Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19. fejezet 123. nap
Ne
engedjük, hogy a tévelygők elcsüggedjenek! Ne tűrjünk meg magunkban farizeusi
szigort, és ne bántsuk meg testvérünket! Ne adjunk helyet szívünkben a keserű
gúnynak! Beszédünkben még csak nyoma se legyen megvetésnek! Egyetlen
szavunkkal, részvétlen magatartásunkkal, gyanakvó, bizalmatlan viselkedésünkkel
a pusztulásba sodorhatunk valakit, akinek testvérre, a tapasztaltabb testvér
együttérzésére lenne szüksége. Szorítsuk meg kezét megértő szeretettel, imádkozzunk
vele, és Isten gazdag áldását hinti reánk. Az ima eggyé kovácsol minket
egymással és Istennel. Az ima Jézust társunkká teszi. Új erőt ad a lankadó,
tépelődő léleknek, hogy legyőzze a világot, a test kívánságait és az ördögöt.
Az ima elhárítja Sátán támadásait.
Amikor
az ember nem az emberi fogyatékosságokat, hanem Jézust szemléli, jelleme
átalakul. Krisztus Lelke munkálkodik szívében, és átformálja Isten képmására.
Igyekezzünk Jézust úgy bemutatni, hogy az emberek lelki szemeikkel meglássák
"Istennek ama bárányát, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1: 29).
Eközben gondoljunk arra, hogy "aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról,
lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez" (Jak 5 : 20).
"Ha
pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok
sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Mt (6:15). Semmi sem igazolja az
engesztelhetetlen lelkületet. Az irgalmatlan ember arról tanúskodik, hogy ő
maga nem részesült Isten megbocsátó kegyelmében. Ha a vétkező tudatában van
annak, hogy Isten megbocsátott neki, szíve együtt dobban a végtelen Szeretet
szívével. A bűnös lelkét átjárja Isten könyörülete, és ezzel a könyörülettel
fordul mások felé. Az az irgalom és az a szerető gondoskodás, amely Krisztus
életében megmutatkozott, látható lesz azokban, akik részesültek kegyelmében.
"Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé" (Róm 8 : 9). Az
ilyen embernek Isten idegen. Az ilyen ember alkalmatlan arra, hogy Istennel
együtt legyen az örökkévalóságban.
Lehet,
hogy Isten egyszer már megbocsátott neki, de irgalmatlansága azt bizonyítja,
hogy elfordult Isten megbocsátó szeretetétől. Eltávolodott tőle, és ugyanolyan
állapotba került, mint mielőtt Isten megbocsátott neki. Megtagadta bűnbánatát,
és bűnei éppúgy terhelik, mintha soha nem bánta volna meg őket.
A
példázat nagy tanulsága azonban Isten könyörületének és az ember
könyörtelenségének szembeállításában rejlik, és abban, hogy Isten megbocsátó
irgalmának mértéke szerint kell nekünk is megbocsátanunk. "Nem kellett
volna-é neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem
terajtad?"
Isten
megbocsát nekünk, nem azért, mert megbocsátunk, hanem "amiképpen"
megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet.
Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy magunkévá tettük-e ezt a
szeretetet vagy nem. Ezért mondja Krisztus: "Amilyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek"
(Mt 7:2).
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 6. fejezete
Ismertél
valaha olyan embereket, akik különlegesen lelkinek tűntek? Ilyen emberek
léteznek. Csak sem ők, sem te nem gondolhatjátok, hogy ez egy igazságtalan
előnyt biztosít számukra a keresztény életben. Emlékezz arra, hogy a hajlam,
legyen az jóra vagy rosszra, nem tesz senkit jobban vagy kevésbé elfogadhatóbbá
Isten előtt. A nazireusi törvény szemlélteti ezt az elvet. Ha egy izraelita
vágyat érzett arra, hogy sokkal mélyebben odaszánja magát Istennek, mint egy
átlag ember, megtehette. De erre áldoznia kellett. A nazireusi fogadalom egy
nyilvános fogadalom volt egy önmegtagadó életre.
Egy
nazireusnak meg kellett tagadnia önmagától például az ivás örömének minden
formáját. Kerülnie kellett a szőlő bárminemű fogyasztását, legyen az friss vagy
száraz. A nazireusi fogadalom közösségileg is elkülönítette az embert. Nem
vehetett részt vidám ebédeken és partikon. És ha egy közeli rokon, vagy épp az
édesanyja meghalt, a nazireus nem közelíthetett hozzá. Nazireusnak lenni
magányos életet jelentett.
Keménynek
tűnik ez? Ma a hatóságok korlátozzák azok tevékenységét, akik elfogadhatatlan
magatartást tanúsítanak. Börtönbe zárják őket, és nem engedik meg nekik, hogy
részt vegyenek szeretteik temetésén. Ez kegyetlennek tűnik a hatóságok
oldaláról, de ez az élet valósága azoknak, akik a törvényszegő életmódot
választották. Tehát azok a korlátok, amilyeneket a Bibliában találunk, nem is
olyan szokatlanok.
Azok
tevékenységének korlátozása, akik nazireusi esküt tettek, mert egy mélyebb
lelki tapasztalatra vágytak, nem kell hogy kegyetlennek tűnjön Isten részéről.
Ha egy mélyebb lelki tapasztalatra vágyunk, nekünk is vigyáznunk kell arra,
hogy mit eszünk és mit iszunk, és gondosan meg kell válogatnunk
tevékenységeinket is, hogy ez a mélyebb tapasztalat megvalósuljon.
Mark Sheffield
15. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 19-20.
fejezeteihez (november 8-14).
Édesapám szerette az
embereket és a maga módján segítette őket. Azonban, ha valaki nem volt kedves
hozzá, nagyon nehezen tudott nekik megbocsátani. Ez a neheztelés felőrölte őt.
Sok évvel ezelőtt elhagyta a gyülekezetet, főként azon személyek miatt, akik „bántották”
őt.
2010. szeptember 11-e reggelén édesanyám
unokatestvére észrevette, hogy édesapám fent van a Skype-on, és feleségével
felhívták őt. Édesapám szokása szerint azokról az emberekről beszélt, akik
bosszantották őt. A Szentlélek arra késztette őket, hogy megkérjék: bocsásson
meg azoknak az embereknek. Csodák csodájára, édesapám beleegyezett.
Azon a délutánon édesapám agyvérzést kapott.
Amikor a mentők betették a mentőautóba, édesanyám halotta, amint ezt kiáltotta:
„Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem!” –, és ezután elvesztette az eszméletét.
Ezek voltak az utolsó szavai, amelyeket kiejtett. Másnap kora reggel meghalt.
A megbocsátó király példázata egy azon
példázatok közül, amely mindannyiunkra vonatkozik. Az emberek bizonyára
elkövettek olyan dolgokat, amelyek igénylik a megbocsátásunkat, de mi nehéznek
találjuk a megbocsátást, miközben Isten könnyen megbocsátja felmérhetetlen
adósságunkat.
„Isten megbocsát nekünk, nem azért, mert
megbocsátunk, hanem „amiképpen” megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem
érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy
magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem. Noha édesapán küszködött ezzel
egész életében, végül megértette a példázat mondanivalóját. Ezért hiszem, hogy
üdvössége van Krisztusban. Az ellene vétkezőknek való megbocsátás volt az
utolsó dolog életében, amit megtett.
Ha ma meg kell bocsátanunk valakinek, legyen
az első dolog, amit megteszünk!
Randy Ban
a Light Bearers
adminisztrátora
lightbearers.com
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése