Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 10. fejezet 77. nap
A háló
"Hasonlatos
a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott;
melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat
edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
Így lesz
a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az
igazak közül, és a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és
fogcsikorgatás."
A háló
kivetése: az evangélium hirdetése. A háló begyűjt a gyülekezetbe mind jókat,
mind rosszakat. Amikor az evangélium munkája lezárul, az ítélet elvégzi a szétválogatást.
Krisztus látta, miként fogják a gyülekezet álhívő tagjai rossz hírbe hozni az
igazságot. A világ az álnok hitvallók ellentmondásos élete miatt gyalázza az
evangéliumot. Még hívő keresztények is megbotránkoznak, amikor látják, hogy
sokan, akik Krisztus nevét vallják, nincsenek Lelke befolyása alatt. Mivel ezek
a bűnösök ott vannak a gyülekezetben, az emberek hajlamosak azt hinni, hogy
Isten elnézi bűneiket. Krisztus ezért fellebbenti a jövő fátyolát. Szeretné, ha
mindenki meglátná, hogy nem a rang, hanem a jellem dönti el az ember sorsát.
Mind a
konkolyról, mind a hálóról szóló példázat világosan tanítja, hogy soha nem lesz
olyan idő, amikor minden gonosz Istenhez tér. A búza és a konkoly együtt nő az
aratásig. A rossz halakat a jókkal együtt húzzák ki a partra, hogy ott
osztályozzák őket.
Ezek a
példázatok azt is tanítják, hogy az ítélet után már nem lesz kegyelemidő.
Amikor az evangélium munkája lezárul, a jókat és a gonoszakat különválasztják;
és akkor mindkét osztály sorsa örökre eldől.
Isten nem
akarja, hogy bárki is elpusztuljon. "Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy
nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról
és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útitokról! hiszen miért halnátok
meg?" (Ez 33:11.) A kegyelemidő alatt Lelke állandóan kérleli az
embereket, hogy fogadják el az élet ajándékát. Csak azokat hagyja elpusztulni,
akik nem hallgatnak könyörgésére. Isten kinyilatkoztatta, hogy a bűnnek - a
világegyetem veszedelmének - meg kell semmisülnie. Vele pusztulnak mindazok,
akik ragaszkodnak hozzá.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 27. fejezete
Mivel a szentély a
megváltási tervet jelképezte, minden berendezési tárgynak megvolt a
jelentéstartalma. Az égőáldozati oltár az áldozati állatok kiontott
vérével, a bűnök - Jézus Krisztus
helyettes kereszthalála általi -
engesztelésének evangéliumi igazságát jelképezte (Ésa 53:4-7; Ef 1:5-7).
Ez az oltár a szentély bejáratánál állt, azt jelképezve, hogy a bűnösnek
megtisztulásra van szüksége, mielőtt Isten színe előtt megjelenik az
istentiszteleten. Az oltár szarvai erőt és hatalmat jelképeztek. Dávid úgy utal
erre, mint „üdvössége szarvára” (2Sám
22:3; Zsolt 18:3). Szarvakkal rendelkező oltárokat különböző pogány
környezetben is találunk filiszteus és kánaáni templomokban. Ezekben az
esetekben az oltárok sokkal kisebbek voltak, egyetlen darab faragott kőből
készültek, és valószínűleg tömjén égetésére használták őket.
A menórához, a hétágú
gyertyatartóhoz való olíva olajat mozsárban ütötték és zúzták, hogy olyan
tiszta, kiváló minőségű olajat nyerjenek, amilyet malomkővel nem lehet
kinyerni. Az olaj a Szentlélek tisztaságát jelképezte (Zak 4:2-6). A
lámpásoknak folyamatosan világítani kellett, mert az "igazi világosságot" és az „emberek világosságát”, Jézus Krisztust jelképezték (Jn 1:4-9). Az
izraeliták az Ő világosságának a továbbadói kellett, hogy legyenek a világ
számára - Isten Igéjének őrzői, amely „ösvényük
világossága” volt (Zsolt 119:105). Nekünk is megadatott az a különleges
előjog, hogy megosszuk Isten Igéjét a környezetünkben élőkkel. Megosztjuk
másokkal is az evangélium üzenetét, vagy megtartjuk önmagunknak? Jézus arra
vágyik, hogy terjesszük az élet üzenetét, amely világossággal árasztja el
haldokló világunkat.
Michael Hasel
10. heti
olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI
8-10. fejezeteihez (szeptember
13-19).
Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt
szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert
nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.
A Szentírásban ott vannak elrejtve a
felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke
el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el
az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem
képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14).
Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat.
Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz,
hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a
túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott
elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr
szava fontos lesz a mi számunkra.
"Isten nem rejtette el az igazságát az
ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki
az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el
igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk
ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy
megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.
Jessica Rosario
Gyermekét otthoni
iskolában nevelő édesanya
Light Bearers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése