Blogban itt olvashatók a
felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 18. fejezet 117. nap
Az Úr
követei ezt ne felejtsék el. A nyáj pásztorainak, az Isten által megbízott
tanítóknak ezt meg kell fogadniuk. Meg kell keresniük a társadalom rangos
tagjait, mélységes jóindulattal, testvéri szeretettel. Az üzletembereknek, a
bizalmi állásúaknak, a feltalálóknak, tudósoknak, lángelméknek, az evangélium
tanítói közül azoknak is, akik még nem ismerik korunk jelenvaló igazságát -
nekik kell elsősorban meghallaniuk a hívást. Tolmácsolnunk kell nekik a
meghívást.
Dolgozni
kell a gazdagokért is. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy milyen felelősséggel
tartoznak a mennytől kapott ajándékokért; hogy el kell számolniuk Istennek, az
élők és holtak Bírájának. A gazdagnak szüksége van arra, hogy szeretettel és
istenfélelemmel dolgozzunk érte. Nagyon sokszor gazdagságában bízik, és nem
látja a veszélyt. Lelki szemeit a maradandó értékekre kell irányítani. Meg kell
ismernie az igazi Jóság hatalmát, aki így szól: "Jöjjetek énhozzám
mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és
alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám
gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt 11:28-30).
Azokhoz,
akik műveltségük, vagyonuk vagy állásuk miatt a világ nagyjainak számítanak,
ritkán közeledünk lelki életük iránti személyes érdeklődéssel. Sok lelki munkás
fél közeledni ezekhez az emberekhez. Pedig nem kellene tétovázniuk. Ha
fuldoklót látunk, nem fogjuk tétlenül nézni pusztulását, csak azért, mert
ügyvéd, kereskedő vagy bíró. Ha látunk egy embert a szakadék felé rohanni, nem
tétovázunk, hogy visszatartsuk-e, bármi legyen is a hivatása. Lelkük veszélyére
is tétovázás nélkül figyelmeztetnünk kell az embereket.
Senki
mellett se haladjunk el azért, mert úgy látjuk, hogy lekötik a földi dolgok. A
társadalom rangos személyiségei között sok sebzett szívű, a sivárságba
belefáradt ember van. Vágynak a hiányzó békességre. Vannak a társadalom
legrangosabbjai között is megváltásra éhező és szomjazó emberek. Sokan
elfogadnák a segítséget, ha az Úr munkásai kedvesen, Krisztus szeretetétől
átforrósodott szívvel, személyesen közelednének hozzájuk.
Az
evangéliumi üzenet eredményessége nem művelt beszéden, ékesszóló
bizonyságtevésen vagy okos érvelésen múlik, hanem az üzenet egyszerűségén, és
az élet kenyere után éhező lelkek igényei szerinti tolmácsolásán. "Mit
cselekedjem, hogy üdvözüljek?" - Ez a lélek kérdése.
Ezreket
lehet megközelíteni a legegyszerűbb és legszerényebb eszközökkel. A
legintelligensebb embereket, akiket a világ legtehetségesebbjeinek tartunk,
sokszor felüdítik annak az embernek az egyszerű szavai, aki szereti Istent, és
aki olyan természetesen beszél erről a szeretetről, mint a világ fiai az őket
leginkább érdeklő dolgokról.
Sokszor
a jól meggondolt és jól felépített beszédnek kevés hatása van. Isten
gyermekének természetes egyszerűséggel elmondott, őszinte, nyílt szavaira pedig
kitárul a szív ajtaja, amely sokáig zárva volt Krisztus szeretete előtt.
Krisztus
munkása gondoljon arra, hogy nem a saját erejével kell dolgoznia. Ragadja meg a
mennyei trónt Isten üdvözítő hatalmába vetett hittel! Tusakodjék imában
Istennel, és minden képességét állítsa Isten szolgálatába! A Szentlélek pedig
megadja az eredményt. A szolgáló angyalok befogadóképessé teszik az emberek
szívét.
Jeruzsálem
főemberei és tanítói missziós központtá tehették volna városukat, ha elfogadják
Krisztus igazságát. A bűnbe süllyedt Izrael megtérésével hatalmas tömeg
képviselte volna az Úr ügyét. Milyen gyorsan elvihették volna az evangéliumot a
világ minden részébe! Ez az elv érvényes napjainkra is. Ha befolyásos és
jóképességű embereket nyernénk meg Krisztusnak, micsoda munkát lehetne végezni
általuk az elesettek felemelése, a kitaszítottak begyűjtése és a megváltás
hírének világszéles elterjesztése érdekében! A meghívást gyorsan
széthinthetnénk, és a vendégeket hamar begyűjthetnénk az Úr asztalához.
De ne
csak a rangos és tehetséges emberekre gondoljunk, és ne a szegények rovására!
Krisztus elküldi követeit a mellékutakhoz és sövényekhez, a föld szegényeihez
és alázatosaihoz is. A nagyvárosok kis mellékutcáiban és a vidék elhagyatott
részein is élnek emberek, családban és egyedül - talán idegen földön
idegenként, egyházi kapcsolatok nélkül -, akiknek magányukban az az érzésük
támad, hogy Isten elfeledkezett róluk. Nem tudják, mit kell tenniük, hogy
üdvözüljenek. Sokan bűnben élnek. Sokan bánatosak. Nyomasztja őket a szenvedés,
a nélkülözés, a hitetlenség, a reménytelenség. Mindenfajta betegség gyötri
őket; mind testi, mind lelki. Enyhülésre, vigaszra vágynak, és Sátán az érzéki
gyönyörrel kísérti őket, amely romlásba és halálba visz; Sodoma tiltott
gyümölcseit kínálja nekik, amely füstté és hamuvá lesz, amikor megízlelik. Arra
költik pénzüket, ami nem kenyér, és azért dolgoznak, ami ki nem elégíthet.
Mai bibliai szakasz: 3 Mózes 27. fejezete
A szentség törvénykönyvét, amely sorra veszi
mindazokat a dolgokat, amiket Isten elvár az övéitől, a Mózes harmadik
könyvének 26. fejezete, mint egy összefoglalás, zárja. Mózes harmadik könyvének
utolsó, 27. fejezete az Úrnak tett fogadásokkal foglalkozik. A fogadalmak az
Úrnak tett ígéretek voltak valamely szolgálat megtételére, ajándék adására,
ill. áldozat bemutatására. Az Úrnak tett fogadások teljességgel önkéntesek
voltak, de előfordult, hogy valaki nem tudta teljesíteni, ilyenkor Isten,
kegyelme által, felajánlott egy lehetőséget, hogy az illető kiválthassa a maga vállalta,
de nem teljesített kötelezettséget. Ez a fogadalom anyagi ellenértékének
megállapításával történt meg. Ha a fogadalmat nem lehetett teljesíteni, akkor
annak anyagi ellenértékét kellett közvetlenül Isten tárházába befizetni. Ezt az
összeget nem lehetett tizeddel, vagy egyéb rendszeres, az Úrnak felajánlott
adománnyal, ill. áldozattal kiegyenlíteni.
Az Úrnak tett önkéntes fogadalmaink, vagy
ígéreteink komoly kötelezettségek, amelyeket teljesíteni kell. Ezeknek mindig
Isten iránti szeretetből és a szív túláradó hálájából kell fakadniuk. Nem
szabad elhamarkodottan fogadást tennünk, hanem mindig át kell gondolnunk, hogy
megvalósíthatóak-e. Az Úrnak tett fogadásainknak mindig abból a vágyunkból kell
táplálkoznia, hogy valami különlegeset tegyünk Istenért, nem pedig csak valami
olyasmit – a lehető legkisebbet – amit még éppen nem tartunk túl kicsinek és
jelentéktelennek, hogy felajánljuk.
Dean Davis
14. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 18.
fejezetéhez (november 1-7).
Miután elolvastam ezt a fejezetet, világos
volt számomra a mondanivalója: Jézus azt próbálja velünk megértetni, hogy
minden embernek meg kell hallania az evangéliumot. A vacsorára meghívott
vendégek végeredményben a társadalom egészét képviselik, beleértve a gazdagokat
és a szegényeket, a hatalmasokat és az elnyomottakat is.
Mi azonban úgy tűnik, folyton kifogásokat
hozunk fel, miért nem mondjuk el bizonyos egyéneknek az örömhírt – mégpedig nem
ritkán az emberek kinézete alapján döntjük ezt el. Példának okáért: „Ó, az a
hölgy túl gazdag és befolyásos személyiség, biztosan nem érdekli Jézus.” Vagy:
„Az a fickó? Az ilyenek az arcomba nevetnének, ha lelki témákról próbálnék
beszélni velük!” Ellen White azonban ezt írja: „Senki mellett se haladjunk el
azért, mert úgy látjuk, hogy lekötik a földi dolgok. A társadalom rangos
személyiségei között sok sebzett szívű, a sivárságba belefáradt ember van.
Vágynak a hiányzó békességre. Vannak a társadalom legrangosabbjai között is
megváltásra éhező és szomjazó emberek. Sokan elfogadnák a segítséget, ha az Úr
munkásai kedvesen, Krisztus szeretetétől átforrósodott szívvel, személyesen
közelednének hozzájuk (Budapest, 1999, Advent Kiadó. 154-155. o.).
Ha tehát legközelebb lehetőséged nyílik
valakinek beszélni az evangéliumról, csak tedd meg! Tekintet nélkül arra, hogy
miként képzeled el az illető válaszát, beszélj neki Jézusról! Lehetséges, hogy
beszélgetőtársad egy a sok közül, aki szomjazza az üdvösséget? Nem tudod meg,
csak ha bizonyságot teszel neki!
Randy Ban,
adminisztrátor, Light
Bearers [Fényhordozók elnevezésű
szolgálat]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése