Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 12. fejezet 81. nap
Az
ima
"Kérjetek
és adatik néktek" (Máté 7: 7)
Kérjünk, hogy
adhassunk
Krisztus
folyton olyan dolgokat hallott az Atyától, amit elmondhatott nekünk. "Az a
beszéd, amelyet hallotok - mondta Jézus - nem az enyém, hanem az Atyáé."
"Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő
szolgáljon" (Jn 14: 24; Mt 20: 28). Nem önmagáért élt, és nem önmagáért
imádkozott, hanem másokért. Nem önmagával törődött, hanem másokkal.
Reggelenként - az Istennel töltött órák után - a menny világosságát hozta az
embereknek. Naponta részesült a Szentlélek keresztségében. Az új nap hajnalán
az Úr felébresztette szendergéséből. Lelkileg megerősítette, hogy szavaival
áldást áraszthasson másokra. Az üzenetet közvetlenül Isten trónjától hozta,
hogy a megfáradtaknak és lesújtottaknak azt mondja el, amire szükségük volt.
"Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnékem - mondta -, hogy tudjam erősítni
a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy
hallgassak, miként a tanítványok" (Ésa 50:4).
Krisztus
imádkozása, Istennel való kapcsolata mélyen érintette a tanítványokat. Egyszer,
miután kis időre eltávozott tőlük, imába merülten találták meg. Úgy látszik,
nem vette észre őket, és hangosan imádkozott tovább. A tanítványok mélyen
megindultak, és amikor Jézus befejezte imáját, így kiáltottak: "Uram,
taníts minket imádkozni!"
Krisztus
elismételte nekik a hegyi beszédben már elmondott Miatyánkot. Majd egy
példázattal szemléltette tanítását.
"Ki
az közületek - mondta -, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt
mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, mert az én barátom én
hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; az pedig onnét belülről
felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én
gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked.
Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni, mert az barátja, de annak
tolakodása miatt felkél, és ád néki, amennyi kell."
Krisztus
itt egy olyan embert állít elénk, aki azért kér, hogy legyen mit adnia.
Kenyeret kell kapnia, különben nem tudja kielégíteni a későn jövő, fáradt
vándort. Szomszédja le akarja rázni, de ő nem hagy fel a könyörgéssel, mert
segítenie kell barátján. Erőszakosságát végül siker koronázza. Megkapja, amire
szüksége van.
Így kell
a tanítványoknak is Isten áldásáért könyörögniük. A sokaság táplálásával és a
mennyei kenyérről szóló prédikációjával Krisztus feltárta, hogy nekik - mint
képviselőinek - mi a feladatuk. Az élet kenyerét kell adniuk az embereknek. Ő,
aki megszabta munkájukat, tudta, hogy hitük sokszor próbára lesz téve. Gyakran
kerülnek váratlan helyzetekbe, és felismerik emberi mivoltuk fogyatékosságait.
Kifosztottnak és tehetetlennek érzik magukat, amikor az élet kenyerére éhező
emberek fordulnak hozzájuk. Lelki táplálékhoz kell jutniuk, különben nem lesz
mit adniuk. Egyetlen lelket sem kell elküldeniük éhesen; hiszen Krisztus
elvezette őket a forráshoz, amelyből meríthetnek. A mi emberünk sem küldte el
barátját, pedig szokatlan időben - éjfélkor - jött hozzá vendégségbe. Nem volt
mivel megkínálnia, de elment ahhoz, akinek volt élelme, és addig könyörgött,
mígnem szomszédja ki nem elégítette szükségletét. És vajon Isten, aki elküldte
szolgáit, hogy táplálják az éhezőket, ne elégítené ki övéi szükségleteit?
A
példázatbeli önző szomszéd nem tükrözi Isten jellemét. A tanulságot nem az
összehasonlításból, hanem a szembeállításból vonjuk le. Az önző ember enged a
zaklatásnak, hogy megszabaduljon a zaklatástól. Isten azonban örömmel ad. Tele
van szánalommal, és vágyik teljesíteni a hittel hozzá fordulók kéréseit. Ad
nekünk, hogy szolgálhassunk másoknak, és így hozzá hasonlítsunk.
Krisztus
mondja: "Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek
és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a
zörgetőnek megnyittatik."
A
Megváltó így folytatja: "Melyik atya pedig az közületek, akitől fia
kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajon a hal helyett
kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz
létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti
mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik."
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 31. fejezete
Feltetted-e
már valaha ezeket a kérdéseket? „Van-e elhívásom az Úrtól? Mire hívott el engem
az Úr?" Talán nem vagy prédikátor, tanár vagy evangelizátor, de vágyakozol
arra, hogy megdicsőítsd Istent és Neki szolgálj. Ez a fejezet betekintést ad
abba a témakörbe, hogy mit jelent az Istentől való elhívás. Isten ezt mondta
Mózesnek: „név szerint meghívtam
Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát ... és betöltöttem őt Istennek
Lelkével." Figyelemre méltó, hogy ez az első alkalom a Szentírásban,
amikor azt mondja, hogy Ő elhív valakit, és a harmadik alkalom, amikor az
Ószövetség az „Isten Lelke" kifejezést használja. Az első utalás Mózes
első könyve 1. fejezet 2. versében található, ahol arról olvashatunk, hogy az
Isten Lelke a teremtéskor a víz fölött lebegett. A második, amikor az egyiptomi
fáraó kijelenti, hogy József egy olyan férfiú, akiben „Isten Lelke van" (1Móz 41:38). De itt, Mózes második könyve
31. fejezetében a Teremtő első alkalommal használja ezt a kifejezést, hogy
elmagyarázza, miként fogja betölteni Bésaléelt az „Isten Lelkével" (2 Móz 31:3), hogy megalkossa, megformázza a
szentélyt és berendezéseit „bölcsességgel,
értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez."
Láthatjuk,
hogy Isten nemcsak lelkészeket, tanítókat és evangelizátorokat hív el, hanem
minden gyermekét, hogy használják tálentumaikat és képességeiket, amelyeket Ő
adott Lelke által, hogy mindent megtegyenek, amit Ő parancsolt (6. vers). Isten
keresi a művészeket és mesterembereket, hogy a művészetek és a média által
közvetítsék Isten üzenetét a világnak; építészeket, hogy olyan imaházakat
építsenek, ahol az emberek megismerhetik őt, és iskolákat, amelyek előmozdítják
az ő munkáját fiatalok életében; orvosokat, ápolókat és egészségügyi
szakembereket, hogy gyógyítással szolgálják az embereket. Ő a bölcsesség,
ismeret és szakértelem forrása, amelyet szakmáinkban megszerzünk; és Ő a forrása
a megvalósítás képességének is. Isten azt kéri tőled, dolgozz az Ő országáért,
hogy felkészíts másokat a Vele való találkozásra, hiszen Ő nemsokára eljön,
hogy hazavigyen bennünket!
Michael Hasel
10. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 11-12.
fejezeteihez (szeptember 13-19).
Gyakran gondolkodom azon, hogy amit másokért
teszek, mennyire önző érdekből teszem. Jeremiás 17:9 arra figyelmeztet, hogy
még a szívünk indítékaival sem vagyunk mindig tisztában. Mi lehet a gyógyszer
bűnbeteg emberi természetünkre? Az eheti olvasmány a Krisztus példázataiból
bepillantást ad Isten megoldására egy igazi, másokra figyelő szív
megteremtésben bennem.
Időnként Isten késik a válasszal azért, hogy
sokkal őszintébb vágyat keltsen a szívünkben azok iránt a dolgok iránt,
amelyeket kérünk. A kitartás növeli az eltökéltséget, ami viszont növeli a
kitartást. Így azt a szívet, amely képtelen másokra figyelő tettekre, Isten
újjá teremti úgy, hogy vágyjon azokra a dolgokra - amelyekre elsősorban nem
vágyunk.
A példázatban szereplő, vonakodva adakozóval
ellentétben, Isten kész megadni kéréseinket. Kitartó kérésünk nem változtatja
meg Isten szívét, hanem a mi szívünket változtatja meg.
És mennyire kész adni? Tetszik nekem Ellen
White megfogalmazása: "Jézus élete megmutatta, hogy mire képes az emberi
természet, ha egyesül az istenivel. Minden, amit Jézus megkapott Istentől, mi
is megkaphatjuk."
Brandon Schroeder
Light Bearers
fejlesztési társigazgatója
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése