Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 7, HÉTFŐ - 2 Mózes 8

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 3-5. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 4. fejezet 58. nap

Konkoly a búza között

"Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; de mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is."

"A szántóföld ... a világ" - mondta Krisztus. Ezen Krisztusnak a világban levő egyházát kell értenünk. A példázat Isten országáról és a megváltás munkájáról szól. Ezt a munkát Isten az egyház által végzi. Jóllehet a Szentlélek az egész világon jelen van, és mindenütt munkálkodik az emberi szívekben, de a gyülekezetben kell növekednünk, és az aratás idejére beérnünk.

"Aki a jó magot veti, az az embernek Fia ... a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai." A jó mag azokat jelképezi, akiket Isten Igéje: az igazság szült. A konkoly azt a csoportot példázza, amely a tévelygés, a hamis elvek megtestesítője, gyümölcse. "Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög." Sem Isten, sem angyalai soha nem vetnek egyetlen olyan magot sem, amely konkolyt terem. A konkolyt mindig Sátán - az Isten és ember ellensége - veti.

Keleten az emberek néha úgy álltak bosszút ellenségükön, hogy a frissen bevetett földjüket behintették valamilyen kártevő gyomnövénnyel, amely fejlődő állapotában nagyon hasonlított a búzához. A búzával együtt felnövekedve kárt tett a termésben, bajt és veszteséget okozva a szántóföld gazdájának. Sátán is Krisztussal szembeni gyűlöletből szórja a gonoszság magvát Isten országának jó magvai közé, és vetésének gyümölcséért Isten Fiát hibáztatja. Behoz a gyülekezetbe Krisztus nevét valló, de jellemét elutasító embereket, akik által Istent meggyalázza, a megváltás munkáját hamis színben tünteti fel, és az emberek lelki életét veszélyezteti.

Krisztus szolgáit elkeseríti, ha észreveszik, hogy a gyülekezetben álhívők keverednek az igazak közé. Szeretnék megtisztítani a gyülekezetet. A gazda szolgáihoz hasonlóan kiszakítanák a konkolyt. De Krisztus ezt mondja nekik: "Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig."

Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 8. fejezete

Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy Mózes újra kéri a fáraót, engedje el Izraelt, hogy áldozzon a pusztában. A fáraónak még a békák, a legyek és tetvek csapása után sincs szándékában elengedni a népet, még akkor sem, ha a saját mágusai már nem tudják utánozni azokat a csodákat, amelyeket Isten tesz az Ő népe érdekében. 

A 9-10. versekben az egész emberiségre jellemző, figyelemre méltó szempontot fedezhetünk fel. Mózes kérdésére, hogy mikorra kérje az Urat, hogy távolítsa el a békákat a palotából, az otthonokból és a konyhákból, a fáraó önmagához, mint megátalkodott bűnöshöz méltóan válaszol: „HOLNAP!” El tudjuk hinni ezt? A mai keresztények (fáraók) inkább vesztegelnek bűneikben még egy napot, minthogy megkérnék Istent, hogy AZONNAL vegye el bűneiket. Ne legyünk hát túl szigorúak az ősi fáraóhoz, miközben mi is azt tesszük, amit ő.

Akár úgy olvassuk a kifejezést, hogy Isten keményítette meg  a fáraó szívét (9:12), akár úgy, hogy a fáraó (8:15) keményítette meg saját szívét, az eredmény ugyanaz. A fáraó úgy döntött, hogy ellenáll annak a világos bizonyítéknak, hogy Istennek hatalma van Egyiptom fölött, ezért nem engedi el Izraelt. Döntése mellett ki is tartott.

A fáraó mágusainak sikerült utánozni Isten csodáit: a botot kígyóvá változtatták, a vizet vérré, békákat is hoztak fel a folyóból, de amikor a harmadik csapás következett, már nem tudták utánozni. Tetveket már nem tudtak hozni emberre és állatra. A fáraó pedig annak ellenére sem változtatott véleményén, hogy tudatában volt: „Isten ujja ez.”

Kenneth Mathews, Jr.

8. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 3-5. fejezeteihez (szeptember 6-12).

Amikor a lányom, Lea kislány volt, vicces volt nézni őt, ahogy a vörös szószos spagettit ette. A villát felejtsük el. Próbált megragadni egy marék ételt és betömni a szájába. A szósz minden irányban szétfröcskölt, a tészták kicsúsztak az ujjai közül az ölébe és azokra, akik a közelében ültek. Csupa bohóckodás volt az egész

Mi lett volna, ha Lea továbbra is így ette volna a spagettit, amikor már felnőtt? Nos, már nem lett volna vicces, az teljesen biztos. Elvárjuk, hogy a gyermek étezési szokásai egyre kevésbé rendetlenek legyenek, ahogyan felnő. 

Jézus két fontos történetet mondott a növekedésről -- A magvető és a Mustármag példázatát. Mind a két példázat lényeges betekintést biztosít egy személy éretté válásáról és Krisztus testének közösségi szinten való felnőtté válásáról. Isten arra vágyik, hogy az Ő kegyelmének átformáló befolyása alatt az Ő gyermekei felnőjenek egészen odáig, hogy készek legyenek az "aratásra" a "világ végén". Hála legyen Istennek azért, hogy Isten az Ő szeretetében "tökéletesnek" lát bennünket minden növekedési fázisunkban. De  fel kell növekednünk abban, ahogyan Istent felfogjuk és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.  

“Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz." 

Az igazság progresszív, mivel Isten, az igazság szerzője végtelen az Ő céljában és jellemében. Minden nemzedékben várhatjuk az igazság kiteljesedését és növekedését. Az egyház arra hívatott, hogy felnőjön perspektívájában és a világnak tett bizonyságtevésében.

Ty Gibson

 A Light Bearers  társigazgatója és szónoka