Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 9. fejezet 76. nap
Az
igazgyöngy
A
megváltó szeretet áldásait Üdvözítőnk az értékes igazgyöngyhöz hasonlította.
Tanítását azzal a kereskedővel szemléltette, aki igazgyöngyök után kutatott, és
amikor talált egyet, "elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé
azt". Az értékes igazgyöngy: Krisztus. Magába gyűjti az Atya minden
dicsőségét, az Istenség teljességét. Ő az Atya dicsőségének visszatükröződése,
valóságának képmása. A Fiú jellemében megmutatkozik Isten tulajdonságainak
szépsége. A Szentírás minden egyes lapja Krisztus fényét sugározza. Az Ő igaz
lénye hibátlan, makulátlan, mint a fehér, tiszta igazgyöngy. Isten nagy és
drága ajándékát az ember nem teheti tökéletesebbé. Nincs szépséghibája.
Krisztusban van "a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse
elrejtve". Ő "bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul,
szentségül és váltságul" (Kol 2:3; 1 Kor 1: 30). Krisztusban az ember
megtalálja mindazt, amire a jelen és az eljövendő élethez szüksége van.
Megváltónk a nagy értékű igazgyöngy. Hozzá mérten minden mást
"kár"-nak ítélhetünk.
Krisztus
"az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be Őt." Isten fénye
bevilágított a sötét világba, és "a sötétség nem fogadta be" (Jn
1:11.5). De nem mindenki volt érzéketlen a menny ajándékával szemben. A
példázatbeli kereskedő azokat jelképezi, akik őszintén vágynak az igazságra. A
különböző népek között voltak mély érzésű, gondolkodó emberek, akik a pogány
világ irodalmában, tudományában és vallásaiban keresték azt, amit lelkük
kincseként értékelhetnek. A zsidók között voltak olyanok, akik keresték azt,
ami hiányzott náluk. Nem elégítette ki őket a formai vallásosság. Vágyakoztak a
lelki, a felemelő dolgok után. Krisztus tanítványai az utóbbiakhoz, Kornélius
és az etiópiai komornyik pedig az előbbiekhez tartoztak. Vágyakoztak a menny
világosságára, és könyörögtek érte. Amikor pedig Krisztust megismerték, örömmel
hittek benne.
A példázat
nem ajándékként tünteti fel az igazgyöngyöt. A kereskedő minden vagyonát
odaadta érte. Sokan kérdezik, hogy ez mit jelent. Hiszen a Szentírás ajándéknak
mondja Krisztust. Ő valóban ajándék, de csak azoknak, akik teljesen átadják
magukat neki - lelküket, testüket, értelmüket egyaránt. Krisztusnak kell adnunk
önmagunkat, mert csak így tudunk minden kívánalmának készséggel
engedelmeskedni. Egész lényünk, minden képességünk és adottságunk az Úré.
Szenteljünk mindent szolgálatára. Ha teljesen átadjuk magunkat neki, Krisztus a
menny minden kincsével együtt nekünk adja Önmagát. Mienk lesz a nagy értékű
igazgyöngy.
A
megváltás ingyen van: ajándék. Mégis megvehető és eladható. Meg lehet a
drágagyöngyöt vásárolni ott, ahol a menny kegyelmét árulják - pénz nélkül és
ingyen. Mindenki megszerezheti a menny javait. Az igazság drágaköveinek
kincsestára nyitva áll mindenki előtt. "Ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót
- mondja az Úr -, amelyet senki be nem zárhat". Fegyveres őr nem őrzi
ajtaját. Bentről és az ajtónál hangzik a hívás: Jöjj! A Megváltó meleg
szeretettel szólít: "Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben
megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy" (Jel 3 :8.18).
Krisztus
evangéliuma olyan áldás, amelyhez mindenki hozzájuthat. A legszegényebb éppúgy
megveheti az üdvösséget, mint a leggazdagabb, mert nem földi vagyon az ára.
Miénk lehet, ha készségesen engedelmeskedünk Krisztusnak, ha Krisztus - saját
tulajdonaiként - igényt tarthat ránk. Önmagában még a legmagasabb szintű
műveltség sem viszi az embert közelebb Krisztushoz. A farizeusok - akiket Isten
minden lelki és földi áldással megajándékozott - büszkén mondták: "Gazdag
vagyok, meggazdagodtam és semmire sincs szükségem"; mégis "nyomorult
... nyavalyás és szegény és vak és mezítelen" emberek voltak (Jel 3:17).
Krisztus felkínálta nekik a nagy értékű igazgyöngyöt, de nem fogadták el, mert
megvetették. Ezt mondta nekik: "A vámszedők és a parázna nők megelőznek
titeket az Isten országában" (Mt 21: 31).
Az
üdvösséget nem érdemelhetjük ki, de keresnünk kell odaadásunkkal és
kitartásunkkal tanúsítva, hogy a világon mindenről le tudunk mondani érte.
Keressük
a nagy értékű igazgyöngyöt, de ne a világ piacain, és ne a világ módján! Az ára
nem arany és nem ezüst, mert mindez Istené. Hagyj fel azzal az elképzeléssel,
hogy földi vagy lelki kincseiddel megszerezheted az üdvösséget! Isten készséges
engedelmességet kér. Bűneid elhagyására szólít. "Aki győz - mondja
Krisztus -, megadom annak, hogy az én királyi székemben üljön velem, amint én
is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyi székében " (Jel 3:21).
Egyesek
látszólag állandóan keresik a mennyei drágagyöngyöt, de nem találják meg, mert
nem mondanak le rossz szokásaikról, és nem halnak meg énjüknek, hogy Krisztus
élhessen bennük. Nem győzték le szentségtelen vágyaikat, és nem állnak ellen a
világ varázsának. Nem vették fel a keresztet, és nem követik Krisztust az
önmegtagadás és áldozat útján. Majdnem keresztények, de nem egészen azok. Úgy
tűnik, mintha közel volnának a mennyek országához, mégsem léphetnek be oda.
Majdnem megmentett emberek, de nem egészen; ami annyit jelent, hogy nem
majdnem, hanem valóban elvesznek.
A
példázat, amely az igazgyöngy után kutató kereskedőről szól, kétféleképpen
értelmezhető. Nemcsak az Isten országát kereső emberekre vonatkozik, hanem
Krisztusra is, aki elveszett örökségét keresi. Krisztus, az igazgyöngy után
kutató kereskedő az elveszett emberiségben értékes igazgyöngyöt látott.
Felismerte a bűntől beszennyezett és megrontott ember megváltásának
lehetőségét. A szeretet hatalmával megmentett emberi szív, amely egykor a Sátánnal
vívott küzdelem csatatere volt, drágább a Megváltónak, mint az, amely soha nem
bukott el. Isten nem az értéktelen bűnöst látta az emberben, hanem azt, amivé
megmentő szeretete a Krisztusban elrejtett embert formálhatja. A világ minden
kincsét odaadta, hogy az igazgyöngyöt megvásárolja. Jézus - megtalálva a
gyöngyöt - koronájába helyezi. "Mint korona-kövek ragyognak az Ő
földén." "Azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, amelyet én szerzek,
tulajdonommá lesznek" (Zak 9:16; Mal 3 :17).
Krisztusról,
mint drágagyöngyről, és arról a kiváltságunkról, hogy mienk lehet a mennyei
kincs, nagyon sokat kellene elmélkednünk. A Szentlélek világítja meg, milyen
nagy értékű az igazgyöngy. A Szentlélek hatalma mutatkozik meg akkor, amikor az
ember odaadóan keresi a mennyei kincset és megtalálja. Krisztus korában sokan
hallották az evangéliumot, de a hamis tanítások elhomályosították értelmüket,
és nem ismerték fel az egyszerű galileai Tanítóban Isten küldöttjét. Krisztus mennybemenetele
után a Szentlélek kitöltetése jelezte, hogy Jézus közbenjárói munkája
megkezdődött. Pünkösd napján Isten elküldte Lelkét. Krisztus tanúi a feltámadt
Megváltó hatalmát hirdették. A menny fénye áttörte a sötétséget azok lelkében,
akiket Krisztus ellenségei félrevezettek. Meglátták Krisztust, akit Isten
"fejedelemmé és megtartóvá" emelt, "hogy adjon az Izraelnek
bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát" (Acs 5 : 31 ). Látták Őt a menny dicsőségétől övezve, kezében
tartva a végtelen kincset, hogy azokra árassza, akik lázadásukból megtértek.
Amikor az apostolok az Atya Egyszülöttjének dicsőségét hirdették, háromezer
lélek hitt nekik. Az emberek olyannak látták magukat, amilyenek a valóságban;
bűnösnek, szennyesnek. Felismerték, hogy Krisztus a barátjuk, a Megváltójuk.
Krisztust magasztalták és dicsőítették, mert a Szentlélek ereje megérintette
szívüket. E hivők hitükkel látták meg azt a Krisztust, aki azért viselte el a
megaláztatást, a szenvedést és a halált, hogy ők el ne vesszenek, hanem örökké
élhessenek. A Lélek kinyilatkoztatásából felismerték Krisztus hatalmas és
fenséges voltát. Bizalommal nyújtották felé kezüket, és ezt mondták:
"hiszek!"
A
Megváltó feltámadásának örömhírét azután a hivők elvitték az akkor benépesült
világ legtávolabbi határáig. A gyülekezet minden irányból felé sereglő
megtérteket látott. Azok pedig, akik már hivők voltak, újjáéledtek. Bűnösök és
hivők együtt keresték az értékes igazgyöngyöt. Valóra vált az a prófécia, hogy,
a gyenge olyan lesz, "mint Dávid", Dávid háza pedig, "mint az
Úrnak angyala" (Zak 12: 8). Minden hivő meglátta testvérében a krisztusi
jóakaratot és szeretetet. Egy dolog érdekelte őket. Minden céljuk egyetlen
célban oldódott fel. Minden szív egy ütemre dobbant. A hivők csak egyet
akartak: Krisztus jellemét tükrözni, és Isten országa növekedéséért dolgozni.
"A hivők sokaságának ... szíve-lelke egy vala ... Az apostolok nagy erővel
tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala
mindnyájukon." "Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a
gyülekezetet az üdvözülőkkel" (Acs 4:32-3 3; 2:47). Krisztus Lelke életet
lehelt az egész gyülekezetbe, mert megtalálták az értékes igazgyöngyöt.
Mindez
megismétlődik, mégpedig nagyobb erővel. A Szentlélek pünkösdnapi kiáradása volt
a korai eső, de a késői eső bővebben záporoz majd. A Szentlélek arra vár, hogy
kérjük és elfogadjuk. Hatalmával újra kinyilatkoztatja Krisztust a maga
teljességében. Az emberek pedig meglátják, hogy milyen értékes a drágagyöngy,
és Pál apostollal együtt mondják: "Amelyek nékem egykor nyereségek
valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak
ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt"
(Fil 3 : 7.8).
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 26. fejezete
A szentély - miskán
- kifejezés rokonságban van a sekina kifejezéssel, amely a szentélyt
betöltő, Isten jelenlétét jelző dicsőségét jelenti. Ez lesz a sátor, vagy Isten
lakhelye, ahol népe között lakhat. Az alapos leírás és tervrajz, amelyet Isten
biztosított a szentély építéséhez, jelzi azt, hogy Isten milyen fontosságot
tulajdonít az istentiszteletnek és a megváltási terv ismeretének. A
sátorlapokat finom kék, bíbor, piros és karmazsin színű lenfonálból a legügyesebb szakembereknek
kellett elkészíteni. A szentélyt (szenthelyet) a szentek szentjétől egy függöny
választotta el. Minden részletét pontosan kellett megvalósítani.
Ez egy példa
számunkra is, hogy milyen fontos az istentisztelet Teremtőnk szemében. Amikor
eljövünk imádni őt, a hangsúly ne önmagunkon legyen, hanem Ő álljon a
középpontban! Az Ő jelenlétébe legjobb ruhánkban, tiszteletteljes magatartással,
és a bűnbánat lelkületével érkezzünk! Manapság az istentiszteleteink
egocentrikusak lettek, hiszen arra összpontosítunk, hogy mi jól érezzük
magunkat. Azt kérdezzük, hogy mit kapunk az istentisztelettől, és ennek
következtében érzéseink és tapasztalataink kapnak központi szerepet. Tehát, ha
nem érezzük magunkat kényelmesen, vagy mi okozunk kényelmetlenséget másoknak,
az minden mást felülír. Ám ez teljesen különbözik attól, ahogyan Mózes második
könyve az istentiszteletet ábrázolja a szent sátor építése közben. Itt egy
olyan tapasztalatot láthatunk, amelynek középpontjában Isten áll, s amely illő
magatartást követel meg: a legjobbat, amit Izrael fel tudott ajánlani. Hogy van
ez velünk ma? Amikor Istenhez jövünk, vajon tisztán érkezünk, a legjobb ruhánkban,
és tisztelettel, igazságban imádjuk Őt? A szentély komoly tanítással szolgált
Izrael számára, miközben Isten megváltó tette kibontakozott a nép előtt.
Michael Hasel
10. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 8-10.
fejezeteihez (szeptember 13-19).
Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt
szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert
nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.
A Szentírásban ott vannak elrejtve a
felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke
el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el
az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem
képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14).
Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat.
Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz,
hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a
túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott
elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr
szava fontos lesz a mi számunkra.
"Isten nem rejtette el az igazságát az
ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki
az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el
igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk
ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy
megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.
Jessica Rosario
Gyermekét otthoni
iskolában nevelő édesanya
Light Bearers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése