Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 5. fejezet 62. nap
Amikor
Jézus ezt a példázatot mondta, közelben és távolban a fű és a gabona közül
kiemelkedő mustárfákat* lehetett látni. Ágaikat lágyan lengette a szél. Madarak
röpködtek ágról ágra, és a lombok között csipogtak, fütyörésztek. A mag,
amelyből ezek az óriásnövények kifejlődtek, a legkisebb magvak egyike volt.
Először zsenge, de erőtől duzzadó hajtást eresztett, majd addig nőtt és
fejlődött, mígnem teljes nagyságában pompázott. Krisztus országa is gyengének
és jelentéktelennek látszott indulásakor. Földi birodalmakhoz viszonyítva a
legkisebbnek tűnt. A világ uralkodói szemében nevetséges volt, hogy Krisztus
királynak mondja magát. A követőire bízott nagyszerű igazságok azonban mennyei
erővel ruházták fel azt a birodalmat, amelyről prédikáltak. És micsoda
rohamosan nőtt, milyen messzire terjedt befolyása! Amikor Krisztus ezt a
példázatot elmondta, csak néhány egyszerű galileai képviselte az új birodalmat.
Újra, meg újra elhangzott, hogy az emberek ne társuljanak a Jézust követő,
egyszerű lelkivilágú halászokhoz, mert szegények, és számuk oly kevés. De a
mustármagnak fejlődnie kellett, és ágait az egész világra kiterjesztenie.
Amikor a földi birodalmak, amelyeknek dicsősége elkápráztatta az embereket,
elpusztulnak, Krisztus országa - a csodálatos, a mindent átfogó hatalom - akkor
is megmarad.
A kegyelem is ilyen kicsiben kezdi munkáját az
emberi szívben. Elhangzik egy szó, belevilágít egy fénysugár a lélekbe; olyan
hatás éri, amely új életet sarjaszt. Ki mérheti fel a kegyelem munkájának
gyümölcseit?!
A
mustármagról szóló példázat nemcsak azt szemlélteti, hogy Krisztus országa
fejlődik, hanem azt is, hogy milyen szakaszok láthatók fejlődésében. Isten
minden nemzedék ideién különleges igazságot és különleges munkát bíz egyházára.
A világ dolgaiban jártas kiváló elmék elől elrejtett igazság feltárul az
alázatos, gyermeki lelkületűnek. Ez az igazság önfeláldozást követel. Harcokat
kell vívni érte, és győzelmeket aratni. Indulásakor csak kevesen állnak mellé.
A világhoz igazodó egyház és a világ nagyjai ellene szegülnek és lebecsülik.
Gondoljunk Keresztelő Jánosra, Krisztus előfutárára, aki egymaga emelte fel
szavát a zsidó nemzet gőgje és formaiaskodása ellen! Gondoljunk azokra, akik
először hirdették az evangéliumot Európában! Milyen bizonytalannak, milyen
kilátástalannak tűnt a két sátorkészítőnek, Pálnak és Silásnak a küldetése,
amikor Troásban társaikkal hajóra szálltak Filippi felé! Képzeljük csak el,
amint a megbilincselt, "megvénhedett" Pál a cézárok erődjében
Krisztust prédikálja! Gondoljunk csak a pogányságnak és a császári Rómának
ellentmondó rabszolgák és parasztok kicsiny közösségére! Gondoljunk Luther
Mártonra, aki szembeszegült az egyházzal, a világ bölcsességének remekművével!
Képzeljük csak el, amint Isten szava mellett császárral és pápával szemben
szilárdan kitartva kijelenti: "Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem
úgy segéljen!" Gondoljunk csak a formaiaskodó, érzéki és hitetlen emberek
között Krisztust és igazságát prédikáló John Wesleyre, aki szívén viselte a
pogány világ jaját! Könyörgött azért a megtiszteltetésért, hogy elvihesse a
pogányoknak a krisztusi szeretet üzenetét. Hallgassuk csak, mit válaszol a
klerikalizmus: "Üljön le, fiatalember! Ha Isten meg akarja téríteni a
pogányokat, meg fogja tenni az ön segítsége és az enyém nélkül!".
* A fekete tokú mustár (Sinopis nigra) 3-4 méterre is megnőhet.
Különösen a Genezáret-tó vidékén és a Jordán völgyében terem.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 12. fejezete
A zsidók mély
érzéssel gondolnak arra az 50 napos időszakra, amely az első húsvéttal
(páskával) és az Egyiptomból való szabadulással kezdődött, majd folytatódott a
sivatagon és a nagy víztömegen át, amelyet Vörös- tengernek neveznek, és a
Sínai-hegynél ért véget, ahol a 12 törzs megkapta Isten törvényét. A
keresztények is mély érzéssel gondolnak a hitüket alakító 50 napra. Ez az 50
nap Jézus keresztre feszítésével kezdődött, és 50 nappal később ért véget egy
felházban a Sion hegyén, ahol a 12 apostol megkapta a Szentlelket.
Van egy érdekesség
ebben: mind a két 50 napos időszak az évnek egyazon napján kezdődött, és
végződött. Jézust húsvét napján feszítették keresztre, ugyanúgy, ahogy a bárány
húsvétkor lett áldoztatott meg - Nisszan hónap negyedikén. Ha visszamegyünk e
hét előtti napokra, a páskabárányt négy nappal a húsvét előtt választották ki.
Ez alatt a négy nap alatt a bárányt megfigyelték, hogy megbizonyosodjanak
arról, nincs benne hiba.
Jézus négy nappal
húsvét előtt jött el utoljára a templomba jeruzsálemi bevonulása után: Ő az
Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.
Andy Nash
8. heti
olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI
3-5. fejezeteihez
(szeptember 6-12).
Amikor a lányom, Lea kislány volt, vicces
volt nézni őt, ahogy a vörös szószos spagettit ette. A villát felejtsük el.
Próbált megragadni egy marék ételt és betömni a szájába. A szósz minden
irányban szétfröcskölt, a tészták kicsúsztak az ujjai közül az ölébe és azokra,
akik a közelében ültek. Csupa bohóckodás volt az egész
Mi lett volna, ha Lea továbbra is így ette
volna a spagettit, amikor már felnőtt? Nos, már nem lett volna vicces, az
teljesen biztos. Elvárjuk, hogy a gyermek étezési szokásai egyre kevésbé
rendetlenek legyenek, ahogyan felnő.
Jézus két fontos történetet mondott a
növekedésről -- A magvető és a Mustármag példázatát. Mind a két példázat
lényeges betekintést biztosít egy személy éretté válásáról és Krisztus testének
közösségi szinten való felnőtté válásáról. Isten arra vágyik, hogy az Ő
kegyelmének átformáló befolyása alatt az Ő gyermekei felnőjenek egészen odáig,
hogy készek legyenek az "aratásra" a "világ végén". Hála
legyen Istennek azért, hogy Isten az Ő szeretetében "tökéletesnek" lát
bennünket minden növekedési fázisunkban. De fel kell növekednünk abban, ahogyan Istent
felfogjuk és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.
“Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról
szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa
lesz."
Az igazság progresszív, mivel Isten, az
igazság szerzője végtelen az Ő céljában és jellemében. Minden nemzedékben
várhatjuk az igazság kiteljesedését és növekedését. Az egyház arra hívatott,
hogy felnőjön perspektívájában és a világnak tett bizonyságtevésében.
Ty Gibson
A Light Bearers társigazgatója és szónoka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése