Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 20. fejezet 2216. nap
20. fejezet (2. rész) – JÉZUS NEVÉBEN IMÁDKOZNI
Amikor a tanítványok mégsem ismerték meg az Üdvözítő határtalan erőforrásait és hatalmát, ezt mondta nekik: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben.” (Jn 16:24) Krisztus megmagyarázta ezzel tanítványainak, hogy ismeretük titka abban áll, hogy az Ő nevében mindig és minden körülmények között erőt és kegyelmet kérhetnek az Atyától. Ő azért lesz ott az Atyánál, hogy könyörögjön érettünk, és kérje az Atyától azokat a dolgokat, amelyekre szükségük van, amelyeket ők is kérnek az Atyától az Ő nevében. Az alázatos esdeklők imádságait saját kívánságaként mondja el az Atyának az imádkozó lelkek érdekében.
A mennyben minden őszinte imádság meghallgatásra talál. Lehet, hogy ezt az imádságot nem mondják el gördülékenyen, de ha ebben az imádságban benne van az imádkozó szíve, akkor ez az imádság felszáll abba a szentélybe, ahol Jézus szolgál, és Ő jelenti ezt az imádságot az Atyának egyetlen ügyetlen, dadogó szó nélkül, szépen, és az teljes lesz tökéletessége tömjénének jó illatával. – Jézus élete, 667. o.
A tanítványok Krisztus nevében végezték munkájukat. Minden szavuk, minden cselekedetük Krisztus nevére hívja fel a figyelmet. Neve az éltető Erő, mely által a bűnösök megmenthetők. Hitük Krisztusban, a kegyelem és erő forrásában gyökerezzen. Minden kérelmet az Ő nevében tárjanak az Atya elé, mert akkor meghallgatja őket Isten. Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében kereszteljenek. Krisztus neve legyen jelszavuk, ismertetőjelük és összetartó kötelékük, cselekedeteikre a felhatalmazás és eredményük forrása. – Az apostolok története, 28. o.
A szentek szentjében láttam a frigyládát, amelynek oldalai és teteje tiszta aranyból volt. A frigyláda mindkét végén egy-egy dicső kerub állt, szárnyukat a láda fölé terjesztve. Arcukkal egymás felé fordultak, és a frigyládára néztek. Az angyalok között az arany tömjénező állt. A frigyláda felett, ahol az angyalok álltak, fenséges mennyei fény ragyogott, hasonlóan Isten királyi székéhez. Jézus a frigyláda mellett állt, és amikor a szentek imája felszállt hozzá, a tömjénező illatozott, és Ő a szentek könyörgését a tömjén illatával együtt az Atya elé vitte. – Tapasztalatok és látomások, 32. o.
Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 21
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2021&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2021&version=NT-HU
Pál átváltozása vallási fanatikus zsidóból – aki halálra üldözte és kínozta a keresztényeket (ApCsel 22:4-5) – szeretett apostollá, egyszerűen lenyűgöző. Nézzünk csak a sokaságra, akikre Pál szolgálata hatást gyakorolt. Amikor Pál és társai megérkeztek Tíruszba, a helyiek meghívták, hogy maradjon velük egy hétig. Amikor eljött a távozás ideje, „mindannyian elkísérték” őket „feleségükkel és gyermekeikkel” együtt a partra, ahol térdre estek és együtt imádkoztak (4-5. vers). Majd Pál és kísérői továbbindultak, és megérkeztek Cézáreába, ahol Agabus megjövendölte, hogy Pált Jeruzsálemben le fogják tartóztatni. Ezt hallva, mind a helyiek, mind társai megpróbálták Pált meggyőzni, hogy ne menjen oda (8-13. vers).
Talán a Szentlélek egyszerre bátorította Pált, hogy menjen Jeruzsálembe, miközben megpróbálta vissza is tartani ettől? A szövegek figyelmes olvasása során azt láthatjuk, hogy a Szentlélek figyelmeztette Pált a rá váró bilincsekre és megpróbáltatásokra, de nem irányította őt szükségszerűen Jeruzsálembe. Pál saját óhaja volt a pünkösdi ünnep idejére Jeruzsálembe érni (ApCsel 20:16). Nagyon szerette volna átadni a pogány törzsek gyülekezetei által gyűjtött felajánlásokat a szükséget szenvedő júdeai gyülekezetek javára.
Amikor Pál megérkezett Jeruzsálembe, mennyire más fogadtatás várta, mint azt a missziós területeken megszokhatta! Találkozott Jakabbal, aki ma a Generál Konferencia elnökének felelne meg, és a vénekkel (18. vers). Bár dicsőséget adtak Istennek a munkáért, amit Pál az elmúlt öt évben végzett a pogány törzsek között, sokak számára ezen vezetők közül „ismeretlenek voltak a változó körülmények és a különleges szükségletek, amivel a távoli vidékek munkásai néztek szembe.” Úgy érezték, hogy hatalmukban áll „irányítani ezeken a területeken élő testvéreiket” (Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 263. oldal), még a messzi pogányok nagylelkű felajánlásának átvétele után is. A jeruzsálemi vezetők szerint Pál arra tanította a pogányok között élő zsidókat, hogy hagyják el Mózest, és forduljanak Krisztushoz (21. v.). Így felajánlották Pálnak, hogy vegyen részt zsidó tisztulási rítusban a Templomban, hogy az emberek számára is nyilvánvaló legyen: Pál nem fordult el a júdai hagyományoktól.
Pál beleegyezett, de micsoda hibának bizonyult ez! Az ünnep utolsó napján néhány Ázsiából való zsidó, régi ellenségei, meglátták őt, és nagy lármát csaptak. Kivonszolták Pált a templomból, és meg akarták ölni (30-31. v.). Pált letartóztatták, és kísérlete, hogy megbékítse a zsidókat „csak súlyosbította a válságot, fokozta megjövendölt szenvedéseit, megingatva az egyház egyik legerősebb tartóoszlopát, és szomorúságot hozva sok keresztény szívbe mindenfelé.” (Az apostolok története. 405-406. o.). Isten nagy emberei is elkövetnek hibákat. De, ha szívüket folyamatosan Isten felé fordítják, Ő ezeket a hibákat felhasználja az Ő jó munkája javára. Pál végül is Rómába kerül majd.
Ron E. M. Clouzet
316. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 20. fejezetéhez (augusztus 15-21.).
Legközelebb, amikor imádkozol, lásd a lelki szemeiddel Krisztust, amint átölel a karjával és közel von magához, míg a másik karjával megragadja az Atyja trónját esdekelve. Micsoda bensőséges, bátorító kép ez Krisztus szerepéről az imaéletünkben! Amikor imádkozol, Krisztus veled és érted imádkozik. Krisztus érdemei megillatosítják az imádságainkat, amikor azok felszállnak az Atyához, és így az emberi és a mennyei könyörgés összekapcsolódik.
Amikor imádkozunk, felfedjük szívünket a Megváltónknak, aki ismeri hibáinkat, gyengeségeinket és bukásainkat, mégis rendíthetetlenül szeret minket. Semmi, amit valaha tettünk vagy tenni fogunk, semmi, amit valaha gondoltunk vagy gondolni fogunk, nem törölheti el Isten szeretetét, hacsak nem szándékosan elutasítjuk az Ő átformáló szeretetét. Semmi sem túl fájdalmas, hogy feltárjuk Krisztus előtt, semmi sem túl szégyenletes számára, hogy eltemesse a tenger mélyén. Menj Krisztushoz, mint a Legjobb Barátodhoz, Legfőbb Bizalmasodhoz. Hagyd, hogy az imáid levegyék a terheket a szívedről, meggyógyítsák a sebeidet és felemeljék a szeretteidet.
A Szentírás csordultig tele van ígéretekkel, amelyek imádságok ösztönzői. Például: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” Ézsaiás 54:10 Próbákat és felfoghatatlan szenvedést élsz át? Emlékeztesd Istent arra, hogy Ő megígérte, hogy sosem engedi, hogy a nyugalma elhagyjon. Kérd az Ő nyugalmát! Kérd az Ő szeretetét! Kérd az Ő megszabadítását! Isten jobban akar válaszolni, mint te imádkozni.
Visszhangozzák imáid Isten ígéreteit az Ő könyörületes szívéhez!
Lori Engel
Lelkész, Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés