Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 5. fejezet 61. nap
A
mustármag
A
Krisztus tanítását hallgató tömegben sok farizeus is volt, akik megvetéssel
tették szóvá, hogy Jézust milyen kevés hallgatója fogadja el Messiásnak. Azon
tűnődtek, hogy ez az igénytelen tanító miként tudja Izraelt világuralomhoz
juttatni.
Hogyan
állítja fel az új birodalmat gazdagság, hatalom és dicsőség nélkül? Krisztus
olvasott gondolataikban, és így válaszolt:
"Mihez
hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példákban példázzuk azt?"
Semmilyen vonatkozásban nem hasonlított egyetlen földi hatalomhoz sem. Egy
emberi társadalommal sem tudta szimbolizálni. Hasonlít "a
mustármaghoz" - mondta -, "amely mikor a földbe vettetik, minden földi
magnál kisebb, és mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz,
és nagy ágakat hajt, úgy, hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi
madarak".
A magban
levő csíra az Isten által belehelyezett törvényszerűséget követve növekszik.
Fejlődése nem emberi képességektől függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez
az ország új teremtés. Fejlődésének elvei ellentétesek az evilági országokat
szabályozó elvekkel. A földi hatalmak nyers erőszak útján győznek, és uralmuk
fenntartásának eszköze a fegyver. Az új birodalom alapítója a Béke Fejedelme. A
Szentírás vadállatok képében mutatja be a földi hatalmakat. Krisztus pedig
"Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1: 29).
Kormányzati módszerében nincs nyers erőszak, nincs lelkiismereti kényszer. A
zsidók azt gondolták, hogy Isten országa úgy jön létre, mint a világ országai.
Az igaz életet kívülről ható intézkedésekkel akarták elérni. Módszereket és
terveket dolgoztak ki. Krisztus pedig olyan elvet vés az emberi lélekbe, az
igazság és igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygést és a bűnt.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 11. fejezete
„Azután
összehívta Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá,
vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát. Vegyetek
egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg
az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát” (2Móz 12:21-22 - új prot. ford.).
Miért fontos a keresztények számára, hogy
tanulmányozzák Mózes második könyvét, a Kivonulás könyvét? Azért, mert része a
mi történetünknek is.
A páskabárány csontját nem törték meg. Jézus csontjait
sem törték meg. A páskabárány vérét egy köteg izsóppal hintették az ajtóra. Az
ecetet izsóppal nyújtották fel Jézus ajkaihoz.
A páskabárány vérét az ajtófélfára és a szemöldökfára
hintették. Amíg a vér „befedte” őket, biztonságban voltak. A páskát „mindent
befedezőnek” is nevezhetnénk. (Angol szójáték: angolul a páska „passover”, ami azt jelenti, hogy
áthaladni, a „cover-over” pedig azt
jelenti, hogy teljesen befedni). Befedezve a Bárány vérével felül és minden
oldalról. Hasonlóképpen fedez be bennünket a Bárány, Krisztus vére.
Andy Nash
Újságíró
iskola és Kommunikáció
Southern
Adventist University
8. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 3-5.
fejezeteihez (szeptember 6-12).
Amikor a lányom, Lea kislány volt, vicces
volt nézni őt, ahogy a vörös szószos spagettit ette. A villát felejtsük el.
Próbált megragadni egy marék ételt és betömni a szájába. A szósz minden
irányban szétfröcskölt, a tészták kicsúsztak az ujjai közül az ölébe és azokra,
akik a közelében ültek. Csupa bohóckodás volt az egész
Mi lett volna, ha Lea továbbra is így ette
volna a spagettit, amikor már felnőtt? Nos, már nem lett volna vicces, az
teljesen biztos. Elvárjuk, hogy a gyermek étezési szokásai egyre kevésbé
rendetlenek legyenek, ahogyan felnő.
Jézus két fontos történetet mondott a
növekedésről -- A magvető és a Mustármag példázatát. Mind a két példázat
lényeges betekintést biztosít egy személy éretté válásáról és Krisztus testének
közösségi szinten való felnőtté válásáról. Isten arra vágyik, hogy az Ő
kegyelmének átformáló befolyása alatt az Ő gyermekei felnőjenek egészen odáig,
hogy készek legyenek az "aratásra" a "világ végén". Hála
legyen Istennek azért, hogy Isten az Ő szeretetében "tökéletesnek"
lát bennünket minden növekedési fázisunkban. De fel kell növekednünk abban, ahogyan Istent
felfogjuk és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.
“Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról
szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa
lesz."
Az igazság progresszív, mivel Isten, az
igazság szerzője végtelen az Ő céljában és jellemében. Minden nemzedékben
várhatjuk az igazság kiteljesedését és növekedését. Az egyház arra hívatott,
hogy felnőjön perspektívájában és a világnak tett bizonyságtevésében.
Ty Gibson
A Light Bearers társigazgatója és szónoka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése