2015. szeptember 26., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 26, SZOMBAT - 2 Mózes 27

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 10. fejezet 77. nap

A háló

"Hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.

Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás."

A háló kivetése: az evangélium hirdetése. A háló begyűjt a gyülekezetbe mind jókat, mind rosszakat. Amikor az evangélium munkája lezárul, az ítélet elvégzi a szétválogatást. Krisztus látta, miként fogják a gyülekezet álhívő tagjai rossz hírbe hozni az igazságot. A világ az álnok hitvallók ellentmondásos élete miatt gyalázza az evangéliumot. Még hívő keresztények is megbotránkoznak, amikor látják, hogy sokan, akik Krisztus nevét vallják, nincsenek Lelke befolyása alatt. Mivel ezek a bűnösök ott vannak a gyülekezetben, az emberek hajlamosak azt hinni, hogy Isten elnézi bűneiket. Krisztus ezért fellebbenti a jövő fátyolát. Szeretné, ha mindenki meglátná, hogy nem a rang, hanem a jellem dönti el az ember sorsát.

Mind a konkolyról, mind a hálóról szóló példázat világosan tanítja, hogy soha nem lesz olyan idő, amikor minden gonosz Istenhez tér. A búza és a konkoly együtt nő az aratásig. A rossz halakat a jókkal együtt húzzák ki a partra, hogy ott osztályozzák őket.

Ezek a példázatok azt is tanítják, hogy az ítélet után már nem lesz kegyelemidő. Amikor az evangélium munkája lezárul, a jókat és a gonoszakat különválasztják; és akkor mindkét osztály sorsa örökre eldől.
Isten nem akarja, hogy bárki is elpusztuljon. "Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útitokról! hiszen miért halnátok meg?" (Ez 33:11.) A kegyelemidő alatt Lelke állandóan kérleli az embereket, hogy fogadják el az élet ajándékát. Csak azokat hagyja elpusztulni, akik nem hallgatnak könyörgésére. Isten kinyilatkoztatta, hogy a bűnnek - a világegyetem veszedelmének - meg kell semmisülnie. Vele pusztulnak mindazok, akik ragaszkodnak hozzá.


Mivel a szentély a megváltási tervet jelképezte, minden berendezési tárgynak megvolt a jelentéstartalma. Az égőáldozati oltár az áldozati állatok kiontott vérével,  a bűnök - Jézus Krisztus helyettes kereszthalála általi -  engesztelésének evangéliumi igazságát jelképezte (Ésa 53:4-7; Ef 1:5-7). Ez az oltár a szentély bejáratánál állt, azt jelképezve, hogy a bűnösnek megtisztulásra van szüksége, mielőtt Isten színe előtt megjelenik az istentiszteleten. Az oltár szarvai erőt és hatalmat jelképeztek. Dávid úgy utal erre, mint „üdvössége szarvára” (2Sám 22:3; Zsolt 18:3). Szarvakkal rendelkező oltárokat különböző pogány környezetben is találunk filiszteus és kánaáni templomokban. Ezekben az esetekben az oltárok sokkal kisebbek voltak, egyetlen darab faragott kőből készültek, és valószínűleg tömjén égetésére használták őket.   

A menórához, a hétágú gyertyatartóhoz való olíva olajat mozsárban ütötték és zúzták, hogy olyan tiszta, kiváló minőségű olajat nyerjenek, amilyet malomkővel nem lehet kinyerni. Az olaj a Szentlélek tisztaságát jelképezte (Zak 4:2-6). A lámpásoknak folyamatosan világítani kellett, mert az "igazi világosságot" és az „emberek világosságát”, Jézus Krisztust jelképezték (Jn 1:4-9). Az izraeliták az Ő világosságának a továbbadói kellett, hogy legyenek a világ számára - Isten Igéjének őrzői, amely „ösvényük világossága” volt (Zsolt 119:105). Nekünk is megadatott az a különleges előjog, hogy megosszuk Isten Igéjét a környezetünkben élőkkel. Megosztjuk másokkal is az evangélium üzenetét, vagy megtartjuk önmagunknak? Jézus arra vágyik, hogy terjesszük az élet üzenetét, amely világossággal árasztja el haldokló világunkat.   

Michael Hasel

10. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 8-10. fejezeteihez (szeptember 13-19).

Kaptál-e már olyan ajándékot, amire nem volt szükséged és amit nem akartál? Ezeket el szoktuk tenni, vagy tovább adjuk, mert nem érdekelnek és nem érezzük, hogy szükségünk lenne rájuk.

A Szentírásban ott vannak elrejtve a felbecsülhetetlen kincsek. Első pillantásra úgy látjuk, hogy a Szentírás értéke el van rejtve, de vajon tényleg így van ez? Pál apostol ezt mondja: "A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni" (1 Kor 2:14). Ezek a szavak nagyon mélyen szántanak, amikor teljes szívvel fogadjuk azokat. Vajon rendelkezik-e Isten Szava elegendő értékkel számodra és számomra ahhoz, hogy naponként olvassuk? Megtartó erőt találunk-e abban életünk számára a túléléshez a bűn sötét világában? Amikor felhagyunk minden előre gyártott elmélettel, minden hiábavaló emberi filozófiával, emberi hagyományokkal, az Úr szava fontos lesz a mi számunkra.    

"Isten nem rejtette el az igazságát az ember elől (KP 105. oldal). Jézus azért jött, hogy önmagában nyilatkoztassa ki az evangélium szépségét. Arra vágyik, hogy fogadjuk el Tőle és ismerjük el igazi értékét. Amikor ezt tesszük, Isten Igéje pajzs lesz számunkra ellenségünk ellen, és világosság a sötétségben. Nos ezek az ajándékok érdemesek arra, hogy megtartsuk egészen Jézus eljöveteléig.

Jessica Rosario
Gyermekét otthoni iskolában nevelő édesanya
Light Bearers


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése