Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 2. fejezet 56. nap
A jó föld
A magvető nem mindig
csalódik. A jó földbe hullott magról a Megváltó ezt mondta: "ez az, aki
hallja és érti az igét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit,
némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit". "Amelyik... a jó
földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják,
és gyümölcsöt teremnek béketűréssel."
A példázatban
említett "tiszta és jó szív" nem bűntelen szív, mert az evangélium az
elveszetteknek szól. "Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy
bűnösöket hívjak megtérésre" (Mk 2:17). A tiszta szív enged a Szentlélek
befolyásának. Megvallja bűneit, és érzi, hogy szüksége van Isten irgalmára és
szeretetére. Őszintén vágyik az igazság megismerésére, hogy követhesse. A jó
szív: hivő szív, amely hisz Isten szavában. Hit nélkül lehetetlen befogadni az
Igét, mert "aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és
megjutalmazza azokat, akik Őt keresik" (Zsid 11:6).
"Ez az, aki
hallja és érti az igét." A Krisztus-korabeli farizeusok behunyták
szemüket, hogy ne lássanak, és bezárták fülüket, hogy ne halljanak; ezért az
igazság nem érinthette szívüket. Szándékos tudatlanságukért és önkéntes
vakságukért bűnhődniük kellett. Krisztus arra tanította tanítványait, hogy
kitárt szívvel és készséges hittel fogadják tanításait. Áldást ígért nekik,
mert elhitték, amit tőle láttak és hallottak.
A jó talajhoz
hasonlított hallgató nem úgy fogadja az Igét, "mint emberek beszédét,
hanem mint Isten beszédét (amint valósággal az is)" ( 1 Thess 2 :13). Az
őszinte tanítvány a Szentírást Istennek hozzá intézett beszédeként fogadja.
Megremeg az Ige szavára, mert az élő valóság számára. Figyelmesen, nyitott
szívvel hallgatja. Ilyen hallgatók voltak Kornélius és barátai, akik ezt
mondták Péter apostolnak: "Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk,
hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt" (Acs 10:33).
Az igazság
megismerése nem annyira jó felfogóképességtől, mint inkább a szándék
tisztaságától, egyszerű, buzgó, alázatos hittől függ. Isten angyalai közel
vannak azokhoz, akik alázatos szívvel mennyei vezetésre vágynak. Isten Lelke
kitárja nekik az igazság gazdag tárházát.
A jó talajhoz
hasonlított hallgatók, miután hallották az Igét, megtartják. Sátán minden
gonosz eszközével sem képes elragadni tőlük.
Nem elég csak
hallgatni és olvasni az Igét. Aki áldást akar meríteni az Igéből, annak
elmélkednie kell a hallott igazságon. Figyelmesen és imádkozó szívvel kell
kutatnia az igazságot, és jól át kell itatódnia a szent kinyilatkoztatások
szellemével. Isten arra szólít, hogy foglalkozzunk nagyszerű és tiszta
gondolatokkal. Azt akarja, hogy elmélkedjünk szeretetén és irgalmán; hogy
tanulmányozzuk azt a csodálatos munkát, amelyet a dicső megváltási tervben
végez. Akkor egyre jobban megértjük az igazságot, mélyebb és megszenteltebb
vággyal sóvárgunk szívünk és gondolataink megtisztulására. Miközben az Ige
kutatásával ápoljuk az Istennel való közösséget, lelkünk a szent gondolatok
tiszta légkörében átformálódik.
"És gyümölcsöt
teremnek." Akik hallják és megtartják az Igét, azok az engedelmesség
gyümölcsét termik. A szívükbe fogadott Ige megmutatkozik jó cselekedeteikben.
Hatása látható lesz a krisztusi jellemben és életben. Krisztus ezt mondta
önmagáról: "Hogy teljesítsem a Te akaratodat: ezt kedvelem, én Istenem, a
Te törvényed keblem közepette van." "Nem a magam akaratát keresem,
hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét" (Zsolt 40:9; Jn
5:30). A Szentírás ezt tanítja: "Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak
úgy kell járnia, amint Ő járt" (1 Jn 2:6).
Isten Igéje gyakran
összeütközik az ember öröklött és melengetett jellemvonásaival és szokásaival.
A jó talajjal jelképezett hallgató azonban, hallva az Igét, elfogadja minden
feltételét és kívánalmát. Minden szokását, tettét és egész életét Isten Igéjéhez
igazítja. A véges, tévedő ember parancsai semmivé válnak előtte a végtelen
Isten Igéje mellett. Teljes szívével és minden erejével igyekszik az örök
életre. Veszteségek, üldözés vagy akár a halál árán is követi az igazságot.
És gyümölcsöt terem
"béketűréssel". A nehézségtől és próbáktól senki sem mentes, aki
elfogadja Isten Igéjét. Az igaz keresztény azonban nem nyugtalankodik, amikor
megpróbáltatás éri; nem veszti el bizalmát, és nem csügged el. Jóllehet nem
tudjuk hogyan alakulnak ügyeink, és nem énjük Isten intézkedéseinek célját, de
ne dobjuk el bizodalmunkat! Gondoljunk az Úr jótéteményeire, gondunkat vessük
reá, és várjuk türelemmel szabadítását!
Lelki életünk
erősödik a küzdelemben. A helyesen viselt próbák szilárd jellemet és lelki
értékeket alakítanak ki bennünk. A hit, szelídség és szeretet tökéletes
gyümölcse sokszor viharfelhők és sötétség közepette érik a legjobban.
"A szántóvető
várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt
kap" (Jak 5:7). A keresztény is türelemmel várja, hogy Isten Igéje
gyümölcsöt teremjen életében. Amikor könyörgünk a Lélek ajándékaiért, Isten
sokszor úgy válaszol imánkra, hogy e gyümölcsök megéréséhez alkalmas
körülmények közé helyez. Mi pedig, nem értve szándékát, csodálkozunk és
kétségbeesünk. A kegyelmi ajándékok azonban csak úgy fejlődhetnek ki, ha
követik a növekedés és gyümölcstermés menetét. A mi feladatunk elfogadni Isten
szavát, és szilárdan ragaszkodni hozzá, teljesen alávetve magunkat irányításának,
és akkor szándéka valóra válik bennünk.
"Ha valaki
szeret engem - mondta Krisztus -, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám
szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk" (Jn 14: 23). Amikor élő
kapcsolatba lépünk a legnagyobb erőforrással, egy magasabb intelligencia, a
tökéletes akarat foglyai leszünk. Erről a fogságról - Krisztus fogságáról -
tanúskodik hitéletünk. Nem éljük többé megszokott, önző életünket, hanem
Krisztus él bennünk. Jellemét tükrözi jellemünk. A Szentlélek gyümölcseit teremjük
- "némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit".
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 6. fejezete
Miért vár az Úr a megmentéseddel addig, amikor már úgy tűnik,
hogy minden lehetetlen? Ezt kérdezi Mózes az 5. fejezet 22. versében. Az Úr
válasza nagyszerű! „Most megmutatom neked,
mit teszek a fáraóval." Isten világossá akarja tenni a zsidók ÉS az
egyiptomiak előtt, hogy az „Ő jobbja és
karja” (Zsolt 44:3-4) által szabadultak meg. Minden dicsőség az Istené és
semmi sem az emberé. A 6. versben elmondja Mózesnek, hogy megszabadítja őket „kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel”.
Mózesnek szüksége volt lelkesítésre. Szüksége volt bátorításra. Nézz fel
Istenre, amikor a lehetetlen kilátások hegyei magasra emelkednek előtted. Isten
hatalma az, ami megment téged a bajoktól.
A származás fontos Istennek és a zsidó nemzetnek. Mózes és Áron
NEM egyiptomiak voltak. Héberek voltak és a Lévi nemzetségéből kiválasztva,
hogy kivezessék a népet Egyiptomból. Lévi törzse volt az, amelyik hűséget
mutatott Isten iránt az aranyborús esemény után, és aki az Úr oldalára állt.
Mindezen bátorítások ellenére Mózes még mindig alkalmatlannak tartja magát
arra, hogy a fáraóval beszéljen. Miért hallgatna a fáraó rám?
Kenneth Mathews, Jr.
a régészeti bizottság tagja
Southern Adventist University
7. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 2.
fejezetéhez (augusztus 30 - szeptember 5.
Jézus a magvető, aki otthagyta a mennyet,
hogy elhozza a magot, Isten Igéjét az emberiségnek. Ellen White azt írja, hogy
az "Ő szolgáinak hasonlóképpen ki kell menni magot vetni." Gyakran
megfeledkezünk arról, hogy a Nagy
misszióparancs arra hív bennünket, hogy legyünk magvetők. Termőföldet kell
találnunk, ahova a magot elvethetjük
Továbbá, amikor elfogadjuk a hívást, hogy
magvetők legyünk, sokszor csak prédikálunk és reméljük a legjobbakat.
Imádkozunk azért, hogy legyen egy kis termőtalaj a sziklák és a tövisek között.
De ezt olvassuk: "A magvetőnek el
kell készítenie a szíveket az evangélium befogadására. Az Igét túl sok
prédikációval hirdetjük, és nagyon kevés a szívtől szívig ható munka. Az
elveszettekért személyes munkát kell végeznünk. Krisztusi együttérzéssel
keressünk meg minden egyes embert, és próbáljuk érdeklődésüket felkelteni az
örök élet nagyszerű dolgai iránt! Lehet a szívük olyan, mint a keményre döngölt
országút, és látszólag semmi értelme, hogy a Megváltóról beszéljünk nekik. De
míg logikával nem tudjuk felrázni őket, és az érvelés képtelen meggyőzni a
kőszívet, a személyes szolgálatban megmutatkozó krisztusi szeretet talán
meglágyítja, és az igazság magva gyökeret ver. A magvetőnek is tennie kell
tehát valamit azért, hogy a magot ne fojtsák el a tövisek, és ne pusztuljon el
a talaj sekély volta miatt."
Nekünk, mint magvetőknek nem csak az a
feladatunk, hogy szórjuk a magot, hanem a talajjal is foglalkoznunk kell.
Emlékezzünk arra, hogy amint Krisztus megérintette a szívünket, másokét is
megérintheti a mi munkánk által.
Randy Ban
Adminisztrátor, Light
Bearers (Fényhordozók), www.lightbearers.org
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése