Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 12, SZOMBAT - 2 Mózes 13

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 5. fejezet 63. nap

Nemzedékünkben a vallási eszmék nagynevű vezetői dicshimnuszt zengenek azokról, akik századokkal előbb elvetették az igazság magvát, és emlékművet emelnek nekik. De közülük sokan megtagadják és lábbal tiporják azokat a hajtásokat, amelyek ma kelnek ki ugyanabból a magból. Újra hangzik a régi kiáltás: "Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig (Krisztusról, akit követe képvisel) azt sem tudjuk, honnan való" (Jn 9: 29). A korunknak szóló különleges igazságok nem az egyházi méltóságoknál találhatók, mint ahogy régen sem, hanem azoknál az embereknél, akiket műveltségük és bölcsességük nem tart vissza attól, hogy higgyenek Isten szavában.

"Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hivattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse", "hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék" ( 1 Kor 1:2128; 2:5).

Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz. Az utolsó intő és kegyelmet hirdető üzenetet "minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek" (Jel 14 : 6-14) meg kell hallania, "hogy a pogányok közül vegyen népet az Ő nevének" (Acs 15 :14). És a föld fénylem fog Isten dicsőségétől. (Lásd Jel 18:1.)

Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 13. fejezete

„Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton…” (21. vers – új prot. ford.).

Azt tudjuk meg erről a titokzatos „felhőről” (héberül: anan), hogy Isten jelenlétét testesíti meg. Később, Mózes harmadik könyvében azt látjuk, hogy ez a felhőoszlop nemcsak hogy az újonnan épült szent sátor fölött, hanem benne áll meg. „Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szentélybe a kárpiton belül, a ládán levő födél elé, hogy meg ne haljon, mert a födél fölött jelenek meg felhőben.” (3Móz 16:2 – új prot. ford.)

Ez a titokzatos felhő később is többször előfordul a Szentírásban. Mózes negyedik könyve 9. fejezetének 15. versében ez a felhő a Dániel könyve 7. fejezetében olvasható „estétől reggelig” tartó időegységgel is összekapcsolódik, ahol is az „emberfiához hasonlót” kíséri, amint az az öregkorúhoz közelít.

A legmegdöbbentőbb azonban mind közül, amikor a Názáreti Jézus a főpap, Kajafás előtt áll, és ezt mondja: „meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben” (Mk 14:62 - új prot. ford.).

Kajafás pontosan tudta, mit állít Jézus: egyenlővé tette magát Jahvéval, aki az „ég felhőiben” átvezette Izraelt a sivatagon. Erre Kajafás olyasmit tett, amit egy főpapnak soha nem volt szabad tennie (ld. 3Móz 21:6): megszaggatta a ruháit. Ezzel a tettével gyakorlatilag hatályon kívül helyezte a papságot, utat engedve az új főpapnak, aki előtte állt.

Ugyanez a főpap fog egy napon visszatérni a Földre: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték…” (Jel. 1:7 – új prot. ford.)

Andy Nash

8. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 3-5. fejezeteihez (szeptember 6-12).

Amikor a lányom, Lea kislány volt, vicces volt nézni őt, ahogy a vörös szószos spagettit ette. A villát felejtsük el. Próbált megragadni egy marék ételt és betömni a szájába. A szósz minden irányban szétfröcskölt, a tészták kicsúsztak az ujjai közül az ölébe és azokra, akik a közelében ültek. Csupa bohóckodás volt az egész

Mi lett volna, ha Lea továbbra is így ette volna a spagettit, amikor már felnőtt? Nos, már nem lett volna vicces, az teljesen biztos. Elvárjuk, hogy a gyermek étezési szokásai egyre kevésbé rendetlenek legyenek, ahogyan felnő. 

Jézus két fontos történetet mondott a növekedésről -- A magvető és a Mustármag példázatát. Mind a két példázat lényeges betekintést biztosít egy személy éretté válásáról és Krisztus testének közösségi szinten való felnőtté válásáról. Isten arra vágyik, hogy az Ő kegyelmének átformáló befolyása alatt az Ő gyermekei felnőjenek egészen odáig, hogy készek legyenek az "aratásra" a "világ végén". Hála legyen Istennek azért, hogy Isten az Ő szeretetében "tökéletesnek" lát bennünket minden növekedési fázisunkban. De  fel kell növekednünk abban, ahogyan Istent felfogjuk és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.  

“Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz." 

Az igazság progresszív, mivel Isten, az igazság szerzője végtelen az Ő céljában és jellemében. Minden nemzedékben várhatjuk az igazság kiteljesedését és növekedését. Az egyház arra hívatott, hogy felnőjön perspektívájában és a világnak tett bizonyságtevésében.

Ty Gibson

 A Light Bearers  társigazgatója és szónoka