Figyelem!!! A végén új
heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 11-12. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 11. fejezet 78. nap
Régi
és új igazságok
Mialatt
Krisztus a népet tanította, tanítványait is előkészítette később végzendő
szolgálatukra. Minden oktatásában tanulság rejlett számukra is. Miután elmondta
a hálóról szóló példázatát, megkérdezte tőlük: "Megértettétek-é
mindezeket?" "Megértettük Uram" - válaszolták. Majd egy másik
példázatban elmondta nekik, hogy mi a felelősségük a megismert igazsággal
kapcsolatban. "Annakokáért - mondta - minden írástudó, aki a mennyeknek
országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz
elő az ő éléstárából."
A gazda
nem halmozza fel kincseit, hanem megosztja másokkal; és miközben használja,
kincse gyarapszik. A gazdának értékei vannak - újak és régiek. Így tanítja tanítványait
Krisztus arra, hogy a rájuk bízott igazságot el kell mondaniuk a világnak.
Miközben megismertetik az igazságot másokkal, ők maguk is jobban megismerik.
Mindazok,
akik az evangélium üzenetét szívükbe fogadják, vágyakoznak hirdetésére.
Krisztus iránti szeretetüknek, amely a mennyből ered, kifejezést kell adniuk.
Azok, akik felöltözték Krisztust, elmondják tapasztalataikat. Elmondják, hogyan
vezette éhező, szomjazó lelküket a Szentlélek lépésről lépésre, Isten és Jézus
Krisztus ismeretére. Elmondják, mit eredményezett igekutatásuk, imádkozásuk,
vívódásuk, és elismétlik Krisztus szavait: "Megbocsáttattak néked a te
bűneid!" Nem természetes, ha valaki ezeket a dolgokat titokban tartja.
Akiket betöltött Krisztus szeretete, nem hallgatják el őket. Az Úrtól kapott
szent igazság nagyságához mérten vágyakoznak arra, hogy mások is részesüljenek
ugyanabban az áldásban. Miközben megismertetik másokkal Isten ajándékainak'
gazdag kincsestárát, Krisztus egyre többet ad nekik ezekből az ajándékokból.
Megtanulnak a kicsi gyermek őszinteségével engedelmeskedni. Lelkük a szentség
után sóvárog, és egyre jobban feltárulnak előttük az igazság és kegyelem
kincsei, hogy továbbítsák őket a világnak.
Isten
beszéde - az írott Ige, a természet könyve és az Istennel szerzett
tapasztalatok - az igazság csodálatos tárháza. Krisztus munkatársai ezekből a
kincsekből merítenek. Az igazság utáni kutatás közben Istenre figyelnek, nem
pedig nagy emberekre, akiknek bölcsessége Isten előtt bolondság. Az Úr a maga
eszközeivel megismerteti önmagát mindazokkal, akik tudakozódnak utána.
Ha
Krisztus követője hiszi és cselekszi az Igét, a természet világában nincs olyan
tudomány, amit ne tudna felfogni és értékelni. Csak olyat talál benne, amivel
az igazságot hirdetheti. A természettudomány az ismeret kincsestára, amelyből
Krisztus iskolájának minden tanulója meríthet. Amikor eltűnődünk a természet
szépségén, amikor levonjuk a föld művelésének, a fák növekedésének, a föld, a
tenger és az égbolt csodáinak tanulságait, akkor az igazságot új fényben
látjuk. Isten titkai az emberrel való bánásmódjában, bölcsességének és
határozatainak az emberi életben megmutatkozó mélységei - mind-mind gazdag
kincsestárnak bizonyulnak.
A bukott
ember azonban az írott Igéből - Krisztus kimeríthetetlen kincsesházából -
ismerheti meg Istent a legjobban.
A
Szentírás az Ótestamentumot éppúgy magában foglalja, mint az Újat. Egyik a
másik nélkül nem teljes. Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ótestamentum
igazságai éppoly értékesek, mint az Újtestamentum igéi. Krisztus a világ
kezdetekor ugyanaz a Megváltó volt, mint ma. Még mielőtt istenségét emberi
természetbe öltözve eljött világunkba, Ádám, Séth, Énok, Mathusélah és Noé már
tolmácsolta az evangéliumi üzenetet. Kánaánban Ábrahám, Sodomában Lót hirdette
az üzenetet, és nemzedékről nemzedékre hűséges hírvivők beszéltek az
Eljövendőről. A zsidó üdvrend szertartásait Krisztus maga rendelte el. Áldozati
rendszerüknek Ő - az igazi áldozat - volt az alapja, akit minden
istentiszteletük előképezett. Az áldozat bemutatásakor kiontott vér Isten
Báránya áldozatát jelképezte. Minden szimbolikus áldozat Krisztusban
teljesedett be.
Krisztus,
ahogy a pátriárkák megismerték; ahogy az áldozati szolgálat szimbolizálta;
ahogy a törvény bemutatta; és ahogy a proféták kinyilatkoztatták, az
Ótestamentum kincse. Az élő, a halott, a feltámadt Krisztus, a Szentlélek által
kinyilatkoztatott Krisztus az Újtestamentum kincse is. Megváltónk, aki az Atya
dicsőségének visszatükröződése, Ő az Ó- és az Újszövetség.
Krisztus
életéről, haláláról és közbenjárásáról, amit a próféták megjövendöltek, az
apostolok bizonyságot tettek. Krisztus alázatosságáról, tisztaságáról,
szentségéről és utolérhetetlen szeretetéről beszéltek. A teljes evangélium
prédikálása nemcsak a földön élő és tanító Megváltó hirdetését jelentette,
hanem az ótestamentumi próféták által megjövendölt és az áldozati szolgálatban
szimbolizált Krisztus bemutatását is.
Krisztus
régi igazságokat tárt fel tanításában, amelyeknek Ő maga volt a szerzője, és
amelyekről a pátriárkák és próféták által szólt. Most azonban új jelentőséget
kaptak. Magyarázatai nyomán fénnyel és lelkiséggel teltek meg. A tanítványok
megkapják a Szentlélek világosságát - ígérte Krisztus -, hogy Isten Igéje
mindjobban kitárulkozzék előttük, és igazságait új szépségben tudják bemutatni.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 28. fejezete
Áron és a fiai lettek
a kiválasztottak, ők képviselték a későbbiek során a népet az Úr előtt. A
papság ettől kezdve közbenjáróként szolgált a népért, amelyet Isten „papok birodalmának”
választott ki (2Móz 19:5-6). Mivel Isten maga a Szentség, csak a papság és
Mózes közelíthették meg Őt a szentély udvarában. Az öltözékük tökéletesen
„méltóságteljes” volt, nem azért, hogy felfuvalkodjanak, hanem hogy az is
kihangsúlyozza és felemelje szolgálatukat a nép előtt. A papi öltözéknek
harmonizálnia kellett a szentély gondosan kidolgozott, gyönyörű kárpitjával. Az
öltözékük Isten az iránti vágyát is kifejezte, hogy népe minden tagjának belső
énje legyen összhangban a szentély szellemiségével és Istennel, akit az
képvisel.
A főpap mellvértje az
„ítélkezés mellvértjeként” volt ismert, mert az hordozta az Úrimot és a
Tummimot, amelyeken keresztül Isten kinyilatkoztatta az Ő akaratát. A
mellvértbe tizenkét drágakő volt foglalva, rajtuk Izrael tizenkét törzsének
nevei. Nagy jelentősége van annak, hogy Isten az Ő népét drágakőként tartja
emlékezetében. Az Ő egyháza egy „ékszerekkel
felékesített menyasszony” (Ésa 61:10) és Ő a kincsének tekinti őket.
Tudtad, hogy egy értékes kincs, drágaság vagy Isten szemében? Isten örökkévaló
szeretettel szeret téged. Ma arra vágyik, hogy meghívd Őt a szívedbe. Kész vagy
behívni Őt?
Michael Hasel
10. heti
olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI
11-12. fejezeteihez (szeptember
13-19).
Gyakran gondolkodom azon, hogy amit másokért
teszek, mennyire önző érdekből teszem. Jeremiás 17:9 arra figyelmeztet, hogy még
a szívünk indítékaival sem vagyunk mindig tisztában. Mi lehet a gyógyszer
bűnbeteg emberi természetünkre? Az eheti olvasmány a Krisztus példázataiból
bepillantást ad Isten megoldására egy igazi, másokra figyelő szív
megteremtésben bennem.
Időnként Isten késik a válasszal azért, hogy
sokkal őszintébb vágyat keltsen a szívünkben azok iránt a dolgok iránt,
amelyeket kérünk. A kitartás növeli az eltökéltséget, ami viszont növeli a
kitartást. Így azt a szívet, amely képtelen másokra figyelő tettekre, Isten
újjá teremti úgy, hogy vágyjon azokra a dolgokra - amelyekre elsősorban nem
vágyunk.
A példázatban szereplő, vonakodva adakozóval
ellentétben, Isten kész megadni kéréseinket. Kitartó kérésünk nem változtatja
meg Isten szívét, hanem a mi szívünket változtatja meg.
És mennyire kész adni? Tetszik nekem Ellen
White megfogalmazása: "Jézus élete megmutatta, hogy mire képes az emberi
természet, ha egyesül az istenivel. Minden, amit Jézus megkapott Istentől, mi
is megkaphatjuk."
Brandon Schroeder
Light Bearers fejlesztési
társigazgatója
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése