Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 20. fejezet 2218. nap
20. fejezet (4. rész) – JÉZUS NEVÉBEN IMÁDKOZNI
Isten hív, hogy Jézus nevében hozzá jöjjünk. – Jézus hív titeket, hogy kérjetek, keressetek és zörgessetek az ajtaján, mert mindez nem lesz hiábavaló: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7:7–8)
Krisztus szemlélteti Isten jóindulatát, és egy apához hasonlítja, aki megadja gyermekének szíve kérését. „Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ad néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ad-e néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ad-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, [220] mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:11–13)
Jézus nevében jövünk az Atyához, aki szívesen lát minket fogadó szobájában. A megtört, alázatos szívnek felajánlja a Krisztusba vetett hit lehetőségét, amely hit által megigazulást nyer. Jézus eltörli vétkét, és a megvigasztalt szív ekképpen kiált fel: „Hálákat adok néked, ó, Uram! Mert jóllehet haragudtál rám, elfordult haragod, és megvigasztaltál engemet.” (Ésa 12:1) – Tanácsok szülőknek, nevelőknek és tanulóknak, 241–242. o.
Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 23
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2023&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2023&version=NT-HU
Láthatjuk, hogy Pál apostol három hibát követett el a Szanhedrin előtt állva. Hibákat, melyeket később megbánt. Az első hiba az volt, hogy „atyámfiai”- nak nevezte e fontos testület tagjait, a szokásos üdvözlő köszöntés helyett: „A nép vezetői és Izrael vénei”. Azzal, hogy atyafiaknak nevezte őket, egyenrangúnak mutatta magát velük. Mentegethetjük fellépését buzgalmával, amivel hatni akart rájuk, és a ténnyel, hogy megtérése előtt ő maga is tagja volt ennek a nagyhatalmú testületnek. Ez a köszöntés természetesen nem jól sült el. Pál szájára ütöttek a tiszteletlen beszédért.
Pál második hibája az volt, hogy a főpapot meszelt sírnak nevezve mentegette magát hevesen a Szanhedrin előtt. Célzása egyértelmű volt: a főpap külsőleg tisztának látszik, de belül tisztátalansággal van tele. Nem ez volt a legjobb módja hallgatói figyelme elnyerésének. Később bocsánatot kért, amiért így beszélt a főpapról, de addigra már rájöhetett, hogy elveszítette a csoport jóindulatát.
A fáradt apostol tehát, aki jól ismerte a Szanhedrint alkotó farizeusok és szadduceusok keserű ellenségeskedését és teológiai megosztottságát, olyan kijelentést tett, amellyel remélte, szimpatizánsokat nyer. Ez lehetett a harmadik hibája. Farizeusnak vallotta magát, aki hisz a feltámadásban. A szadduceusok nem hittek a mennyben, vagy a feltámadásban, de a farizeusok igen, nagyon is. A tömeg fele azonnal Pál pártjára állt, míg a másik fele el akarta hallgattatni.
Okos lépés volt, de pont az ellenkezője annak, amit Jézus ugyanilyen helyzetben tett. Ellen White szerint, amikor Jézus állt perbe fogva a Szanhedrin előtt, sokkal keserűbb gyűlölet és ellentét feszült a farizeusok és a szadduceusok között: „Néhány szóval Jézus fel tudta volna kelteni egymással szembeni előítéleteiket, és ezzel el tudta volna fordítani haragjukat önmagáról.” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 705. oldal). A világ Megváltója azonban ehelyett teljesen csöndben maradt, nem használta ki a helyzetet önmaga megmentésére. E történeten elgondolkodva, arra a következtetésre jutottam, milyen jó példa az arra, hogy Jézus a vezetőnk, s még a nagy Pál apostol sem léphet az Ő helyébe. Jézus az, akinek útmutatását kell keresnünk keresztény életünk minden lépéséhez, és nem a testvéreinkét, akármennyire is hűek Istenhez. Jézus elnézte Pálnak az aznap elkövetett hibáit, és még azon az éjszakán gondoskodott róla, hogy az apostol végül eljusson Rómába. Ó, milyen kegyelmes a mi Urunk!
Ron E. M. Clouzet
316. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 20. fejezetéhez (augusztus 15-21.).
Legközelebb, amikor imádkozol, lásd a lelki szemeiddel Krisztust, amint átölel a karjával és közel von magához, míg a másik karjával megragadja az Atyja trónját esdekelve. Micsoda bensőséges, bátorító kép ez Krisztus szerepéről az imaéletünkben! Amikor imádkozol, Krisztus veled és érted imádkozik. Krisztus érdemei megillatosítják az imádságainkat, amikor azok felszállnak az Atyához, és így az emberi és a mennyei könyörgés összekapcsolódik.
Amikor imádkozunk, felfedjük szívünket a Megváltónknak, aki ismeri hibáinkat, gyengeségeinket és bukásainkat, mégis rendíthetetlenül szeret minket. Semmi, amit valaha tettünk vagy tenni fogunk, semmi, amit valaha gondoltunk vagy gondolni fogunk, nem törölheti el Isten szeretetét, hacsak nem szándékosan elutasítjuk az Ő átformáló szeretetét. Semmi sem túl fájdalmas, hogy feltárjuk Krisztus előtt, semmi sem túl szégyenletes számára, hogy eltemesse a tenger mélyén. Menj Krisztushoz, mint a Legjobb Barátodhoz, Legfőbb Bizalmasodhoz. Hagyd, hogy az imáid levegyék a terheket a szívedről, meggyógyítsák a sebeidet és felemeljék a szeretteidet.
A Szentírás csordultig tele van ígéretekkel, amelyek imádságok ösztönzői. Például: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” Ézsaiás 54:10 Próbákat és felfoghatatlan szenvedést élsz át? Emlékeztesd Istent arra, hogy Ő megígérte, hogy sosem engedi, hogy a nyugalma elhagyjon. Kérd az Ő nyugalmát! Kérd az Ő szeretetét! Kérd az Ő megszabadítását! Isten jobban akar válaszolni, mint te imádkozni.
Visszhangozzák imáid Isten ígéreteit az Ő könyörületes szívéhez!
Lori Engel
Lelkész, Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés