Figyelem!!!
A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI
6-7. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6. fejezet 65. nap
Minden,
ami az ember létfenntartását szolgálja, az Isten és az ember együttműködéséről
tanúskodik. Nincs aratás, ha az emberi kéz nem végzi el a maga részét a mag
elvetésével. De nem volna növekedés, ha Isten nem adna napfényt és záport;
harmatot és felhőt. Ez vonatkozik minden életpályára, a tanulás és a tudomány
minden ágára is. Ez érvényes a lelki dolgokra, a jellem formálására, és a hivő
tevékenységének minden területére. A munkában megvan a mi részünk, de a menny
együttműködésére is szükségünk van. Enélkül hiába igyekszünk.
Ne
felejtsük el, hogy minden eredményünket, legyen az lelki vagy földi, Alkotónk
együttműködésével érjük el! Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy Istentől
függünk. Túl sok bizalmat helyezünk az emberbe. Túlságosan bízunk emberi
ötletekben, és nagyon kevés a bizalmunk abban az erőben, amelyet Isten kínál.
"Isten munkatársai vagyunk" ( 1 Kor 3 : 9). Összehasonlíthatatlanul
kisebb az ember része; de ha Krisztussal egyesül, mindent megtehet azzal a
mennyei erővel, amelyet Krisztus ad.
*
A magból
fokozatosan kibontakozó növény szemléltető oktatást nyújt a gyermekneveléshez.
Először terem a föld "füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a
kalászban". E példázat elmondója teremtette a parányi magot. Ő adta
életadó képességeit. Ő határozta meg a fejlődését szabályozó törvényeket is. A
példázatban tanított igazságok Jézus életében élő valósággá lettek. Mind
fizikai, mind lelki életében követte a növekedésnek a növény által
szemléltetett mennyei szabályát. Ugyanezt kívánja minden fiataltól. A menny
Fensége és a dicsőség Királya a betlehemi gyermek lett, és egy ideig anyai
gondoskodásra szoruló tehetetlen csecsemőként élt. Engedelmes gyermek volt.
Gyermeki bölcsességgel gondolkozott és cselekedett, nem pedig felnőtt
férfiként. Tisztelte szüleit, szolgálatkészen teljesítve kívánságaikat,
gyermeki erejéhez képest. De fejlődésének minden fokán tökéletes volt. A
bűntelen élet egyszerű, természetes báját tükrözte. A Szentírás ezt mondja
gyermekkoráról: "A kisgyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben
teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala Őrajta." És
ifjúkoráról ezt olvassuk: "Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és
testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk
2:40.52).
A szülők
és pedagógusok feladatáról kapunk itt képet. Igyekezzünk az ifjúság hajlamait
úgy formálni, hogy életük minden szakaszában életkorukhoz illő szépséget
tükrözzenek; olyan természetesen, mint a növény a kertben!
A
természetes és elfogulatlan gyermekek a legrokonszenvesebbek. Nem bölcs dolog
túlságos figyelmet szentelni nekik, és ismételgetni előttük okos mondásaikat.
Ne tápláljuk hiúságukat külsejük, szavaik és tetteik dicsérgetésével! Ne
öltöztessük őket drága és feltűnő ruhákba, mert ezzel tápláljuk bennük a
hiúságot, társaikban pedig irigységet keltünk!
A kicsinyeket
gyermeki egyszerűséggel kell nevelni. Tanítsuk meg a gyermeket arra, hogy
örüljön az apró, hasznos feladatoknak, és hogy elégedjen meg a korához illő
kedvtelésekkel és élményekkel! A gyermekkort a példázatbeli fűszál szemlélteti.
A fű is szép a maga nemében. Ne tegyük a gyermeket erővel koravénné! Amíg csak
lehet, őrizze meg gyermeksége üdeségét és báját!
A
kisgyermek is lehet hívő. Szerezhet korához illő tapasztalatokat. Isten csak
ennyit vár el tőle. A gyermeknek is szüksége van lelki nevelésre. A szülők
adjanak meg neki minden lehetőséget arra, hogy jellemében kialakíthassa
Krisztus jellemének mását!.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 15. fejezete
Amikor
Isten megszabadít, és kihoz bennünket a biztos halálból az életbe, az eredmény:
ujjongó öröm. Az emberek nem tehettek mást, mint énekelni és örömteli zajt
csapni, miután Isten csodálatos módon közbelépett. Itt találjuk a legkorábbi
feljegyzett éneket a Bibliában, amely az után íródott, hogy Isten népe
megszabadult a hatalmas egyiptomi
hadseregtől ott a Vörös-tengernél. Az éneknek három szakasza van. Mindegyik
Isten dicsőítésével kezdődik, és azokkal a tettekkel végződik, amelyekért
Istent dicsőség illeti. Az Úré a dicsőség, mert Ő a Szabadító. Nevében hatalom
van, és ennek a hatalomnak köszönhetően a fáraó seregei már nem léteznek. Noha
a gonosz erői összeesküdnek, hogy megsemmisítsenek, Isten jobb keze legyőzi az
ellenséget, és biztonságba helyez bennünket. Az egyiptomi szövegekben gyakran
fellelhető motívum, hogy a fáraó jobb keze legyőzi Egyiptom ellenségeit. Az Ige
ellentétbe állítja ezt az Úr jobb kezével, amely „erő által dicsőül” és így „a
tenger elborította őket”.
Isten
szabadító tettének történelmi bizonyossága biztosít bennünket arról, hogy nem
kell félnünk a jövőtől. Az utolsó szakasz a jövőbeni ellenségekre összpontosít,
amelyekkel a honfoglaláskor szembetalálják magukat. „Hatalmas karodtól néma kővé válnak.” Amikor különböző
élethelyzetekben találjuk magunkat, amikor úgy érezzük, hogy sarokba vagyunk
szorítva, és nem tudjuk milyen irányba menjünk, bizonyosságot találhatunk Mózes
énekében, amely Isten népének nagy történelmi eseményéről emlékezik meg. Azok
az események, amelyek által Isten életünket alakította, biztosítanak arról,
hogy „bevisz és letelepít bennünket
öröksége hegyén”, ahol „az Úr uralkodik
mind örökkön örökké”. Ennek a nagy reménységnek a beteljesedése lesz az az
ének, amit azok énekelnek, akik Jézussal állnak a Mennyben a szabadítás végső
napján, az üvegtenger partján (lásd: Jel 15:2-3).
Michael Hasel
Régészeti tanszék
Southern Adventist University
9. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 6-7.
fejezeteihez (szeptember 6-12).
Egyedül Jézus tehette meg azt, hogy egy
példázatot mond el, amelyben a kovász jelképe magyarázza Isten országát.
Nemsokára látni fogjuk, hogy ez egy nagyszerű illusztráció.
A Biblia nem sokat foglalkozik a példázat
magyarázatával, de White testvérnő elmagyarázza azt, hogy "Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat,
Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. Csupán
külső változás nem elég ahhoz, hogy Istennel összhangba jussunk. Sokan
próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és
remélik, hogy ily módon hívőkké lehetnek. Csakhogy nem a megfelelő helyen
kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni."
Ezek a szavak úgy mellbe vágtak mintha tonnás
téglák lennének. Éveken keresztül saját erőmmel próbálkoztam szakítani rossz
szokásaimmal, és kudarcot vallottam. Számtalan szemináriumon vettem részt
különböző konferenciákon, amelyek arra tanítottak, hogy hogyan csiszoljam a
külsőmet. De ez nem az evangélium üzenete. Ez e megközelítés rossz irányba
megy.
A kovász azért jó példa, mert a tésztában
belülről kell dolgoznia azért, hogy hatékony legyen. Nem szórhatod a kovászt a
sületlen kenyér tetejére, ha azt várod, hogy a kenyér megkeljen. Meg kell
engednünk Jézusnak, hogy a szívünkben dolgozzon, és onnan kezelje a romboló
szokásokat és a látható tetteket a Szentlélek által. A másik irány nem működik.
Higgyetek nekem, kipróbáltam. És valószínűleg te is próbáltad már.
Ha életet megváltoztató eredményt akarsz
látni, nem menj el figyelmetlenül e rövid példázat mellett.
Randy Ban
a Light Bearers
adminisztrátora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése