2021. augusztus 23., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 23 - HÉTFŐ - Apostolok cselekedetei 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 21. fejezet 2223. nap

21. fejezet (2. rész) – IMÁDSÁG MENNYEI VEZETÉSÉRT

Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: „Fogadj el, Uram, a te tulajdonodnak! Összes tervemet lábadhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem, és engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem!” Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveteket néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez. – Jézushoz vezető út, 70. o.

Az Isten vezetéséért mondott imádságot bármikor és bárhol el lehet mondani. – Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat meg bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenütt ápolhatjuk. Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: „Jöjj, és maradj szívemben mint mennyei vendég!” – Jézushoz vezető út, 99. o.

A szükség idején mondott nehémiási ima menedék, amit a hívő ember igénybe vehet olyan helyzetekben, amikor más formájú imára nincs lehetőség. A kavargó élet nehézségeivel küzdők és már-már csatát vesztők a kuszaságok útvesztőjében felküldhetnek egy-egy fohászt mennyei eligazításért. A tenger és a szárazföld utasa nagy veszélyben így bízhatja rá magát a menny oltalmára. A hirtelen nehézségben vagy veszélyben a szív segítségért kiálthat hozzá, aki megígérte, hogy hűséges, hívő gyermekei segítségére siet, bármikor hívják. Minden helyzetben és körülményben a fájdalomtól és gondtól lesújtott vagy heves kísértéstől megtámadott lélek biztonságot, támaszt és segítséget találhat a szövetségét megtartó Isten kimeríthetetlen szeretetében és erejében. – Próféták és királyok, 631–632. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%2028&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%2028&version=NT-HU

Pál és utastársai a tél elmúlásáig, három hónapon át állomásoztak Málta szigetén. Ez idő alatt Lukács három csodát jegyez fel, amelyek Pál által történtek: lerázott magáról egy mérges kígyót, meggyógyította a sziget legbefolyásosabb emberének édesapját, és más betegeket is meggyógyított (1-9. vers). Pál Szentlélekkel teljes ember volt. Vajon mi mehetett végbe az orvos Lukács elméjében, amikor látta, hogy mennyi ember meggyógyul Pál szolgálata által? Végül felszálltak egy másik hajóra, amely ott állomásozott, és elhajóztak Puteoliba, abba a kikötőbe, amely közel volt Rómához. A százados, akit mélyen megérintett Istennek ez az embere, megengedte Pálnak és barátainak, hogy egy héten keresztül látogassák az ottani keresztényeket. A hír eljuthatott egészen Rómáig, mert amikor az apostol és társai Rómához közeledtek, a keresztények eléjük jöttek „Appiusz fórumáig és Tres Tabernaeig”, hogy fogadják őket (15. vers). Ez kb. 40-50 km-re van Rómától.  

Ellen White beszámol a találkozásról. Amint Pál, Lukács és Arisztarkhosz katonák kíséretében Rómához közelednek, „hirtelen… örömkiáltás hangzik fel. A járókelők közül egy férfi ugrik elő, a fogoly nyakába borul és örömkönnyek között öleli át, mintha hosszú távollét után atyját üdvözölné. És ez a jelenet újból és újból megismétlődik, mert igen sokan, szerető várakozástól megélesedett tekintettel, felismerik a megkötözött fogolyban azt a férfit, aki Korinthusban, Filippiben és Efézusban az Élet Igéjét hirdette nekik. Mialatt a melegszívű tanítványok vágyakozva gyülekeznek lelki atyjuk köré, az egész menetet megakasztják útjában. Igaz, hogy a katonák a késleltetés miatt türelmetlenek, de még sincs szívük, hogy ezt a boldog találkozást megszakítsák, mert hiszen ők is megtanulták, hogy foglyukat tiszteljék és nagyra becsüljék. A tanítványok azon az elgyötört, szenvedésektől elcsigázott arcon Krisztus képmásának visszfényét látják. Biztosítják Pált, hogy nem felejtették el, hogy mindvégig szeretni fogják, örök hálára kötelezettek iránta azért a boldog reménységért, mely életüket áthatja, és Istennel megbékéltette őket" (Az apostolok története. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 294-295. oldal).

Micsoda fogadtatás! A város, amelyet oly régóta szeretett volna megnyerni Krisztusnak, olyan jeleket mutat, hogy Isten előtte járt, hogy sikeressé tegye őt még a láncokban is. Így az Apostolok cselekedetei azzal ér véget, hogy beszámol arról, hogy Pál saját bérelt szállásán marad két évig (30. vers), viszonylagos szabadságban. Ez alatt az idő alatt egy katonához láncolva „hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül” (31. vers). Innen küldött munkatársakat, hogy erősítsék a gyülekezeteket és újakat alapítsanak. Az Úr munkáját nem lehet megállítani, és nem is fog megállni. A világ hallani fogja az Úr Jézusról szóló jó hírt. A kérdés az, hogy te része leszel-e ennek a nagyszerű munkának? Bárcsak felhasználna Isten mindannyiunkat az Ő dicsőségére!

Ron E. M. Clouzet

317. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 21. fejezetéhez (augusztus 22-28.).

Meg lehetett bízni apukádban? Érdekelték őt a szükségleteid és vágyaid? Biztonságban érezted magad a jelenlétében vagy érzelmi veszélyt jelentett, és így mindig lábujjhegyen jártál körülötte?

Ha nem bíztál az apukádban mély neurológiai szinten, ami hatással volt a limbikus rendszeredre, akkor nehéz lesz számodra Istenben megbízni az érzelmek szintjén, bármennyire is megbízol Benne intellektuális szinten. Az agyad állandóan túl lesz terhelve aggodalommal és szorongással, mindig próbálod majd megvédeni magadat, tökéletesen megszervezni a dolgokat, hogy fedezd a szükségleteidet. Azért küzdesz, hogy a tied maradjon az irányítás! Ha nem a tied az irányítás, akkor szétesel vagy kifakadsz valakire.

Sokunknak megváltoztatott Istenképre van szükségünk. Nem intellektuálisan, hanem tapasztalatból, hogy hogyan szabályozzuk az érzelmeinket, tápláljuk gondolatainkat, illetve reagálunk a kapcsolatainkban.

Amikor a belső Istenképünk cserben nem hagyó, gondoskodó és biztonságos lesz, ahelyett, hogy valamiféle torz kép legyen, amit egy tökéletlen emberi apa hozott létre, tapasztalati úton fogjuk hinni, hogy „Isten szeret minket és jót akar nekünk… Úgy fogunk bízni Istenben, ahogy a gyermek bízik egy szerető szülőben.”

Amikor megtapasztalod Istent, nem csak a szellemi képességeiddel, mint az örökké megbízhatót, át fogja alakítani az elmédet és a szívedet. Isten sosem fog megszégyeníteni, kifakadni rád vagy figyelmen kívül hagyni. Nyugodtan abbahagyhatod az aggodalmaskodást és felhagyhatsz azzal a gondolattal, hogy neked kell gondoskodnod magadról, mert különben senki sem fog.

Van egy megbízható, szerető Atyád, aki mindig gondoskodni fog rólad. Nyugodtan megbízhatsz benne.

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba


2 megjegyzés: