Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 11. fejezet 80. nap
Krisztus
ezt mondta: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete
van ... Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként
az is, aki engem eszik, él én általam ... A lélek az, ami megelevenít ... a
beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6:54-63).
Ha
esszük Krisztus testét és isszuk vérét, nem sokszor elismételt, elkopott
gondolatok, hanem az örök élet igazságai jutnak kifejezésre szolgálatunkban.
Megszűnnek az erőtlen, nehézkes prédikációk. Megszólalnak a régi igazságok, de
új megvilágításban. Új meglátások születnek az igazságról, olyan világosan és
olyan súllyal, hogy mindenki megérti őket. Akik ilyen lelkészkar szolgálatát
hallgathatják, érezni fogják az új élet pezsdítését, ha fogékonyak a Szentlélek
befolyására. Isten szeretetének tüze fellobban bennük. Felfogóképességük
megélénkül, és érzékelik az igazság szépségét és fenséges voltát.
A
hűséges gazda személyében Krisztus követendő példát állít az ifjúság tanítója
elé. Ha a tanító számára Isten Igéje kincs, akkor állandóan új szépségeket és
új igazságokat tár fel. Ha imában Istenre bízza magát, Krisztus Lelke hatalmába
ejti, és általa mások lelkét is érinti. A Lélek boldog reménységgel,
buzgalommal és a Biblia történeteivel tölti be értelmét és szívét, és mindezt
továbbadja ifjú tanítványainak.
A
mennyei békesség és öröm fonásai, amelyek az ihletett Ige szavai nyomán
fakadnak a tanító lelkében, hatalmas folyammá dagadnak, amelyből áldást
meríthetnek mindazok, akik kapcsolatba lépnek vele. A tanuló nem fogja unalmas
könyvnek tartani a Bibliát, mert a bölcs tanító egyre kívánatosabbá teszi
számára. Az élet kenyere lesz, amely soha nem szárad meg. Elevensége, szépsége
vonzza és magával ragadja az ifjúságot - kicsiket és nagyokat egyaránt. Olyan
ez a könyv, mint a földet beragyogó nap, amely szakadatlanul hinti
kimeríthetetlen fényét, melegét.
Isten
Lelke, a szent tanítás Lelke, áthatja az Igét. Fény, új és drága fény sugárzik
a Szentírás minden lapjáról. Igazság tárul fel benne. Amikor Isten szól a
lélekhez, az Ige szavai, mondatai világossá és időszerűvé lesznek.
A
Szentlélek szívesen szól az ifjúsághoz, és örömmel tárja fel előttük Isten
szavának kincseit és szépségeit. A nagy Tanító ígéretei foglyul ejtik
érzékeiket, lelki és mennyei erővel elevenítik meg lelküket. A fogékony elme
mennyei dolgokban jártas lesz, ami védelmet nyújt a kísértés ellen.
Az
igazság igéit egyre fontosabbnak látjuk, és mondanivalójuk olyan gazdaggá
válik, amiről nem is álmodtunk. Az Ige szépsége és gazdagsága átformáló
hatással van a lélekre és jellemre. A mennyei szeretet fénye szívünkbe hullva
lelkesít bennünket.
A
Bibliát annál jobban értékeljük, minél többet kutatjuk. Bármerre fordul a
tudásra szomjazó, Isten végtelen bölcsességével és szeretetével találkozik.
A zsidó
üdvrend jelentőségét még mindig nem értjük teljesen. Rítusai és szimbólumai
hatalmas és mélységes igazságokat vetítenek előre. Titkaihoz a kulcs az
evangélium. Igazságaiba a megváltás tervének ismerete nyomán kapunk
bepillantást. Kiváltságunk, hogy felfoghatjuk e csodálatos dolgokat, de sokkal
jobban is érthetnénk őket. Meg kell értenünk Isten mélységes dolgait. Angyalok
szeretnének bepillantani azokba az igazságokba, amelyek feltárulnak az Isten
Igéjét bűnbánó szívvel kutató népnek, az átfogóbb, mélységesebb, szárnyalóbb -
egyedül Istentől megkapható - ismeretért imádkozóknak.
Amint a világtörténelem
végéhez közeledünk, különösképpen kell foglalkoznunk az utolsó időket érintő
próféciákkal. Az újtestamentumi iratok utolsó könyve tele van igazságokkal,
csak meg kell értenünk őket. Sátán sok ember lelki látását olyannyira
elhomályosította, hogy örülnek, ha bármilyen indokkal elkerülhetik a Jelenések
könyvének tanulmányozását. Krisztus azonban szolgája, János által
kinyilatkoztatta, hogy mi lesz az utolsó időben, és ezt mondta: "Boldog,
aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják
azokat, amelyek megírattak abban" (Jel 1: 3).
"Az
pedig az örök élet - mondta Krisztus -, hogy megismerjenek Téged, az egyedül
igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17 : 3). Miért van
az, hogy nem látjuk meg ennek az ismeretnek értékét? Miért nem égnek izzón ezek
a dicsőséges igazságok szívünkben, egész lényünket áthatva? Miért nem hirdetjük
őket remegő ajakkal?
Isten
megismerteti velünk Igéje által mindazokat az igazságokat, amelyek
üdvösségünkhöz nélkülözhetetlenek. Már ezrek merítettek vizet ezekből a
kutakból, az élet kútjaiból, de tartalmuk mégsem csökkent. Ezrek néztek fel az
Úrra, és Őt szemlélve átalakultak "ugyanazon ábrázatra" (2 Kor 3:18).
Lelkükben tűz ég, amikor jelleméről beszélnek, elmondva, mit jelent nekik
Krisztus, és mit jelentenek ők Krisztusnak. Az Igének e kutatói azonban nem
merítették ki ezeket a nagyszerű és szent mondanivalókat. Ezrek és ezrek
foglalkozhatnának még a megváltás titkainak kutatásával. Amikor Krisztus életét
és missziójának jellegét vizsgáljuk, minden egyes próbálkozásunkkor az igazság
sugarai tisztábban ragyognak. Minden újabb kutatás nyomán az addig ismertnél
érdekesebb tárul elénk. Ez a témakör kimeríthetetlen. Krisztus testté
lételének, engesztelő áldozatának és közbenjárói munkájának kutatása az idők
végéig foglalkoztatja a szorgalmas tanulókat. A végtelenségbe nyúló
örökkévalóságot várva kiáltják: "Nagy a kegyességnek eme titka!"
Az
örökkévalóságban megtudjuk azt is, ami már itt is feltárult volna előttünk, ha
befogadtunk volna minden felvillanó fénysugarat. A megváltás kérdései töltik be
a megváltottak szívét és gondolatvilágát. Erről beszélnek az örökké tartó
korszakokon át. Meg fogják érteni azokat az igazságokat, amelyeket Krisztus
szeretett volna tanítványainak feltárni, de nem volt elég hitük megértésükhöz.
Krisztus tökéletességét és dicsőségét egyre újabb megvilágításban fogják látni.
A végtelen korszakokon át a hű Gazda újat és régit hoz elő
"éléstárá"-ból.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 30. fejezete
Az
ima egy olyan lehetőség, amely által Isten közvetlen kommunikációra hív
bennünket. A illatáldozati oltár a nép imáit jelképezte, amelyek felszállnak
Isten trónjához. A szenthelyen helyezték el, a függöny előtt. A papok eljöttek
ide, hogy illatáldozatot mutassanak be, amelynek füstje a függöny fölött
behatolt a szentek szentjébe, ahol Isten trónja volt megtalálható a frigyláda
kegyelem-fedele fölött. (Pátriárkák és
próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 354. oldal.) Ez a tömjénfüst a „szentek könyörgéseit” (Jel 8:3-4)
jelképezte. Az ősi időkben a papok napjában kétszer hoztak illatáldozatot, ami
betöltötte a termet, és folyamatos közbenjárást biztosított Isten trónja előtt
(Zsolt 16:8; 55:18). Ez egy tanulság volt az ősi izraelitáknak akkor és nekünk
is ma, hogy minden napunkat imával kezdjük és zárjuk, és hogy bármikor
bizalommal járulhatunk Isten trónjához.
Szüntelen
imádkoznunk kell (1Thess 5:17), tudva azt, hogy Jézus – nagy főpapunk –
imáinkkal az Atya trónja előtt áll. Ezek felszállnak Isten trónjához „amelyekhez
Krisztus hozzáadja saját tökéletes engedelmes életének érdemeit. Imáinkat ez
teszi jó illatúvá. Jézus elkötelezte magát arra, hogy közbenjárjon értünk, és
az Atya mindig meghallgatja a Fiút” (Sons
and Daughters of God, 22. oldal). Ez a gazdag kép bemutatja azt az
igazságot, hogy imáink elvisznek bennünket Isten jelenlétébe, és egyesülnek a
Krisztuséval, hiszen Ő a Főpapunk, aki betöltötte az ószövetségi jelképeket, és
most közbenjár értünk. Ez jó hír ma mindnyájunknak – nincs szükségünk földi közbenjárókra,
mert mindenkinek egyformán van hozzáférése a Teremtő Isten hatalmához, aki
megígérte, hogy meghallgat bennünket (1Jn 5:14).
Michael Hasel
10. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 11-12.
fejezeteihez (szeptember 13-19).
Gyakran gondolkodom azon, hogy amit másokért
teszek, mennyire önző érdekből teszem. Jeremiás 17:9 arra figyelmeztet, hogy
még a szívünk indítékaival sem vagyunk mindig tisztában. Mi lehet a gyógyszer
bűnbeteg emberi természetünkre? Az eheti olvasmány a Krisztus példázataiból
bepillantást ad Isten megoldására egy igazi, másokra figyelő szív
megteremtésben bennem.
Időnként Isten késik a válasszal azért, hogy
sokkal őszintébb vágyat keltsen a szívünkben azok iránt a dolgok iránt,
amelyeket kérünk. A kitartás növeli az eltökéltséget, ami viszont növeli a
kitartást. Így azt a szívet, amely képtelen másokra figyelő tettekre, Isten
újjá teremti úgy, hogy vágyjon azokra a dolgokra - amelyekre elsősorban nem
vágyunk.
A példázatban szereplő, vonakodva adakozóval
ellentétben, Isten kész megadni kéréseinket. Kitartó kérésünk nem változtatja
meg Isten szívét, hanem a mi szívünket változtatja meg.
És mennyire kész adni? Tetszik nekem Ellen
White megfogalmazása: "Jézus élete megmutatta, hogy mire képes az emberi
természet, ha egyesül az istenivel. Minden, amit Jézus megkapott Istentől, mi
is megkaphatjuk."
Brandon Schroeder
Light Bearers
fejlesztési társigazgatója
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése