Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 9, SZERDA - 2 Mózes 10

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 4. fejezet 60. nap

A világnak nincs joga a gyülekezet méltatlan tagjai miatt kételkedni a kereszténység igazságában. A hívőket pedig ne csüggessze el e kétszínű testvérek jelenléte. Mi történt az őskeresztény egyházban? Ananiás és Safira a tanítványok közé állt; Simon mágus megkeresztelkedett; Démást, aki elhagyta Pált, hívőnek tartották; Júdás Iskáriotes is apostolnak számított. A Megváltó nem akar egyetlen lelket sem elveszteni. Júdással való esetét azért jegyezték fel, hogy lássuk, milyen türelmes a megátalkodottal. Kér bennünket, hogy legyünk mi is olyan elnézők, mint Ő. Azt mondta, hogy az idők végéig lesznek a gyülekezetnek képmutató tagjai.

Krisztus intése ellenére egyesek mégis igyekeztek a konkolyt kiirtani. Az állítólagos gonosztevők megbüntetéséhez az egyház igénybe vette az állam hatalmát. Azokat, akik a bevezetett tantételekkel nem értettek egyet, börtönbe vetették, megkínozták, megölték. A felbujtók pedig azt állították, hogy Isten akaratát tolmácsolják. Az ilyen tetteket azonban nem Krisztus Lelke, hanem Sátán sugallja. Ez Sátán módszere, amellyel a maga uralma alá akarja vonni a világot. Az egyház hamis színben tüntette fel Istent az állítólagos eretnekekkel szembeni eljárásával.

Krisztus példázata nem mások elítélésére és kárhoztatására tanít, hanem alázatra, és arra, hogy ne bízzunk önmagunkban. Nem minden mag jó, amit a földbe vetnek. Az a tény, hogy valaki a gyülekezet tagja, még nem bizonyítja kereszténységét.

Az éretlen, zöld konkoly kalásza nagyon hasonlított a búzáéhoz. Amikor azonban a szántóföld már fehérlett az aratásra váró kalászoktól, az értéktelen gyomnövények nem hasonlítottak a teli, érett kalászok súlya alatt hajladozó búzához. A kegyességet színlelő bűnösök egy ideig keverednek Krisztus igaz követőivel, és Sátán számít arra, hogy a kereszténység látszata sok embert megtéveszt. De a világ aratásakor semmi hasonlóság sem lesz a jó és rossz között. Lelepleződnek azok, akik a gyülekezet tagjai lettek ugyan, de nem léptek közösségre Krisztussal.

Isten hagyja, hogy a konkoly a búza között nőjön, és élvezze a napsugár és az eső áldásait. De az aratáskor "megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja Őt" (Mal 3:18). Krisztus maga dönti el, hogy ki méltó a mennyei családhoz. Szavaink és cselekedeteink alapján ítél meg minket. A hitvallásnak semmi súlya sincs a mérlegen. Jellemünk dönti el örök sorsunkat.

A Megváltó nem mondta, hogy egyszer majd minden konkolyból búza lesz. A búza és a konkoly együtt nő az aratásig: a világ végéig. Akkor majd csomókba kötik a konkolyt, hogy megégessék, a búzát pedig Isten csűrébe gyűjtik. "Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában." Akkor "az embernek Fia elküldi az Ő angyalait, és az Ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekszenek, és bevetik őket a tüzes kemencébe; ott lészen sírás és fogcsikorgatás".

Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 10. fejezete

A csapások folytatódnak. A sáskák mindent felemésztenek, amit a jégeső meghagyott. Talán az egyiptomi népnek már elege volt abból, hogy a fáraó ellenszegül Isten parancsának. Talán a fáraó már ott tartott, hogy elveszíti népe hűségét és támogatását. Megadja magát, és ismét megvallja, hogy vétkezett az Úr ellen. A sáskák elvonulnak, mire ő újra megtagadja a nép elengedését.

A sűrű sötétség fojtogató volt. Olyan sötét volt, hogy tapintani lehetett. A fáraónak elege lett. Túl volt a játékon is, amit parancsára a mágusok kíséreltek meg a bálványistenek és a zsidók Istene között. A szemfényvesztés már nem működött. Azt mondta Mózesnek és Áronnak: „Menjetek! Többé ne is lássalak, vagy mindketten meghaltok!” Mintha megszabadulhatott volna mindentől azzal, hogy kijelenti: „Nincs itt semmi probléma."

„Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1Pt 5:5). Amíg a fáraó halott fiának arcába nem nézett, nem döbbent rá, mit is tett valójában.

Amikor az emberek ellenállnak Isten kegyelmi figyelmeztetésének és üzenetének, problémát problémára halmoznak fel. Isten hatalmának további bizonyítékai még ellenállóbbá teszik őket. Még a hét utolsó csapás ideje alatt is káromolni fogják majd Isten nevét, és megtagadják, hogy Neki dicsőséget adjanak. Micsoda szomorú végük lett az egyiptomiaknak, és lesz azoknak, akik semmibe veszik Istent az utolsó napokban! „Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek” (Zsolt 34:3 – új prot. ford.).

Kenneth Mathews, Jr.

8. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 3-5. fejezeteihez (szeptember 6-12).

Amikor a lányom, Lea kislány volt, vicces volt nézni őt, ahogy a vörös szószos spagettit ette. A villát felejtsük el. Próbált megragadni egy marék ételt és betömni a szájába. A szósz minden irányban szétfröcskölt, a tészták kicsúsztak az ujjai közül az ölébe és azokra, akik a közelében ültek. Csupa bohóckodás volt az egész

Mi lett volna, ha Lea továbbra is így ette volna a spagettit, amikor már felnőtt? Nos, már nem lett volna vicces, az teljesen biztos. Elvárjuk, hogy a gyermek étezési szokásai egyre kevésbé rendetlenek legyenek, ahogyan felnő. 

Jézus két fontos történetet mondott a növekedésről -- A magvető és a Mustármag példázatát. Mind a két példázat lényeges betekintést biztosít egy személy éretté válásáról és Krisztus testének közösségi szinten való felnőtté válásáról. Isten arra vágyik, hogy az Ő kegyelmének átformáló befolyása alatt az Ő gyermekei felnőjenek egészen odáig, hogy készek legyenek az "aratásra" a "világ végén". Hála legyen Istennek azért, hogy Isten az Ő szeretetében "tökéletesnek" lát bennünket minden növekedési fázisunkban. De  fel kell növekednünk abban, ahogyan Istent felfogjuk és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.  

“Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz." 

Az igazság progresszív, mivel Isten, az igazság szerzője végtelen az Ő céljában és jellemében. Minden nemzedékben várhatjuk az igazság kiteljesedését és növekedését. Az egyház arra hívatott, hogy felnőjön perspektívájában és a világnak tett bizonyságtevésében.

Ty Gibson

 A Light Bearers  társigazgatója és szónoka