Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 2. fejezet 52. nap
Téves elméletek
vitatása és az evangélium ellenfeleivel való győzködés helyett kövessük
Krisztus példáját! Hadd ragyogjanak elő Isten kincsestárából új igazságok, és
váljanak élővé! "Hirdesd az Igét!" Vessetek "minden vizek
mellett!" "Állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben!"
"Akinél az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a
polyvának a búzával? azt mondja az Úr." "Az Istennek teljes beszéde
igen tiszta ... Ne tégy az Ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged és hazug ne
légy" (2Tim. 4: 2; Ésa 32 : 20; Jer 23:28; Péld 30:5-6).
"A magvető az
igét hinti." Benne mutatkozik meg az a nagyszerű elv, amely a nevelés
minden ágának alapját képezi. "A mag az Isten beszéde." Korunk nagyon
sok iskolájában azonban mellőzik Isten beszédét. Más tárgykörökkel
foglalkoznak. Hitetlen írók művei tág teret kaptak a nevelési rendszerben. A
tankönyvek tartalmába kételyt hintő gondolatok szövődnek. A tudományos
kutatómunka a megtévesztés eszközévé válik, mert felfedezéseit félremagyarázzák
és kiforgatják. Isten Igéjét összevetik az állítólagos tudományossággal, és a
Bibliát bizonytalannak és megbízhatatlannak tüntetik fel. Ezzel elhintik az
ifjúság lelkében a kétely magvát, amely a megkísértés idején kikel. Ha
elveszítjük Isten Igéjébe vetett hitünket, lelkünknek nincs vezére, őrizője. Az
ifjúság olyan utakra téved, amely elvezet Istentől és az örök élettől.
Nagyrészben ennek
tulajdonítható a korunkban elharapózott romlottság. Ha félretesszük Isten
Igéjét, nem tartunk igényt az emberi szív bűnös szenvedélyeit megfékező erejére
sem. Az ember a testnek vet, és a testből arat romlottságot.
Ez az értelmi
képességek gyengülésének is egyik súlyos oka. Ha Isten Igéjétől elfordulunk, és
csakis Isten Lelkét nélkülöző emberek írásait olvassuk, akkor értelmünk nem
fejlődik; nem fogja fel az örök igazságok mélységes, átfogó elveit, és csupán a
megszokott dolgok megértésére válik alkalmassá, a végtelen dolgok utáni vágya
csökken, képességei beszűkülnek, és egy bizonyos idő után képtelenek tágulni.
Mindez hamis műveltség. Az ifjúság figyelmét minden tanárnak az ihletett Ige
igazságaira kellene összpontosítania. Ez a műveltség a jelen és eljövendő
életünkhöz nélkülözhetetlen.
Ne gondoljuk azonban
azt, hogy ez a művelődés a tudományok tanulmányozásának útjába áll, vagy a
műveltség alacsonyabb szintjén tartja az embert! Isten ismerete magas, mint az
ég és széles, mint a világegyetem. Semminek sincs olyan nemesítő és élénkítő
hatása, mint az örök életünket érintő nagyszerű kérdések tanulmányozásának. Az
ifjúság igyekezzék megérteni ezeket az Istentől kapott igazságokat! E törekvése
közben értelme tágul és erősödik. Akik ezen az úton élik is az Igét, azok
nagyszerű dolgokhoz jutnak, és örökkévaló ismereteket szereznek.
A Szentírás
kutatásából fakadó műveltség a megváltás tervének tapasztalatból való
megismerése. Az ilyen műveltség helyreállítja Isten képmását az emberben; erőt
és védelmet nyújt a kísértések ellen, és alkalmassá tesz arra, hogy Krisztus
munkatársaiként a kegyelem üzenetét vigyük a világnak; a mennyei család
tagjaivá, a szentek örököstársaivá alakít.
A szent igazságok
tanítói azonban csak azt plántálhatják át tanítványaikba, amit tapasztalatból
ismernek. A magvető "az ő magvát" (Luk 8 : 5) vetette. Krisztus az
igazságot tanította, mert Ő maga volt az igazság. Saját gondolatait, jellemét,
tapasztalatait magukban hordozták tanításai. Szolgáinak is, akik az Igét
tanítják, élniük kell az Igét. Tudniuk kell, mit jelent, hogy Krisztus a
bölcsességük, igazságuk, szentségük és váltságuk. Ne bizonytalankodva hirdessék
Isten Igéjét, hanem mondják Péter apostollal együtt: "Nem mesterkélt
meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és
eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az Ő nagyságának" (2 Pt
1:16). Krisztus minden szolgája és minden tanító mondja együtt Jánossal, a
szeretett tanítvánnyal: "Az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot
teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és
megjelent nékünk" (1 Jn 1:2).
Az útszéli talaj
A magvetőről szóló
példázat legfontosabb tanulsága a talajnak a mag növekedésére gyakorolt hatása.
Krisztus ezzel a példázattal tudtul adta hallgatóinak, hogy veszélyes dolog
bírálni tetteit, vagy azért siránkozni, hogy azok nem felelnek meg
elképzeléseiknek. A legfontosabb kérdés, hogy miként értékelik tanítását.
Elfogadásán vagy elvetésén örök életük múlik.
Az útfélre esett
magot Jézus így magyarázta: "Ha valaki hallja az igét a mennyeknek
országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe
vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett."
Az útfélre vetett mag
Istennek a figyelmetlen hallgató szívébe hulló igéjét példázza. Emberek és állatok
által keményre taposott ösvényhez hasonlít az a szív, amely a világ
kufárkodásának, élvezeteinek és bűneinek országútjává lett. Az önző céloktól és
bűnös szenvedélyektől átitatott szívet megkeményíti "a bűnnek
csalárdsága" (Zsid 3 :13). A lelki képességek megbénulnak. Az ember hallja
az igét, de nem érti. Nem ébred rá, hogy neki szól. Nem látja meg, hogy mire
van szüksége, és hogy milyen veszély fenyegeti. Nem fogja fel Krisztus
szeretetét, és nem veszi figyelembe kegyelmi üzenetét, mintha reá nem is
vonatkozna.
Miként a madarak
lesik, hogy mikor kaphatják el az útfélre hullott magot, Sátán is készenlétben
vár, hogy kikapja Isten igazságának magvát a lélekből. Attól fél, hogy Isten
Igéje felébreszti a közönyösöket, és érinti a megkeményedett szívűeket. Sátán
és angyalai jelen vannak az evangélizáló összejöveteleken. Miközben a menny
angyalai igyekeznek Isten Igéjével hatni a szívekre, az ellenség is résen áll,
hogy az Igét hatástalanítsa. Sátán buzgó igyekezettel, amellyel csak
rosszindulata ér fel, próbálja Isten Lelkének munkáját meghiúsítani. Miközben
Krisztus vonzza az embert szeretetével, Sátán megkísérli annak a figyelmét
elterelni, akiben vágy ébredt a Megváltó után. Evilági elképzelésekkel köti le
gondolatvilágát. Bírálgatásra készteti, vagy kétséget és hitetlenséget sugall.
A hallgatók talán kifogásolják a szónok stílusát vagy gesztusait, és ezekkel a
hibákkal foglalkoznak. Az igazság, amelyre pedig szükségük lenne, és amelyet
Isten könyörületből küldött nekik, nem kelt bennük tartós benyomást.
Sátánnak számos
segítőtársa van. Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, segítenek a
kísértőnek mások szívéből kilopni az igazság magvait. Isten Igéjének hallgatói
közül sokan bírálgatják otthon a prédikációt. Ítéletet mondanak róla, mint
valamilyen oktató vagy politikai tárgyú előadásról. A tanítást, amelyet
Istennek hozzájuk szóló beszédeként kellene fogadniuk, komolytalan, gúnyos
megjegyzésekkel illetik. A lelkész jellemét, indítékait, tetteit és
hittestvéreik magatartását alaposan megtárgyalják. Pletykák, rágalmak és
szigorú bírálatok hangzanak el, mégpedig megtéretlen emberek előtt. Gyakran a
szülők saját gyermekeik füle hallatára is így beszélnek. Így aláássák az Isten
követei és üzenetük iránti tiszteletet. Sok embert arra tanítanak, hogy ne
tulajdonítsanak fontosságot még Isten Igéjének sem.
Így nevelődik sok
fiatal hitetlenné olyan családban, amelynek tagjai kereszténynek vallják
magukat. A szülők azt kérdezik, hogy miért nem érdekli gyermekeiket az
evangélium, és miért kérdőjelezik meg a Biblia igazságait. Csodálkoznak azon,
hogy olyan nehéz erkölcsi és vallási dolgokkal hatni rájuk. Nem látják, hogy
saját példájuk keményítette meg gyermekeik szívét. A jó mag nem talált olyan
helyet, ahol gyökeret verhetett volna, és Sátán elragadta.
Mai bibliai szakasz: 2 Mózes 2. fejezete
Miután az egyiptomi udvarban felnevelkedett,
Mózes saját erejével kísérelte meg Izrael népének szabadítását. Jó indítékai
voltak, de rossz módszerrel próbálta megvalósítani. Tetteit a fáraó trónjának
fenyegetéseként értékelhette, ezért Mózesnek nem volt más választása, mint
elmenekülni Egyiptomból. Élete örökre megváltozott.
Mózes tudatában van annak, hogy Isten
szabadítónak hívta el – mondja Jon Rydal teológus –, de túlságosan sürgeti az
eseményeket, és saját megoldásokat keres. Isten nem mondta neki, hogy
szabadítsa meg a népet és/vagy, kezdjen el megölni egyiptomiakat. Mind az
időzítés, mind a módszer Mózes döntése volt, nem pedig Istené. Az ószövetségi
történetekben Isten választott népe megpróbálta siettetni Isten ígéreteinek
teljesedését, és saját erőből megvalósítani azokat. Ábrahám megpróbál Istennek
segíteni abban, hogy egy ígéret fiút adjon neki: feleségül veszi Hágárt. Jákób
csalással és ármánykodással próbálja megszerezni az elsőszülöttséggel járó
jogokat. Gedeon megpróbálja legyőzni Midiánt azzal, hogy egy hatalmas hadsereget
toboroz. Minden esetben bukás az eredmény, annak ellenére, hogy Isten
kiválasztottairól van szó. Várniuk kell Isten menetrendjére és módszerére. A
szabadulást az ÚR hozza, nem emberi eszközök. Mózesnek – a katonai vezetőnek,
az egyiptomiakat ölőnek – szelíd pásztorrá kell válnia. Csak ezután tud Isten
cselekedni általa, és megvalósítani a kivonulást.
Amit Mózes Egyiptomban cselekedett, örökre
megváltoztatta életét; talán arra gondolhatott, hogy itt véget ér az élete. De
ez volt csak az igazi kezdet!
Gondolj olyan időre, amikor Isten előtt
rohantál terveddel! Mit tennél másként – tudva azt, amit most tudsz?
Andy Nash
7. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 2.
fejezetéhez (augusztus 30 - szeptember 5.
Jézus a magvető, aki otthagyta a mennyet,
hogy elhozza a magot, Isten Igéjét az emberiségnek. Ellen White azt írja, hogy
az "Ő szolgáinak hasonlóképpen ki kell menni magot vetni." Gyakran
megfeledkezünk arról, hogy a Nagy
misszióparancs arra hív bennünket, hogy legyünk magvetők. Termőföldet kell
találnunk, ahova a magot elvethetjük
Továbbá, amikor elfogadjuk a hívást, hogy
magvetők legyünk, sokszor csak prédikálunk és reméljük a legjobbakat.
Imádkozunk azért, hogy legyen egy kis termőtalaj a sziklák és a tövisek között.
De ezt olvassuk: "A magvetőnek el
kell készítenie a szíveket az evangélium befogadására. Az Igét túl sok
prédikációval hirdetjük, és nagyon kevés a szívtől szívig ható munka. Az
elveszettekért személyes munkát kell végeznünk. Krisztusi együttérzéssel
keressünk meg minden egyes embert, és próbáljuk érdeklődésüket felkelteni az
örök élet nagyszerű dolgai iránt! Lehet a szívük olyan, mint a keményre döngölt
országút, és látszólag semmi értelme, hogy a Megváltóról beszéljünk nekik. De
míg logikával nem tudjuk felrázni őket, és az érvelés képtelen meggyőzni a
kőszívet, a személyes szolgálatban megmutatkozó krisztusi szeretet talán
meglágyítja, és az igazság magva gyökeret ver. A magvetőnek is tennie kell
tehát valamit azért, hogy a magot ne fojtsák el a tövisek, és ne pusztuljon el
a talaj sekély volta miatt."
Nekünk, mint magvetőknek nem csak az a
feladatunk, hogy szórjuk a magot, hanem a talajjal is foglalkoznunk kell.
Emlékezzünk arra, hogy amint Krisztus megérintette a szívünket, másokét is megérintheti
a mi munkánk által.
Randy Ban
Adminisztrátor, Light
Bearers (Fényhordozók), www.lightbearers.org
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése