Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 6. fejezet 66. nap
Isten
által felállított törvényszerűség, hogy a természetben az okozat tévedhetetlen
biztonsággal követi az okot. Az aratás mutatja meg, milyen volt a vetés. A rest
munkásra saját munkája mond ítéletet. Az aratás tanúskodik ellene. Így van ez a
lelki dolgokban is. Minden munkás lelkiismeretessége munkájának eredményéből
mérhető le. Az aratáskor derül ki, hogy szorgalmasan vagy lustán dolgozott-e.
Ez dönti el örök sorsát is.
Minden
elvetett mag a saját neme szerint hoz termést. Így van ez az ember életében is.
Vessük mindannyian a könyörület, az együttérzés és szeretet magvait, mert azt
aratjuk, amit vetettünk! Az önzés, az önszeretet, a büszkeség, a szándékos bűn
meghozza a maga termését. Aki önmagának él, a testnek vet, és a testből arat
romlottságot.
Isten
egyetlen embert sem pusztít el. Minden elpusztult ember saját maga okozza
vesztét. Mindenki, aki elfojtja a lelkiismeret intő szavát, a hitetlenség
magvát veti, amely biztosan meghozza a maga termését. A hajdani fáraó Isten
első intelmének elutasításával elvetette a konokság magvát, és konokságot
aratott. Isten nem kényszerítette hitetlenségre. A hitetlenség magva, amelyet ő
maga vetett el, meghozta termését. Addig-addig ellenkezett, mígnem meglátta
letarolt országát és elsőszülöttjének hideg, halott testét, a maga házában és
az egész ország minden családjában az elsőszülöttek holttestét, mígnem a tenger
hullámai összecsaptak lovai, hadiszekerei és harcosai felett. Története
félelmesen szemlélteti azoknak a szavaknak igazságát, hogy "amit vet az
ember, azt aratándja is" (Gal 6: 7). Ha az emberek ezt felismernék,
vigyáznának arra, hogy milyen magot vetnek.
Ha az
elvetett mag termést hoz, és ezt ismét elvetjük, a termés megsokszorozódik. Ez
a törvény emberi kapcsolatainkra is érvényes. Minden tettünk, minden szavunk
termést hozó mag. Minden figyelmes, jóindulatú, engedelmes és önmegtagadó
cselekedet megismétlődik másokban, és általuk ismét másokban.
Az
irigy, rosszindulatú, viszálykeltő tett is mag, amelyből "a keserűség...
gyökere" (Zsid 12:15) nő ki, és sok embert megfertőz. És még mennyivel
többet fog az a "sok" ember megmételyezni! Így folytatódik a jó és
rossz mag vetése, amely termést hoz a földi életre és az örökkévalóságra.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 16. fejezete
A mannáról szóló történetében Isten bemutat
néhány tanulságot, amelyek döntő fontosságúak voltak Izrael számára és
számunkra is, miközben az Ígéret földje felé haladunk. Elsősorban bőségesen
gondoskodik szükségleteink kielégítéséről aszerint, hogy mi szolgálja valódi
boldogságunkat. Emberi hajlamaink szerint vágyunk visszatérni azokhoz a
dolgokhoz, amelyeket megszokásból ismerünk.
Izrael visszavágyik az egyiptomi húsos fazekakhoz, de Isten egy olyan
tervet dolgozott ki, amely megtanítja őket arra, hogy Tőle függjenek és
bízzanak Benne, mint Istenükben. Ő sokkal jobban fog gondoskodni testi
szükségleteikről, mint amikor Egyiptomban voltak.
Másodszor: Isten módszerei tanító jellegűek,
és képessé tesznek mindarra, amire szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk
Isten szent törvényeinek való engedelmességünkben. A mindennapi manna ajándéka
megtanította őket a szuverén Isten szombatjának megtartására. Az útmutatás,
hogy a hét első napjaiban gyűjtsenek annyit, amennyire szükségük van, és a
csoda, hogy a hatodik napon kétszer annyi hullott, azért adatott, hogy ezzel
tegye őket Isten próbára: az Ő útjain járnak, vagy sem (4. vers). A szombat
parancsát az emberek ismerték már a világ teremtésétől kezdve, a Sínai hegyen
történt törvényadás előtt - ezt bizonyítja ez a fejezet. Mindamellett, hogy
egyesek nem követték Isten szombattal kapcsolatos tervét, az Ő terve nem
változott: mérvadó maradt egész vándorlásuk során.
Végül: Isten szükségleteinknek megfelelően
ad; mindig aznapra elegendőt. Az izraeliták számára sem gondoskodott egyszerre
hat hétről, vagy hat hónapról. Csak a napi szükségletekről gondoskodott.
Életutunkon túl könnyen esünk abba a hibába, hogy a jövő miatt
aggodalmaskodunk, de Isten eleget ad az adott napra, megtanítva minket arra,
hogy folyamatosan tőle függjünk. Nem kell félnünk a jövőtől, mert Isten gondoskodik!
Michael
Hasel
9. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 6-7.
fejezeteihez (szeptember 13-19).
Egyedül Jézus tehette meg azt, hogy egy
példázatot mond el, amelyben a kovász jelképe magyarázza Isten országát.
Nemsokára látni fogjuk, hogy ez egy nagyszerű illusztráció.
A Biblia nem sokat foglalkozik a példázat
magyarázatával, de White testvérnő elmagyarázza azt, hogy "Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat,
Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. Csupán
külső változás nem elég ahhoz, hogy Istennel összhangba jussunk. Sokan
próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és
remélik, hogy ily módon hívőkké lehetnek. Csakhogy nem a megfelelő helyen
kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni."
Ezek a szavak úgy mellbe vágtak mintha tonnás
téglák lennének. Éveken keresztül saját erőmmel próbálkoztam szakítani rossz
szokásaimmal, és kudarcot vallottam. Számtalan szemináriumon vettem részt
különböző konferenciákon, amelyek arra tanítottak, hogy hogyan csiszoljam a
külsőmet. De ez nem az evangélium üzenete. Ez e megközelítés rossz irányba
megy.
A kovász azért jó példa, mert a tésztában
belülről kell dolgoznia azért, hogy hatékony legyen. Nem szórhatod a kovászt a
sületlen kenyér tetejére, ha azt várod, hogy a kenyér megkeljen. Meg kell
engednünk Jézusnak, hogy a szívünkben dolgozzon, és onnan kezelje a romboló
szokásokat és a látható tetteket a Szentlélek által. A másik irány nem működik.
Higgyetek nekem, kipróbáltam. És valószínűleg te is próbáltad már.
Ha életet megváltoztató eredményt akarsz
látni, nem menj el figyelmetlenül e rövid példázat mellett.
Randy Ban
a Light Bearers
adminisztrátora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése