggel, hogy „naponta” tanulmányoztak (11. vers). Amikor nyilvános evangelizációkat tartok, látom annak az áldását, hogy az emberek naponta ki vannak téve Isten Igéje hatásának. Isten Lelke egyértelműen munkálkodik a szíveken. Thesszalonikával ellentétben a béreaiak közül „sokan” hittek és előkelő emberek is elfogadták az evangéliumot (12. vers).
Az igazi próba azonban Athén volt. Athén aranykora – Platón és Szókratész kora – már a múlté, de az athéniak magukat intellektuálisan magasabb rendűnek képzelték az ország többi részéhez képest. Az epikureusok a naturalizmusban (véletlen) hitek és nem volt személyes istenük. A sztoikusok panteisták voltak, számukra minden Isten volt. Ezen felül Athénben több szentélye volt a különböző isteneknek, mint bármely más városban, még az „ISMERETLEN ISTENNEK” is volt egy oltára.
Pál egyik ősi költőjüket idézte annak érdekében, hogy bemutassa nekik azt az Istent, akit nem ismertek. Hatszáz évvel korábban egy súlyos járvány sújtotta a várost. Egy bárányt hoztak be a városba, és amelyik bálvány oltár közelébe feküdt le, annak az istennek áldozták meg. Ha a bárány egyetlen isten közelében sem feküdt le, akkor felállítottak egy oltárt az „ISMERETLEN ISTENNEK”, és ennek az istennek áldozták fel. Így tehát Pál bemutatta nekik azt az Istent, akit nem ismertek, aki életet és leheletet ad mindennek, feltámasztja a halottakat és megítéli a népeket. Néhányan hittek neki még a befolyásosabb emberek közül is.
Pál módszere különbözött a hallgatóság függvényében. A történet ugyanaz volt, de a megközelítés más és más. Tanulhatunk Pál apostoltól: próbáljuk megérteni az embereket, miközben imádkozunk azért, hogy a szívükhöz vezető utat megtaláljuk.
Ron E. M. Clouzet
314. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 19. fejezetéhez (augusztus 8-14.).
Pál arra emlékeztet minket, hogy „szüntelen imádkozzunk.” 1Thessz. 5:17 Ebben az imádságról szóló fejezetben pedig a következőket írja Ellen White: „Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok, és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!”
Tavaly a COVID alatt a férjem és én gyakran hosszú sétákat tettünk együtt a szabad levegőn. Mivel mindketten létfontosságú területen dolgozunk, a teljes járvány alatt dolgoznunk kellett, a férjemnek a helyi tévénél, nekem pedig a helyi kórházban. Sok megbeszélnivalónk volt, és ilyenkor megosztottuk egymással, hogy mi minden történt velünk a munkanap során. És miközben mindenféléről beszélgettünk (vicces dolgokról, szomorú dolgokról vagy csak a napi rutinról), közelebb kerültünk egymáshoz. Ugyanabban a csapatban játszottunk, óvtuk a családunkat és a barátainkat, megosztottuk tapasztalatainkat és bátorítottuk egymást. Amikor ezt a fejezetet olvastam az imádságról, belém nyilallt, hogy egyszerűen ez az, amit Isten tőlünk elvár: beszélgetések és egy odafigyelő szív. A világegyetem Istene értékel minket és az időnket, és beszélgetni akar velünk mindenről, ami csak számít nekünk. „Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság!” Amint telnek a napok, bárhol is vagyunk, sosem vagyunk egyedül.
Anne Larson
Indiana, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés