Rendhagyó és érdekes új heti olvasmány
található a végén KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 21-22. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 21. fejezet 127. nap
"Meghala
pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit,
kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő
kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy
mártsa az ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert
gyötrettetem e lángban."
Krisztus
ezt a példázatát a nép elképzelésére építette. Hallgatói közül sokan a halál és
feltámadás közötti öntudatos állapot tanát vallották. A Megváltó ismerte
nézeteiket, és példázatát úgy fogalmazta meg, hogy e nézetükre építve, fontos
igazságokat véssen szívükbe. Olyan tükröt tartott hallgatói elé, amelyben a
maga valóságában megláthatták, milyen viszonyban vannak Istennel. Saját
elképzeléseiket használta fel arra, hogy megértesse velük e nagyon fontos
igazságot: nem a vagyon határozza meg az ember értékét, mert mindazt, amije
van, az Úrtól kapta kölcsön.
Ha
visszaél ezekkel az ajándékokkal, koldusabb és lesújtottabb lesz a
legnyomorultabb, de Istent szerető és benne bízó embernél.
Krisztus
meg akarta értetni hallgatóival, hogy az ember nem tudja halála után üdvösségét
biztosítani. "Fiam - válaszolta a példázatban Ábrahám -, emlékezzél meg
róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő
bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett,
miköztünk és tiköztetek nagy közbevetés van, úgyhogy akik akarnának innét
tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem
jöhetnek." Így ábrázolta Krisztus, hogy milyen reménytelen második
próbaidőre várni. Az ember csak ebben az életben készülhet fel az
örökkévalóságra.
A gazdag
még mindig azt képzelte, hogy ő Ábrahám gyermeke, és a példázat szerint
szorultságában segítségül hívta. "Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam" -
esdekelt. Nem Istenhez imádkozott, hanem Ábrahámhoz, azt tanúsítva, hogy
Ábrahámot Isten fölé helyezi, és hogy Ábrahámhoz való viszonyára építi
üdvösségét. A lator a kereszten Krisztushoz könyörgött: "Emlékezzél meg
énrólam, mikor eljössz a Te országodban!" (Lk 23:42.) És azonnal választ
kapott: "Bizony mondom néked ma (amikor szenvedve, megalázottan függök a
kereszten), hogy velem leszel a paradicsomban." A gazdag azonban
Ábrahámhoz imádkozott, és kérése nem teljesült. Isten csak Krisztust "emelte"
"fejedelemmé és megtartóvá", "hogy adjon Izraelnek bűnbánatot és
bűnöknek bocsánatát." "Nincsen senkiben másban üdvösség" (Acs S
: 31; 4:12).
A gazdag
önző élvezetekkel töltötte életét, és túl későn látta meg, hogy nem készült fel
az örökkévalóságra. Ráébredt oktalanságára. Testvéreire gondolt, akik kedvük
szerint élnek, ahogy egykor ő is, és így könyörgött: "Kérlek azért téged
Atyám, hogy bocsásd el őt (Lázárt), az én atyámnak házához; mert van öt
testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide e gyötrelemnek helyére
ne jussanak." De "monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik;
hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak
közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a
prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül
feltámad."
Amikor a
gazdag további bizonyítékért esdekelt testvérei számára, azt a világos választ
kapta, hogy e bizonyíték sem győzné meg őket. A gazdag Istent bírálta
kérésével. Mintha ezt mondta volna: ha jobban figyelmeztettél volna, akkor nem
lennék itt. Ábrahám pedig a példázat szerint ezt válaszolta: testvéreid elég
figyelmeztetést kaptak. Isten fényt hintett rájuk, de nem akarták meglátni; az
igazság feltárult előttük, de nem akarták meghallani.
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 11. fejezete
Miután Isten mindent
megtett, hogy az izraeliták szükségleteiről gondoskodjon, ők mégis egy
borzasztó panaszáradatot indítottak el. Tudjuk azt, hogy a tábor peremén élők
közül egyesek magatartása rendkívül rossz volt, ezért Istennek közbe kellett
lépni és elpusztítani azokat, akik a legjobban panaszkodtak.
Ez nem jelenti azt,
hogy Isten túlérzékeny lenne. Lehet, hogy mi sokkal engedékenyebbek lennénk a
panaszkodókkal szemben, de Isten ismerte a szívüket, és mi nem vagyunk
igazságosabbak az Istennél. Láthatjuk, hogy ezek az emberek nemcsak
panaszkodtak a körülményeikre, hanem vissza akartak menni Egyiptomba. Többre
értékelték a hagymát, a fokhagymát és a halat, amivel Egyiptomban rendelkeztek,
mint Isten csodálatos szabadító tettét. Mi nem értékeljük saját kívánságainkat
jobban, mint megváltásunkat, ugye? Sajnos néha igen.
A valóságban Isten
nagyon sok panaszunkat eltűri. 4 Mózes 11-ben maga Mózes is keserűen
panaszkodik, majd kétségbe vonja Isten hatalmát, hogy tudna húsról gondoskodni,
hogy kielégítse a hatalmas tömeg kívánságát. De Mózes magatartása „normális”.
Emberek bármikor kerülnek csalódott állapotba. Isten meghallgatta őket, majd
eldöntötte, hogy közbelép, megoldja Mózes problémáját, és megadja a népnek,
amit akart. De annak, amit a nép akart, lett némi rossz következménye.
Mózes és a nép
panaszkodása között azonban különbség volt, és ez bátorítást adhat számunkra.
Néha Isten hűséges gyermekei már nem bírják tovább, és igazuk van. Isten nem
mondja azt, hogy „ne légy olyan gyáva”, hanem elveszi a terhet. Ezért legyünk
nagyon hálásak!
Mark Sheffield
16. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 21-22.
fejezeteihez (november 15-21).
Volt egy adventista,
aki mindennap olvasta a Bibliát. Háza mellett elhaladt el egy bánatos,
összezavarodott ateista - Lázár - mellett, akit látszólag elkerült Isten
áldása, aki tudatán kívül, de vágyott arra a szabadságra és világosságra, amely
az adventista ember Bibliájában található.
A bánatos ateista egy napon meghalt és az
angyalok elvitték Jézus kebelére. Az adventista is meghalt és eltemették, és a
pokolban, kínjai közepette feltekintett és meglátta Jézust és Lázárt az Ő
kebelén. Így kiáltott Jézushoz: "Jézus légy kegyelmes, mert gyötörtetem a
lángokban." Jézus így válaszolt: "Gyermekem, emlékezzél arra, hogy
életedben Isten és az Ő Igéje igazságának ismeretével rendelkeztél, Lázárnak
ugyanakkor nem volt lehetősége megtudni ezeket tőled. Most ő vigasztaltatik
itt, te pedig gyötrődsz. Mindemellett próbaidőd a földön lejárt, és kialakított
jellemed nem fog megváltozni."
Az adventista ezt mondta: "Kérlek,
Jézus, küldd el őt a gyülekezetemhez - mert ott vannak a szeretteim - hogy
elmondja nekik, osszák meg javaikat és ismeretüket, mert egyébként elfelejtik
felelősségüket, hogy együttműködjenek Istennel az Ő kegyelmi szolgálatában és
elvesznek."
De Jézus ezt mondta: "Van Bibliájuk,
amely arra tanítja őket, hogy szeressék embertársaikat. Gyülekezeted hallgasson
a Bibliára." Ő pedig így válaszolt: "Nem, Jézus. Ha a megfeszített és
feltámadott Megváltó megy el hozzájuk, megtérnek." Ő ezt mondta: "Ha
nem hisznek a Bibliában és nem osztják meg szeretettel a világgal, akkor már el
is vetettek Engem."
Brandon
Schroeder
lighbearers.org
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése