Figyelem!!! A végén új
heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 3-5. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 3. fejezet 57. nap
Amíg a magból termés
lesz
A magvetőről szóló
példázat számos kérdést vetett fel az emberekben. A hallgatók közül egyesek
arra következtettek, hogy Krisztus nem fog földi birodalmat alapítani. Sok
embert kíváncsivá tett, másokat elbizonytalanított. Látva tanácstalanságukat,
Krisztus más példákat is mondott, hogy figyelmüket a földi birodalomról arra a
munkára irányítsa, amelyet Isten hatalma végez a lélekben.
"És monda: Úgy
van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe, és alszik és
fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a
kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az
aratás elérkezett." A gazda, aki "sarlót ereszt ... mert az aratás
elérkezett", nem lehet más, mint Krisztus. Ő az utolsó nagy napon
betakarítja a föld termését. A magvető azokat jelképezi, akik Krisztus
követségében szolgálnak. A magról pedig azt olvassuk, hogy "kihajt és
felnő, ő maga sem tudja miképpen". Ez utóbbi nem vonatkozik Isten Fiára.
Krisztus nem alszik el, hanem éjjel és nappal figyeli, őrzi a reá bízottakat.
Nem ismeretlen előtte, hogy miként fejlődik a mag.
A magról szóló
példázat tanúsítja Isten munkáját a természetben. A mag önmagában hordja a
csírázás képességét, amelyet Istentől kapott. Önmagától azonban nem hajt ki. Az
embernek is megvan a szerepe a mag kifejlődésében. A talaj előkészítése,
dúsítása és a mag elvetése az ő feladata. Neki kell a földet megművelnie. De van
egy határ, amelyen túl semmit sem tehet. Semmilyen emberi erő vagy bölcsesség
nem képes a magból előhozni az élő növényt. Ha az ember megtesz minden tőle
telhetőt, akkor is Istenre van utalva, aki az aratást a maga mindenhatóságának
csodálatos láncszemeivel fűzte a vetéshez.
A magban élet van, a
talajban erő, de ha a Végtelen Hatalom nem munkálkodna éjjel és nappal, a mag
nem hozna termést. A szomjas föld nedvességet vár a reá záporozó esőtől. A
betemetett magnak a nap melegére és elektromosságára is szüksége van. Az
életet, amelyet a Teremtő plántált bele, csak Ő tudja előhívni. Isten hatalma
által nő minden mag, és fejlődik minden egyes növény.
"Mint a föld
megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja
ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget" (Ésa 61:11). Amilyen a földi,
olyan a lelki magvetés is. A szív talajának előkészítése és a magvetés az igazság
tanítójának feladata. De az a képesség, amely életet teremt, egyedül Istentől
származik. Van egy határ, amelyet az ember nem léphet túl. Az Igét nekünk kell
hirdetnünk, de az a hatalom, amely a lelket megeleveníti, igazzá teszi és
hálaadásra indítja, nem a mienk. Emberi erőnél nagyobb az az erő, amelynek
igehirdetésünket kísérnie kell. Csak Isten Lelke által lesz az Ige "élő és
ható", örök életre megújító hatalommá. Ezt akarta Krisztus megértetni
tanítványaival. Megmagyarázta nekik, hogy önmagukban semmi olyan képességük
nincs, amellyel eredményessé tehetnék munkájukat. Csak Isten csodatevő hatalma
által lesz Igéje hatékonnyá.
A magvető munkája
hitből végzett munka. A mag csírázásának és növekedésének titkát a magvető nem
értheti meg. De bízik azokban az erőkben, amelyek által Isten élteti a
növényvilágot. A mag elvetésekor látszólag eldobja a drága gabonát, amely
családja kenyere lehetne. Pedig csak azért mond le pillanatnyilag e hasznos
dologról, hogy többet kapjon vissza helyette. A magot abban a reményben veti
el, hogy a sokszorosát gyűjti majd be az aratás idején. Krisztus szolgáinak is
az aratás reményében kell dolgozniuk.
Lehet, hogy a jó mag
egy ideig észrevétlenül hever a hideg, önző, világot szerető szívben, jelét sem
adva annak, hogy gyökeret vert. De aztán, amint Isten Lelke érinti azt a
szívet, a rejtőző mag kipattan, és végül gyümölcsöt hoz Isten dicsőségére.
Ebben az életben semmilyen munkáról nem tudhatjuk előre, hogy eredményes lesz-e
vagy sem. Ezt a kérdést nem mi döntjük el. Mi csak dolgozzunk, és az eredményt
bízzuk Istenre! "Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd
kezedet" (Préd 11:6). Az Istennel kötött magasztos szövetség kimondja,
hogy "míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek" (1 Móz
8:22). Ebben az ígéretben bízva szánt és vet a gazda. A mi bizalmunk se legyen
kisebb a lelki magvetés közben! Higgyünk ígéretében: "Így lesz az én
beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit
akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." "Aki vetőmagját
sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve" (Ésa 55:11;
Zsolt 126:6).
A mag kicsírázása a
lelki élet kezdetét ábrázolja; a növény növekedése pedig a keresztény növekedés
csodálatosan szép példája. Ahogy a természet mutatja, úgy van a kegyelem
világában is. Fejlődés nélkül nincs élet. A növény vagy fejlődik, vagy meghal.
A keresztény életben való fejlődés éppoly csendes, észrevétlen, de állandó,
mint a növény növekedése. Életünk tökéletes lehet a fejlődés minden
szakaszában; és ha Isten szándéka valóra válik bennünk, akkor állandóan
előrehaladunk. A megszentelődés az egész élet munkája. Ahogyan lehetőségeink
tágulnak, gazdagodunk tapasztalatokban is, és ismeretünk növekszik. Alkalmasak
leszünk felelősség hordozására, és érettségünk arányos lesz lehetőségeinkkel.
A növény fejlődik
azáltal, hogy beépíti mindazt, amit Isten rendelt élete fenntartására.
Gyökereit a földbe ereszti. Merít a napfényből, harmatból és esőből. Magába
szívja a levegő éltető kincseit. Így kell a kereszténynek is a mennyeiekkel
együttműködve fejlődnie. Érezve tehetetlenségünket, ragadjuk meg a mélyebb
tapasztalatok szerzésére kínálkozó alkalmakat! Miként a növény gyökeret ereszt
a talajban, nekünk is mélyen meg kell gyökereznünk Krisztusban. Ahogyan a
növény magába szívja a napfényt, harmatot és esőt, mi is tárjuk ki szívünket a
Szentlélek előtt! A munkát "nem erővel, sem hatalommal" kell végezni,
"hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura" (Zak 4:6). Ha
szívünkkel Krisztusra támaszkodunk, akkor "eljő hozzánk, mint az eső, mint
a késői eső, amely megáztatja a földet". Az "Igazság.
Napja"-ként kel fel nekünk, "és gyógyulás lesz az Ő szárnyai
alatt". "Virágozni" fogunk, "mint a liliom".
Megelevenedünk, "mint a búzamag", és virágzunk, "mint a
szőlőtő" (Hós 6:3; Mal 4:2; Hós 14:6.8). Ha rendületlenül Krisztusra
hagyatkozunk, akkor növekszünk, mígnem eljutunk a krisztusi érettségre.
A búza "először
füvet" növeszt, "azután kalászt, azután teljes búzát a
kalászban". A magvetésnek és a növekvő növény gondozásának a gabonatermés
a célja. A gazda kenyeret akar az éhezők számára, és magot, hogy később is
arathasson. A mennyei Gazda is várja az aratást, munkája és áldozata jutalmát.
Krisztus az emberi szívekben ki akar ábrázolódni. Ezt azok által éri el, akik
hisznek benne. A keresztény élet célja a gyümölcstermés: Krisztus jellemének
kiábrázolódása a hivőkben, hogy azután e gyümölcstermés másokban is
megismétlődjék és tovább folytatódjék. A növény nem önmagáért csírázik,
növekszik és gyümölcsözik, hanem hogy magot adjon "a magvetőnek és
kenyeret az éhezőnek" (Ésa. 5 S :10). Az ember se éljen önmagának! A
keresztény ember Krisztus képviselője a világban, hogy lelkeket mentsen.
Az énközpontú életben
nem lehet növekedés, sem gyümölcstermés. Ha elfogadtad Krisztust személyes
Megváltódnak, akkor igyekezz önmagadat elfelejtve másokon segíteni! Beszélj
Krisztus szeretetéről és jóságáról! Végezz el minden kínálkozó feladatot! Érezz
felelősséget másokért, és minden hatalmadban álló eszközzel igyekezz megmenteni
az elveszetteket! Ha befogadod Krisztus Lelkét az önzetlen szeretet és másokért
való szolgálat lelkét -, magad is növekszel és gyümölcsöt teremsz. A Lélek
ajándékai beérnek jellemedben. Hited nő, meggyőződésed elmélyül, szereteted
tökéletes lesz. Egyre jobban tükrözöd Krisztust mindenben, ami tiszta, nemes és
szép.
"A Léleknek
gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség,
szelídség, mértékletesség" (Gal 5:22). Ez a gyümölcs soha nem romlik meg,
hanem megtermi a maga gyümölcsét az örök életre.
"Mihelyt pedig a
gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett."
Krisztus sóvárogva várja, hogy képmása megmutatkozzék egyházában. Krisztus
akkor jön el népéért, ha majd az Ó jellemét tökéletesen tükrözni fogja.
Nemcsak az a
kiváltsága minden kereszténynek, hogy várja, hanem hogy siettesse is a mi Urunk
Jézus Krisztus eljövetelét. (Lásd 2 Pt 3 :12.)* Ha mindazok, akik Krisztus
nevét vallják, gyümölcsöt teremnének dicsőségére, gyorsan befejeződne az
evangélium magvetése az egész világon; az utolsó termés is hamar beérne, és
Krisztus eljönne, hogy begyűjtse a drága gabonát.
*
Az új protestáns bibliafordítás így adja vissza a görög szöveget: "akik
várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét..."
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 7. fejezete
Az
első hét versben azt olvashatjuk, hogy Isten elmondja Mózesnek és Áronnak, mit
fog tenni. Ez egy versenyhelyzet a menny Istene és Egyiptom istenei között.
Mózes mintegy isten lesz a fáraó számára és megalázza Egyiptom fő bálványait.
Áron lesz a szószólója. Mózes és Áron meglátogatják a fáraót a palotájában, de
annak ellenére, hogy Áron pálcája (kígyó) felfalja a mágusok pálcáit (kígyóit),
a fáraó nem hallgat rájuk. Aztán egy reggelen a folyóparton találkoznak a
fáraóval, és újabb esélyt adnak neki, de ő nem akarja elengedni Izraelt; ezért
a minden egyiptomi anyaistenét pálcasuhintás éri, ami vérré változtatja, és
megöl benne minden halat.
Ki
keményítette meg a fáraó szívét? Ez a kérdés sok kereszténynek okozott már
dilemmát. A kifejezés, hogy „az Úr
megkeményítette a fáraó szívét” nagy valószínűséggel egy héber nyelvi
sajátosság. „Isten megkeményítette a szívét” abban az értelemben, hogy
biztosította a körülményeket és a helyzetet arra, hogy a fáraó döntésre
kényszerüljön. Mózes közölte az isteni útmutatásokat, amelyeket csodával társított,
hogy hitelesítse az üzenet isteni eredetét. A fáraó úgy döntött, hogy
szembeszegül Isten követelményeivel. Önszántából makacsul ellenállt a kérésnek.
Isten volt, aki kialakította ezt a döntési helyzetet, de nem ő volt a fáraó
megátalkodottságának és dacosságának a szerzője.
Kenneth
Matthews, Jr
8. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 3-5.
fejezeteihez (szeptember 6-12).
Amikor a lányom, Lea kislány volt, vicces
volt nézni őt, ahogy a vörös szószos spagettit ette. A villát felejtsük el.
Próbált megragadni egy marék ételt és betömni a szájába. A szósz minden
irányban szétfröcskölt, a tészták kicsúsztak az ujjai közül az ölébe és azokra,
akik a közelében ültek. Csupa bohóckodás volt az egész
Mi lett volna, ha Lea továbbra is így ette
volna a spagettit, amikor már felnőtt? Nos, már nem lett volna vicces, az
teljesen biztos. Elvárjuk, hogy a gyermek étezési szokásai egyre kevésbé
rendetlenek legyenek, ahogyan felnő.
Jézus két fontos történetet mondott a
növekedésről -- A magvető és a Mustármag példázatát. Mind a két példázat
lényeges betekintést biztosít egy személy éretté válásáról és Krisztus testének
közösségi szinten való felnőtté válásáról. Isten arra vágyik, hogy az Ő kegyelmének
átformáló befolyása alatt az Ő gyermekei felnőjenek egészen odáig, hogy készek
legyenek az "aratásra" a "világ végén". Hála legyen
Istennek azért, hogy Isten az Ő szeretetében "tökéletesnek" lát
bennünket minden növekedési fázisunkban. De fel kell növekednünk abban, ahogyan Istent
felfogjuk és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.
“Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról
szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa
lesz."
Az igazság progresszív, mivel Isten, az
igazság szerzője végtelen az Ő céljában és jellemében. Minden nemzedékben
várhatjuk az igazság kiteljesedését és növekedését. Az egyház arra hívatott,
hogy felnőjön perspektívájában és a világnak tett bizonyságtevésében.
Ty Gibson
A Light Bearers társigazgatója és szónoka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése