Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 2. fejezet 54. nap
Tövisek között
"Amely pedig a
tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igét, de a világnak gondja és a
gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem."
Az evangélium magva
sokszor tövisek és kártevő gyomnövények közé hull. Ha nem történik erkölcsi átalakulás
az ember szívében, ha régi szokásait, életformáját és bűnös életét nem hagyja
el, ha a sátáni tulajdonságokat nem távolítja el lelkéből, azok elfojtják a
termést. Megterem a tövis, és elnyomja a búzát.
Isten hatalma csak
abban a szívben tud eredményes munkát végezni, amely állandóan jó talajt képez
az igazság drága magvai számára. A bűn tövisei minden talajban megteremnek. Nem
kell művelni őket. De a jellem szép vonásait gondosan ápolni kell. A tüske és a
tövis mindig elő akar bújni. A tisztogatást tehát soha nem szabad abbahagyni.
Ha szívünket nem tesszük ki állandóan mennyei hatásoknak, ha a Szentlélek nem
csiszolja és nemesíti szüntelenül jellemünket, akkor a régi szokások újra
jelentkeznek életünkben. Hiába mondjuk, hogy hisszük az evangéliumot. Ha az
evangélium nem szentel meg bennünket, hitvallásunk semmit sem ér. Ha nem
győzzük le bűneinket, akkor bűneink győznek le minket. A tövisek, amelyeket
levágtunk, de nem téptünk ki gyökerestől, rohamosan nőnek, mígnem elárasztják
lelkünket.
Krisztus megnevezte a
lélek veszélyeit. Márk feljegyzése szerint a világi gondokat, a gazdagság
csalárdságát és egyéb dolgok kívánását említette. Lukács az élet gondjait,
gazdagságát és gyönyöreit jegyzi meg. Ezek fojtják el az igét, a fejlődő lelki
magot. Ha az ember nem Krisztusból táplálkozik, lelki élete elpusztul.
"A világi
gondok." Az emberiségnek nincs egyetlen olyan osztálya sem, amelyet ne
kísértenének az evilági gondok. A szegényeket a nehéz munka, a nélkülözés, a
nyomortól való rettegés nyugtalanítja és terheli. A gazdagok a veszteségektől
félnek, és tele vannak aggodalmaskodással. Krisztus azt mondja, hogy tanuljunk
a mező virágaitól. Számos követője azonban nem gondol a virágok tanítására, és
nem bízik abban, hogy a Megváltó szüntelenül gondot visel róla. Krisztus nem
hordozhatja e bizalmatlanok terhét, mert nem vetik reá. Így az élet gondjai,
amelyek miatt vigaszt és segítséget kellene nála keresniük, elválasztják őket
tőle.
Sokan, akik
gyümölcsözően szolgálhatnák Istent, inkább a vagyonszerzéssel törődnek. Minden
energiájukat üzleti vállalkozások kötik le. Ezért a lelki dolgokat
elhanyagolják, és elszakadnak Istentől. A Szentírás óv a lustaságtól. "Az
igyekezetben ne legyetek restek" (Róm 12:11) - mondja. Szorgalmasan kell
dolgoznunk, hogy segíthessük a nélkülözőket. A hivőknek is szükséges
dolgozniuk, eladniuk és venniük, de lehet vétkezés nélkül is kereskedni. Sok
embert azonban annyira leköt az üzlet, hogy nincs ideje imádkozni, nincs ideje
a Bibliát kutatni, nincs ideje Istent keresni és szolgálni. Szívükben néha vágy
támad a szentség és a menny után; de nincs idejük, hogy a zajgó világtól
elvonulva, Isten Lelke magasztos és parancsoló kijelentéseire figyeljenek. A
világ dolgai az első helyre kerülnek, míg az örökkévalóság mellékessé válik. Az
Ige magva nem tud termést hozni, mert a lélek a világiasság töviseit táplálja.
Sokan - akik egészen
más célokért küzdenek - hasonló hibába esnek. Mások javát keresik. Feladataik
sürgősek. Sok a kötelezettségük, és a munka kiszorítja az imát. Nem ápolják az
Istennel való közösséget ima és igetanulmányozás útján. Elfelejtik Krisztus
szavait: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5). Nem
Krisztus útját járják, és életükben, amelyet nem hat át Krisztus hatalma, az
önző "én" jellemvonásai mutatkoznak meg. Szolgálatukat az uralomvágy
és a megtéretlen szív durva, csúf vonásai rontják meg. Ez a keresztény
szolgálat eredménytelenségének egyik fő oka.
"A gazdagság
csalárdsága." A gazdagság szeretetének elvakító, megtévesztő hatalma van.
A világ kincseiben bővölködők igen gyakran elfelejtik, hogy Isten ad erőt a
gazdagság megszerzéséhez. Ezt mondják: "Az én hatalmam, és az én kezemnek
ereje szerzette nekem e gazdagságot!" (5 Móz 8:17.) A gazdagság Isten
iránti hála helyett öndicsőítésre készteti őket. Elfelejtik, hogy Istentől
függnek, és hogy kötelességeik vannak embertársaik iránt. A vagyont, az Isten
megdicsőítésére és az emberiség felemelésére kapott "talentumot"
saját céljaikra használják. Az öncélúan kezelt javak isteni tulajdonságok
helyett sátáni vonásokat alakítanak ki az emberben. A tövisek elfojtják az Ige
magvát.
"Ez élet
gyönyörűségei." Minden olyan időtöltés veszélyes, amely csak az
"én"-t szolgálja. Az ember fizikai képességeit gyöngítő, értelmét
tompító, lelki érzékenységét csökkentő élvezetek: "testi kívánságok,
amelyek a lélek ellen vitézkednek" ( 1 Pt 2 :11 ).
"És egyéb dolgok
kívánása." Ezek az Isten országa elé helyezett dolgok. Jóllehet önmagában
nem mindegyik bűnös dolog. Mindaz, ami eltereli figyelmünket Istenről, és
elvonja szeretetünket Krisztustól, lelkünk ellensége.
Ha az emberi értelem
fiatalos, élénk és fejlődőképes, akkor a becsvágy és öncélúság nagy kísértést
jelent neki. Ha földies elgondolásai valóra válnak, akkor kedvet kap olyan
életpályára, ahol lelkiismerete eltompul, és nem tudja megítélni, mi teszi
igazán széppé a jellemet. Ha a körülmények is elősegítik ezt, fejlődése olyan
irányt vesz, amelyet Isten Igéje tilt.
Abban az időszakban,
amikor a gyermekek egyénisége formálódik, a szülők felelőssége igen nagy.
Igyekezzenek a fiatalokat jó hatásoknak kitenni, hogy helyes fogalmat
alkothassanak az életről és az igazi boldogságról! Számos szülő azonban
elsősorban evilági sikereket akar biztosítani gyermekeinek. Társaikat is e
szempont szerint választja meg. Sok szülő nagyvárosban telepszik le, és divatos
társaságba vezeti be gyermekeit. Olyan hatásoknak teszi ki őket, amelyek
földiességre és hivalkodásra ösztönöznek. Ilyen légkörben értelmük és lelkük
elkorcsosul. Szem elől tévesztik az élet magasztos és nemes céljait.
Kiváltságukat, hogy Isten gyermekei és az örök élet örökösei lehetnek,
felcserélik a világ kínálta előnyökkel.
Számos szülő úgy
próbálja elősegíteni gyermekei boldogságát, hogy kielégíti szórakozás utáni
vágyukat. Megengedi, hogy szórakozzanak, mulassanak. Arról is gondoskodik, hogy
bőven legyen pénzük hivalkodásra és vágyaik kielégítésére. Minél többet
szórakoznak, annál inkább vágyakoznak rá. Érdeklődésüket egyre jobban leköti a
mulatozás, míg végül ezt tartják az élet legfőbb céljának. Szokásukká lesz a
semmittevés, és semmit sem tagadnak meg maguktól. Szinte lehetetlenné válik,
hogy valaha is hűséges hívők legyenek.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 4. fejezete
Miután Isten elhívta, hogy szabadítsa meg
népét Egyiptomból, Mózes épp úton volt vissza Egyiptomba Cippórával és az
újszülött fiukkal. És akkor ez a meglepő eset: „Útközben
történt az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni. De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába
elé vetette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor
békét hagyott neki az ÚR.” (24-26. vers - új prot. ford.)
Micsoda hangnemváltás! Hát nem Mózes volt
Isten kiválasztott edénye az izraeliták Egyiptomból való kivezetésére? Ha Mózes
meghalt volna, miként szabadította volna meg Isten az Ő népét?
Egy hívő kétféle imát szokott mondani: „Uram,
ments meg engem, annak ellenére, ami vagyok!” Ez az ima áll az evangélium
középpontjában. Mindegy, milyen jók vagy rosszak
vagyunk, mind bűnösök vagyunk, mind híjával találtatunk, és mindnyájunknak
önmagunkon kívüli megmentőre van szükségünk.
A másik ima, amit a hívők mondanak, ez:
„Uram, használj fel engem, annak ellenére, ami vagyok!” Mindig is Istenre
leszünk utalva, hogy a mi szerény erőfeszítéseinket az Ő áldásával támogassa.
Azonban néha, amikor így imádkozunk, azzal a hozzáállással tesszük, hogy noha
nem fektettem bele sok erőfeszítést, nem engedelmeskedtem, mégis az szeretném,
hogy Isten megáldja a fáradozásaimat. Ez olyan, mintha így imádkoznánk: „Segíts
jól teljesítenem a vizsgán úgy, hogy egyáltalán nem is tanultam rá!”
Ahhoz, hogy Isten megmentsen bennünket,
mindössze annyit kell tennünk, hogy megvalljuk, Megmentőre van szükségünk.
Ahhoz azonban, hogy Isten mások áldására használjon fel bennünket – a
családunkat is beleértve –, hajlandónak kell lennünk Istennel együtt
munkálkodni. Hajlandónak kell lennünk kiüríteni a szemetet és a figyelmet
elterelő dolgokat az életünkből – vagyis üres edényekké válni.
Istennek nem volt szüksége Mózesre tervei
véghezviteléhez. Ránk sincs szüksége. Mialatt Isten mindenkit az Ő akaratának
teljesítésére hív, Ő nincs ráutalva senkire – még a nagy Mózesre sem. Csak
tűnődhetünk azon, hány Mózes-vezető vallott kudarcot az elhívásában az idők
során.
Andy Nash
7. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 2.
fejezetéhez (augusztus 30 - szeptember 5.
Jézus a magvető, aki otthagyta a mennyet,
hogy elhozza a magot, Isten Igéjét az emberiségnek. Ellen White azt írja, hogy
az "Ő szolgáinak hasonlóképpen ki kell menni magot vetni." Gyakran
megfeledkezünk arról, hogy a Nagy
misszióparancs arra hív bennünket, hogy legyünk magvetők. Termőföldet kell
találnunk, ahova a magot elvethetjük
Továbbá, amikor elfogadjuk a hívást, hogy
magvetők legyünk, sokszor csak prédikálunk és reméljük a legjobbakat.
Imádkozunk azért, hogy legyen egy kis termőtalaj a sziklák és a tövisek között.
De ezt olvassuk: "A magvetőnek el
kell készítenie a szíveket az evangélium befogadására. Az Igét túl sok
prédikációval hirdetjük, és nagyon kevés a szívtől szívig ható munka. Az
elveszettekért személyes munkát kell végeznünk. Krisztusi együttérzéssel
keressünk meg minden egyes embert, és próbáljuk érdeklődésüket felkelteni az
örök élet nagyszerű dolgai iránt! Lehet a szívük olyan, mint a keményre döngölt
országút, és látszólag semmi értelme, hogy a Megváltóról beszéljünk nekik. De
míg logikával nem tudjuk felrázni őket, és az érvelés képtelen meggyőzni a
kőszívet, a személyes szolgálatban megmutatkozó krisztusi szeretet talán
meglágyítja, és az igazság magva gyökeret ver. A magvetőnek is tennie kell
tehát valamit azért, hogy a magot ne fojtsák el a tövisek, és ne pusztuljon el
a talaj sekély volta miatt."
Nekünk, mint magvetőknek nem csak az a
feladatunk, hogy szórjuk a magot, hanem a talajjal is foglalkoznunk kell.
Emlékezzünk arra, hogy amint Krisztus megérintette a szívünket, másokét is
megérintheti a mi munkánk által.
Randy Ban
Adminisztrátor, Light
Bearers (Fényhordozók), www.lightbearers.org
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése