MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezet 141. nap
A zsidó
nép ezzel végleg elutasította Isten kegyelmét. Ennek következményét Krisztus
megjövendölte a példázatban: a király "elküldvén hadait, azokat a
gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté." A kimondott ítélet
Jeruzsálem pusztulásával és a nép szétszóródásával sújtott le a zsidókra.
A
harmadik meghívásban Isten a pogányoknak kínálta fel az evangéliumot. A király
így szólt: "A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának
méltók. Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a
menyegzőbe."
A király
szolgái kimentek a keresztutakra, és "begyűjték mind, akiket csak találtak
vala, jókat és gonoszokat egyaránt." Vagyis egy vegyes társaságot. Egyesek
közülük nem tisztelték jobban a vendéglátót, mint a meghívás visszautasítói. Az
elsőként meghívottak nem akartak semmilyen földi érdekükről lemondani a királyi
lakomáért. A meghívás elfogadói közül pedig némelyek csak saját előnyüket
keresték. A lakmározás kedvéért jöttek, és nem volt szándékukban megtisztelni a
királyt.
Amikor a
király bejött, hogy megtekintse a vendégeket, mindenkiről kiderült, hogy milyen
a jelleme. A menyegző minden vendége kapott menyegzői ruhát. Ez a ruha a király
ajándéka volt. A vendégek a ruha viselésével a vendéglátó iránti tiszteletüket
fejezték ki. Egy ember azonban hétköznapi ruhájában jelent meg. Nem készült fel
úgy, ahogy a király kívánta. A drágán vett öltözéket nem értékelte és nem vette
fel. Ezzel megsértette urát. A király "mi módon jöttél ide, holott nincsen
menyegzői ruhád" kérdésére semmit sem tudott válaszolni. Hallgatásával
megítélte önmagát. A király ekkor ezt mondta: "Kötözzétek meg a lábait és
kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre."
A lakoma
vendégeinek megvizsgálása az ítéletet ábrázolja. Az evangélium kínálta
vendégségen az Isten szolgálatát vállalók vesznek részt; azok, akiknek neve
bekerült az élet könyvébe. De nem mindenki igazi tanítvány, aki magát
kereszténynek vallja. A végső megjutalmazás előtt el kell dőlnie, kik
részesülhetnek a szentek örökségében. Ez a döntés Krisztus második eljövetele
előtt megtörténik, mert amikor eljön, hozza a jutalmat, hogy megfizessen
"mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz" (Jel 22:12). Krisztus
tehát mielőtt eljön, minősíti mindenkinek a cselekedeteit, és minden egyes
követője cselekedete arányában kapja a jutalmat.
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 25. fejezete
Bár Bálám tervei
meghiúsultak (ahogy a tegnapi fejezetben láttuk), új erőre kapott és újakat
szőtt. „Kapzsisága, amelyet eddig féken tartott, ismét felülkerekedett benne.
Kész volt igénybe venni minden eszközt annak érdekében, hogy a Bálák által
ígért jutalmat elnyerje." (E.G. White: Pátriárkák
és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 421. oldal.) Tudta, hogy Izrael
jóléte az Istennek való engedelmességükön múlik, ezért Bálákhoz azzal a tervvel
tért vissza, hogy Izraelt bálványimádásba csábítsa azzal, hogy bevonja őket
Baál imádatának buja szertartásaiba. Ehhez a pogány imádathoz erkölcstelen
szexuális aktusok is kapcsolódtak, és az ember alapvető, testi természetére
épített. Kéjnőket küldtek, hogy beszivárogjanak a táborba, akik ezt igen
sikeresen meg is tették. A bűnbe való elmerülésük elérte azt Izraelnél, amit
Bálám mágiája nem tudott – elválasztotta őket Istentől. Ennek következtében
szörnyű dögvész tört ki a táborban, és ezrek haltak meg a járványban. Isten eme
gyors ítélete ráébresztette a népet a bűnük nagyságára. Isten azt parancsolta,
hogy a lázadás vezetőit öljék meg. Ezt végrehajtották, és amint a nép Isten
előtt sírt a kijelentés sátrának bejárata előtt, Zimri, Izrael egyik vezető
embere, arcátlanul egy kéjnővel együtt tért vissza a táborba, és ment be a
sátrába. Ez a cselekedet nyílt ellenszegülés volt. Gonosztettét bárhol máshol
véghezvihette volna, de úgy döntött, hogy a táborban, mindenki szeme láttára
szegül ellen Istennek. Csak Fineás gyors közbelépése állította meg a csapást,
és mentette meg a népet a további pusztulástól.
A történelem során Isten sok
nagy embere (férfiak és nők egyaránt) bukott el az érzéki vágy bűnében,
néhányuk esetében ez az életüket megváltoztató következményekkel járt: Sámson,
Dávid, Salamon, és a lista ma is folytatódik. Az ószövetségi Izraelhez
hasonlóan, ők sincsenek minden esetben tisztában bűnük nagyságával, és gyakran
mentségeket keresnek rá.
A moábiták leverése nem
félrevezetett szemlélők elpusztítása volt, hiszen ők igencsak aktívan részt vettek
a tervben, melynek célja az izraeliták Istennel való kapcsolatának aláásása
volt. Bálám, aki végignézte az ördögi tervének sikerét, szintén nem kerülhette
el az isteni igazságszolgáltatást. Bizonyára felismerte saját közelgő vesztét,
amikor így szólt: „Bár úgy halnék meg,
mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!” (4Móz 23:10 - új prot.
ford.) – de nem így történt. Bálám nem az igaz ember útját választotta, később
a midiániták ellen folytatott háborúban esett el (4Móz 31:8). Őrizzük meg szívünket
a vágy és a kapzsiság bűnétől minden nap azáltal, hogy közel maradunk Jézushoz!
Nancy Costa
18. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 24.
fejezetéhez (november 29-dec 5).
Nem tudom, te hogy
vagy vele, de meztelennek lenni a nyilvánosság előtt rémisztő és kellemetlen.
Azonban folyamatosan ezt tesszük - lelki értelemben - amikor hibát keresünk a
megbocsátás helyett, lehúzunk ahelyett, hogy felemelnénk, rontunk, ahelyett,
hogy gyógyítanánk. Miért próbálom eltakarni magam fügefa levelekkel, amikor Jézus
Krisztus ruhát ajánl fel nekem, a saját igazságának ruháját, amelyet
"minden bűnbánó, hívő léleknek ad... hogy felöltözzön és ne lássák az ő
mezítelenségének rútságát."
Ez a példázat arra emlékeztet, hogy nem
számít az, hogy hitvallásom külsőre milyen jónak tűnik, amíg a szívemet meg nem
finomítja Isten szeretete, csak puszta állítás marad.
"Nem elég elfogadni az igazságot, mint
elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a
gyülekezet névsorában szerepel... és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad,
abból a Lélekből, amelyet nékünk adott... Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem
teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot."
Szavaimmal és tetteimmel az Isten Lelkét
tükrözöm? Mert ama napon semmi más nem fog számítani!
Nicole Stallings,
ARISE
diplomás/gyakornok, Light Bearers
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése