2015. november 11., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 11, SZERDA - 4 Mózes 6

Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19. fejezet 123. nap

Ne engedjük, hogy a tévelygők elcsüggedjenek! Ne tűrjünk meg magunkban farizeusi szigort, és ne bántsuk meg testvérünket! Ne adjunk helyet szívünkben a keserű gúnynak! Beszédünkben még csak nyoma se legyen megvetésnek! Egyetlen szavunkkal, részvétlen magatartásunkkal, gyanakvó, bizalmatlan viselkedésünkkel a pusztulásba sodorhatunk valakit, akinek testvérre, a tapasztaltabb testvér együttérzésére lenne szüksége. Szorítsuk meg kezét megértő szeretettel, imádkozzunk vele, és Isten gazdag áldását hinti reánk. Az ima eggyé kovácsol minket egymással és Istennel. Az ima Jézust társunkká teszi. Új erőt ad a lankadó, tépelődő léleknek, hogy legyőzze a világot, a test kívánságait és az ördögöt. Az ima elhárítja Sátán támadásait.

Amikor az ember nem az emberi fogyatékosságokat, hanem Jézust szemléli, jelleme átalakul. Krisztus Lelke munkálkodik szívében, és átformálja Isten képmására. Igyekezzünk Jézust úgy bemutatni, hogy az emberek lelki szemeikkel meglássák "Istennek ama bárányát, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1: 29). Eközben gondoljunk arra, hogy "aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez" (Jak 5 : 20).

"Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Mt (6:15). Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet. Az irgalmatlan ember arról tanúskodik, hogy ő maga nem részesült Isten megbocsátó kegyelmében. Ha a vétkező tudatában van annak, hogy Isten megbocsátott neki, szíve együtt dobban a végtelen Szeretet szívével. A bűnös lelkét átjárja Isten könyörülete, és ezzel a könyörülettel fordul mások felé. Az az irgalom és az a szerető gondoskodás, amely Krisztus életében megmutatkozott, látható lesz azokban, akik részesültek kegyelmében. "Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé" (Róm 8 : 9). Az ilyen embernek Isten idegen. Az ilyen ember alkalmatlan arra, hogy Istennel együtt legyen az örökkévalóságban.

Lehet, hogy Isten egyszer már megbocsátott neki, de irgalmatlansága azt bizonyítja, hogy elfordult Isten megbocsátó szeretetétől. Eltávolodott tőle, és ugyanolyan állapotba került, mint mielőtt Isten megbocsátott neki. Megtagadta bűnbánatát, és bűnei éppúgy terhelik, mintha soha nem bánta volna meg őket.

A példázat nagy tanulsága azonban Isten könyörületének és az ember könyörtelenségének szembeállításában rejlik, és abban, hogy Isten megbocsátó irgalmának mértéke szerint kell nekünk is megbocsátanunk. "Nem kellett volna-é neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem terajtad?"

Isten megbocsát nekünk, nem azért, mert megbocsátunk, hanem "amiképpen" megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem. Ezért mondja Krisztus: "Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7:2).


Ismertél valaha olyan embereket, akik különlegesen lelkinek tűntek? Ilyen emberek léteznek. Csak sem ők, sem te nem gondolhatjátok, hogy ez egy igazságtalan előnyt biztosít számukra a keresztény életben. Emlékezz arra, hogy a hajlam, legyen az jóra vagy rosszra, nem tesz senkit jobban vagy kevésbé elfogadhatóbbá Isten előtt. A nazireusi törvény szemlélteti ezt az elvet. Ha egy izraelita vágyat érzett arra, hogy sokkal mélyebben odaszánja magát Istennek, mint egy átlag ember, megtehette. De erre áldoznia kellett. A nazireusi fogadalom egy nyilvános fogadalom volt egy önmegtagadó életre.

Egy nazireusnak meg kellett tagadnia önmagától például az ivás örömének minden formáját. Kerülnie kellett a szőlő bárminemű fogyasztását, legyen az friss vagy száraz. A nazireusi fogadalom közösségileg is elkülönítette az embert. Nem vehetett részt vidám ebédeken és partikon. És ha egy közeli rokon, vagy épp az édesanyja meghalt, a nazireus nem közelíthetett hozzá. Nazireusnak lenni magányos életet jelentett.

Keménynek tűnik ez? Ma a hatóságok korlátozzák azok tevékenységét, akik elfogadhatatlan magatartást tanúsítanak. Börtönbe zárják őket, és nem engedik meg nekik, hogy részt vegyenek szeretteik temetésén. Ez kegyetlennek tűnik a hatóságok oldaláról, de ez az élet valósága azoknak, akik a törvényszegő életmódot választották. Tehát azok a korlátok, amilyeneket a Bibliában találunk, nem is olyan szokatlanok.

Azok tevékenységének korlátozása, akik nazireusi esküt tettek, mert egy mélyebb lelki tapasztalatra vágytak, nem kell hogy kegyetlennek tűnjön Isten részéről. Ha egy mélyebb lelki tapasztalatra vágyunk, nekünk is vigyáznunk kell arra, hogy mit eszünk és mit iszunk, és gondosan meg kell válogatnunk tevékenységeinket is, hogy ez a mélyebb tapasztalat megvalósuljon.

Mark Sheffield


15. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19-20. fejezeteihez (november 8-14).

Édesapám szerette az embereket és a maga módján segítette őket. Azonban, ha valaki nem volt kedves hozzá, nagyon nehezen tudott nekik megbocsátani. Ez a neheztelés felőrölte őt. Sok évvel ezelőtt elhagyta a gyülekezetet, főként azon személyek miatt, akik „bántották” őt.

2010. szeptember 11-e reggelén édesanyám unokatestvére észrevette, hogy édesapám fent van a Skype-on, és feleségével felhívták őt. Édesapám szokása szerint azokról az emberekről beszélt, akik bosszantották őt. A Szentlélek arra késztette őket, hogy megkérjék: bocsásson meg azoknak az embereknek. Csodák csodájára, édesapám beleegyezett. 

Azon a délutánon édesapám agyvérzést kapott. Amikor a mentők betették a mentőautóba, édesanyám halotta, amint ezt kiáltotta: „Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem!” –, és ezután elvesztette az eszméletét. Ezek voltak az utolsó szavai, amelyeket kiejtett. Másnap kora reggel meghalt.

A megbocsátó király példázata egy azon példázatok közül, amely mindannyiunkra vonatkozik. Az emberek bizonyára elkövettek olyan dolgokat, amelyek igénylik a megbocsátásunkat, de mi nehéznek találjuk a megbocsátást, miközben Isten könnyen megbocsátja felmérhetetlen adósságunkat.

„Isten megbocsát nekünk, nem azért, mert megbocsátunk, hanem „amiképpen” megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem. Noha édesapán küszködött ezzel egész életében, végül megértette a példázat mondanivalóját. Ezért hiszem, hogy üdvössége van Krisztusban. Az ellene vétkezőknek való megbocsátás volt az utolsó dolog életében, amit megtett.

Ha ma meg kell bocsátanunk valakinek, legyen az első dolog, amit megteszünk!

Randy Ban 
Light Bearers  adminisztrátora
lightbearers.com 
USA 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése