Blogban itt olvashatók a
felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 18. fejezet 118. nap
E
szenvedőkben meg kell látnunk azokat, akiknek megmentéséért Krisztus eljött.
Így hívja őket: "Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is,
kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz
nélkül és ingyen, bort és tejet ... Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót
egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket, és
jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek" (Ésa 55:1-3).
Isten
nyomatékosan megparancsolta, hogy legyünk figyelmesek az idegenekkel és
kitaszítottakkal, az erkölcsileg gyenge, szegény lelkekkel. Sokan, akiket
látszólag egyáltalán nem érdekel a vallás, szívük mélyén nyugalomra és békére
vágynak. Megmentésük érdekében Krisztus szolgái kövessék Mesterük példáját!
Krisztus helyről helyre járva vigasztalta a szenvedőket és gyógyította a
betegeket. Majd eléjük tárta országának nagy igazságait. Ezt kell tenniük
követőinek is. A test szenvedéseinek enyhítése közben lehetőségük nyílik arra
is, hogy a lélek hiányaival foglalkozzanak. Rámutathatnak a felemelt
Megváltóra, beszélhetnek a nagy Orvos szeretetéről. Csak nála kereshet
gyógyulást a beteg.
Mondjátok
meg a szegény, elcsüggedt tévelygőknek, hogy ne essenek kétségbe! Igaz, hogy
vétkeztek, és nem törekedtek jellemes életre, de Isten örül, ha
meggyógyíthatja, ha megmentheti őket. Szívesen vesz kézbe látszólag reménytelen
anyagot is - olyan embert, aki Sátánnak szolgált -, és kegyelme által
átformálja. Örömmel menti meg a haragtól, amely az engedetleneket sújtja.
Mondjátok meg neki, hogy minden lélek számára van gyógyulás és megtisztulás!
Neki is van helye az Úr asztalánál. Az Úr reá is vár. Őt is ott akarja
köszönteni.
Akik
kimentek a mellékutakra és a sövényekhez, a legkülönfélébb embereket találták.
De rajtuk is segíteni kell. Vannak közöttük olyanok is, akik az általuk ismert
világosság szerint élnek, és legjobb tudásuk szerint szolgálják Istent. De
ráébrednek arra, hogy nagyon sok hiányosság van még bennük, és a körülöttük
élőkben is. Vágyakoznak jobban megismerni Istent, de a nagyobb világosságnak
még csak halvány sugarait látják. Könnyek között könyörögnek Istenhez az
áldásért, amelyet hitükkel megpillantottak a távolban. A nagyvárosok erkölcsi
fertőjében sok ilyen lélek található. Sokan közülük nagyon szerény körülmények
között élnek, és ezért a világ nem veszi észre őket. Lelkészek és egyházak mit
sem tudnak sorsukról, pedig egyszerű és szerencsétlen emberek között
bizonyságot tesznek az Úrról. Még csak kevés fény hullott rájuk, mert nem sok
alkalmuk volt megismerni az igazságot. De igyekeznek szolgálni másoknak a
nyomorgó, éhező, fázó emberek között. Isten sokféle kegyelmi ajándékának
sáfárai keressék meg ezeket a lelkeket! Látogassák meg őket otthonukban, és a
Szentlélek erejével szolgáljanak nekik ínségükben! Tanulmányozzák a Bibliát
velük, és imádkozzanak velük azzal az egyszerűséggel, amelyet a Szentlélek
sugall! Krisztus olyan üzenetet küld szolgái útján, amely felér az élet
kenyerével. A drága áldás szívtől szívhez, családtól családhoz jut.
A
példázatban adott "kényszeríts bejönni mindenkit" parancsot sokan
tévesen értelmezik; mintha arra tanítana, hogy az evangéliumot erőszakkal el
kell fogadtatni az emberekkel. Pedig ez inkább a meghívás sürgető voltát, a
felhozott indokok hatékonyságát jelenti. Az evangélium soha nem próbálja az
embereket erőszakkal Krisztushoz téríteni. Az üzenet így hangzik: "Oh
mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre." "A Lélek és a
menyasszony ezt mondják: Jövel! ... és aki akarja, vegye az élet vizét
ingyen" (Ésa 55 :l; Jel 22 :17). Isten szeretetének és kegyelmének ereje
kényszerít arra, hogy fogadjuk el a hívást.
A
Megváltó így szól: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki
meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele
vacsorálok, és ő énvelem" (Jel 3 : 20). Az Úr nem vonul vissza, ha
gúnyolják, és nem fordul el, ha fenyegetik, hanem állandóan keresi az
elveszetteket, és mondja: "Miképpen adnálak oda?" (Hós 11: 8). Bár a konok
szív ellöki magától, és ellenáll szeretetének, de Ő újra visszatér, hogy még
nagyobb erővel kérlelje: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek."
Szeretetének vonzerejével kényszeríti az embert, hogy térjen hozzá. És a
megtért ember így szól Krisztushoz: "A Te jóvoltod felmagasztalt
engem" (Zsolt 18: 36).
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 1. fejezete
Gyakran tűnődsz azon, hogy Isten valóban
végig tudja-e vinni a megváltás tervét? Isten egyháza gyakran gyenge, és néha a
megpróbáltatások túlontúl nehéznek tűnnek. Mózes negyedik könyve (a Számok könyve)
a legtöbbek szerint csupán unalmas felsorolások és rendszabályok gyűjteménye,
valójában azonban nagyon érdekes történetek sora, amelyek ékesen bizonyítják
Isten csodálatos képességeit.
Gondolj csak egy pillanatra a körülményekre.
Izrael gyermekei alig több, mint egy éve szabadultak fel az egyiptomi
rabszolgaság alól. Amint Mózes Isten határozott utasításai szerint végezte a
munkáját, egyik legfontosabb feladata az volt, hogy egy olyan istentiszteleti
rendszert vezessen be, amelyik előrevetíti a vég felé vezető szent eseménysor
képeit egészen a bűn eltörléséig.
Amint az izraeliták a sátorszolgálaton
keresztül felismerték az Urat és szent jellemét, és meglátták, hogy Ő ismeri
kezdettől fogva a véget, az Úr nekilátott, hogy egy verhetetlen sereggé
kovácsolja Izraelt. Mózes második lépése az volt, ahogyan azt a Számok könyve (Mózes
negyedik könyve)) is megjegyzi, hogy számba vegye a fegyverforgató férfiakat.
Miután gondosan megvizsgálta a kérdést és
megszámolta a harcra képes embereket, a végeredmény egészen pontosan 603 550
katona volt. Vajon túl kicsi volt ez a szám, vagy éppen túl nagy? Vagy egyik
sem? Ennyi harcos volt fellelhető a nép között, és Isten ezzel a létszámmal
kész volt harcba menni.
Mark
Sheffield
Southern
Adventist University
14. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 18.
fejezetéhez (november 1-7).
Miután elolvastam ezt a fejezetet, világos
volt számomra a mondanivalója: Jézus azt próbálja velünk megértetni, hogy
minden embernek meg kell hallania az evangéliumot. A vacsorára meghívott
vendégek végeredményben a társadalom egészét képviselik, beleértve a gazdagokat
és a szegényeket, a hatalmasokat és az elnyomottakat is.
Mi azonban úgy tűnik, folyton kifogásokat
hozunk fel, miért nem mondjuk el bizonyos egyéneknek az örömhírt – mégpedig nem
ritkán az emberek kinézete alapján döntjük ezt el. Példának okáért: „Ó, az a
hölgy túl gazdag és befolyásos személyiség, biztosan nem érdekli Jézus.” Vagy:
„Az a fickó? Az ilyenek az arcomba nevetnének, ha lelki témákról próbálnék
beszélni velük!” Ellen White azonban ezt írja: „Senki mellett se haladjunk el
azért, mert úgy látjuk, hogy lekötik a földi dolgok. A társadalom rangos
személyiségei között sok sebzett szívű, a sivárságba belefáradt ember van.
Vágynak a hiányzó békességre. Vannak a társadalom legrangosabbjai között is
megváltásra éhező és szomjazó emberek. Sokan elfogadnák a segítséget, ha az Úr
munkásai kedvesen, Krisztus szeretetétől átforrósodott szívvel, személyesen
közelednének hozzájuk (Budapest, 1999, Advent Kiadó. 154-155. o.).
Ha tehát legközelebb lehetőséged nyílik
valakinek beszélni az evangéliumról, csak tedd meg! Tekintet nélkül arra, hogy
miként képzeled el az illető válaszát, beszélj neki Jézusról! Lehetséges, hogy
beszélgetőtársad egy a sok közül, aki szomjazza az üdvösséget? Nem tudod meg,
csak ha bizonyságot teszel neki!
Randy Ban,
adminisztrátor, Light
Bearers [Fényhordozók elnevezésű
szolgálat]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése