Figyelem!!!
A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19-20.
fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19. fejezet 120. nap
Intések
"Romlásodra
lett Izrael, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen"
(Hóseás
13: 9)
A
megbocsátás mértéke
Péter
ezzel a kérdéssel fordult Krisztushoz: "Hányszor lehet az én atyámfiának
ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?" A rabbik
tanítása szerint a harmadik vétséget még meg kell bocsátani. Péter azt
gondolta, hogy Krisztus tanítását valósítja meg, ha ezt a számot hétre - a
tökéletesség számára - emeli. Krisztus azonban azt tanította, hogy soha ne
fáradjunk el a megbocsátásban. "Nem... hétszer is - mondta -, hanem még
hetvenhétszer is."
Krisztus
ezután bemutatta, milyen lelkület késztet megbocsátásra, és milyen veszélyt
rejt magában az engesztelhetetlenség. Példázatban mondta el, miként bánt egy
király kormányának ügyeit intéző tisztviselőivel. Egyik-másik közülük nagy
állami pénzösszegeket kezelt. Amikor a király ellenőrizte, hogy szolgái miként
gazdálkodtak a rájuk bízott összeggel, elé vittek egy embert, aki hatalmas összeggel,
tízezer talentummal tartozott urának. Kifizetni nem tudta, mert nem volt pénze.
A kor szokása szerint a király megparancsolta, hogy az adós szolgát és minden
vagyonát adják el, hogy fizethessen. A megrémült ember a király lábához borult,
és így könyörgött: "Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé
néki.
Kimenvén
pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral
vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem,
amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög
vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek néked. De ő
nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.
Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának;
és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala. Akkor
előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat
elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is
könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem terajtad? És
megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind,
amivel tartozik."
A
példázat egyes részeinek nincs semmi lelki mondanivalója. A kép teljessége
miatt volt rájuk szükség. De ne ezek kössék le figyelmünket, hanem a
példázatban szemléltetett nagy igazságok!
A király
megkegyelmezett az adós szolgának. Ez azt jelképezi, hogy Isten minden bűnt
megbocsáthat. A király, aki megszánva szolgáját elengedte adósságát, Krisztust
ábrázolja. Az embert a törvény, amelyet áthágott, elítélte. Az ember önmagát
nem tudja megmenteni. Krisztus ezért istenségére emberi természetet öltött, és
eljött erre a világra. Bűntelen életét odaadta a bűnösökért. Feláldozta magát a
mi bűneinkért, és minden léleknek felkínálja ingyen a vérrel megvásárolt
kegyelmet. "Az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!" (Zsolt
130: 7).
Ezért
kell nekünk is szánalmat tanúsítanunk a többi bűnös iránt. "Ha így
szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást."
"Ingyen vettétek - mondja Krisztus -, ingyen adjátok" (1 Jn 4:11; Mt
10:8).
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 3. fejezete
Miután Isten győzelmeket
adott a zsidó népnek, a szent sátor a figyelem középpontjába került az Úr
táborában. Amikor a nép vonult, minden a szent sátor köré csoportosult. A léviták
őrizték a Föld legszentebb pontját a nép többi részétől, és a katonák a lévitákat
a többi, nem izraelita népcsoportoktól. Ez a rend mélységes igazságot
képviselt. A nép nem volt birtokosa Istennek, hanem a nép volt Isten tulajdona.
A világ nem látott ilyet korábban. Habár a pogány népek erősnek és
félelmetesnek tűnhettek, isteneik csupán valami „hasznos eszközök” voltak
tisztelőik számára. Az emberek formálták, viselték gondját ezeknek az
isteneknek, és hordták magukkal, mint akármi más csomagot. Nem így Izrael. Az
izraeliták különleges figyelmeztetést kaptak, hogy még csak ne is érintsék a szent
sátort. Szent dolgot illetni megszenteletlen kezekkel a biztos halált
jelentette. Még Nádáb és Abihu is meghalt, noha papok voltak, mert „idegen
tüzet vittek az Úr elé”. Isten köztük volt, de nem közülük való. Isten egész
lényében szent volt, mégis készséggel lakozott a nép között. Mindez nem egy félelmetes
istent mutat be, hanem az Istent, aki lehajol hozzánk. Milyen csodálatos
szeretet! A Szent Isten közénk jön és velünk marad!
Mark Sheffield
15. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 19-20.
fejezeteihez (november 8-14).
Édesapám szerette az
embereket és a maga módján segítette őket. Azonban, ha valaki nem volt kedves
hozzá, nagyon nehezen tudott nekik megbocsátani. Ez a neheztelés felőrölte őt.
Sok évvel ezelőtt elhagyta a gyülekezetet, főként azon személyek miatt, akik „bántották”
őt.
2010. szeptember 11-e reggelén édesanyám
unokatestvére észrevette, hogy édesapám fent van a Skype-on, és feleségével
felhívták őt. Édesapám szokása szerint azokról az emberekről beszélt, akik
bosszantották őt. A Szentlélek arra késztette őket, hogy megkérjék: bocsásson
meg azoknak az embereknek. Csodák csodájára, édesapám beleegyezett.
Azon a délutánon édesapám agyvérzést kapott.
Amikor a mentők betették a mentőautóba, édesanyám halotta, amint ezt kiáltotta:
„Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem!” –, és ezután elvesztette az eszméletét.
Ezek voltak az utolsó szavai, amelyeket kiejtett. Másnap kora reggel meghalt.
A megbocsátó király példázata egy azon
példázatok közül, amely mindannyiunkra vonatkozik. Az emberek bizonyára
elkövettek olyan dolgokat, amelyek igénylik a megbocsátásunkat, de mi nehéznek
találjuk a megbocsátást, miközben Isten könnyen megbocsátja felmérhetetlen adósságunkat.
„Isten megbocsát nekünk, nem azért, mert
megbocsátunk, hanem „amiképpen” megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem
érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy
magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem. Noha édesapán küszködött ezzel
egész életében, végül megértette a példázat mondanivalóját. Ezért hiszem, hogy
üdvössége van Krisztusban. Az ellene vétkezőknek való megbocsátás volt az
utolsó dolog életében, amit megtett.
Ha ma meg kell bocsátanunk valakinek, legyen
az első dolog, amit megteszünk!
Randy Ban
a Light Bearers
adminisztrátora
lightbearers.com
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése