2015. november 30., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 30, HÉTFŐ - 4 Mózes 25

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezet 141. nap

A zsidó nép ezzel végleg elutasította Isten kegyelmét. Ennek következményét Krisztus megjövendölte a példázatban: a király "elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté." A kimondott ítélet Jeruzsálem pusztulásával és a nép szétszóródásával sújtott le a zsidókra.

A harmadik meghívásban Isten a pogányoknak kínálta fel az evangéliumot. A király így szólt: "A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe."

A király szolgái kimentek a keresztutakra, és "begyűjték mind, akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt." Vagyis egy vegyes társaságot. Egyesek közülük nem tisztelték jobban a vendéglátót, mint a meghívás visszautasítói. Az elsőként meghívottak nem akartak semmilyen földi érdekükről lemondani a királyi lakomáért. A meghívás elfogadói közül pedig némelyek csak saját előnyüket keresték. A lakmározás kedvéért jöttek, és nem volt szándékukban megtisztelni a királyt.

Amikor a király bejött, hogy megtekintse a vendégeket, mindenkiről kiderült, hogy milyen a jelleme. A menyegző minden vendége kapott menyegzői ruhát. Ez a ruha a király ajándéka volt. A vendégek a ruha viselésével a vendéglátó iránti tiszteletüket fejezték ki. Egy ember azonban hétköznapi ruhájában jelent meg. Nem készült fel úgy, ahogy a király kívánta. A drágán vett öltözéket nem értékelte és nem vette fel. Ezzel megsértette urát. A király "mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád" kérdésére semmit sem tudott válaszolni. Hallgatásával megítélte önmagát. A király ekkor ezt mondta: "Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre."

A lakoma vendégeinek megvizsgálása az ítéletet ábrázolja. Az evangélium kínálta vendégségen az Isten szolgálatát vállalók vesznek részt; azok, akiknek neve bekerült az élet könyvébe. De nem mindenki igazi tanítvány, aki magát kereszténynek vallja. A végső megjutalmazás előtt el kell dőlnie, kik részesülhetnek a szentek örökségében. Ez a döntés Krisztus második eljövetele előtt megtörténik, mert amikor eljön, hozza a jutalmat, hogy megfizessen "mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz" (Jel 22:12). Krisztus tehát mielőtt eljön, minősíti mindenkinek a cselekedeteit, és minden egyes követője cselekedete arányában kapja a jutalmat.


Bár Bálám tervei meghiúsultak (ahogy a tegnapi fejezetben láttuk), új erőre kapott és újakat szőtt. „Kapzsisága, amelyet eddig féken tartott, ismét felülkerekedett benne. Kész volt igénybe venni minden eszközt annak érdekében, hogy a Bálák által ígért jutalmat elnyerje." (E.G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 421. oldal.) Tudta, hogy Izrael jóléte az Istennek való engedelmességükön múlik, ezért Bálákhoz azzal a tervvel tért vissza, hogy Izraelt bálványimádásba csábítsa azzal, hogy bevonja őket Baál imádatának buja szertartásaiba. Ehhez a pogány imádathoz erkölcstelen szexuális aktusok is kapcsolódtak, és az ember alapvető, testi természetére épített. Kéjnőket küldtek, hogy beszivárogjanak a táborba, akik ezt igen sikeresen meg is tették. A bűnbe való elmerülésük elérte azt Izraelnél, amit Bálám mágiája nem tudott – elválasztotta őket Istentől. Ennek következtében szörnyű dögvész tört ki a táborban, és ezrek haltak meg a járványban. Isten eme gyors ítélete ráébresztette a népet a bűnük nagyságára. Isten azt parancsolta, hogy a lázadás vezetőit öljék meg. Ezt végrehajtották, és amint a nép Isten előtt sírt a kijelentés sátrának bejárata előtt, Zimri, Izrael egyik vezető embere, arcátlanul egy kéjnővel együtt tért vissza a táborba, és ment be a sátrába. Ez a cselekedet nyílt ellenszegülés volt. Gonosztettét bárhol máshol véghezvihette volna, de úgy döntött, hogy a táborban, mindenki szeme láttára szegül ellen Istennek. Csak Fineás gyors közbelépése állította meg a csapást, és mentette meg a népet a további pusztulástól.
A történelem során Isten sok nagy embere (férfiak és nők egyaránt) bukott el az érzéki vágy bűnében, néhányuk esetében ez az életüket megváltoztató következményekkel járt: Sámson, Dávid, Salamon, és a lista ma is folytatódik. Az ószövetségi Izraelhez hasonlóan, ők sincsenek minden esetben tisztában bűnük nagyságával, és gyakran mentségeket keresnek rá.
A moábiták leverése nem félrevezetett szemlélők elpusztítása volt, hiszen ők igencsak aktívan részt vettek a tervben, melynek célja az izraeliták Istennel való kapcsolatának aláásása volt. Bálám, aki végignézte az ördögi tervének sikerét, szintén nem kerülhette el az isteni igazságszolgáltatást. Bizonyára felismerte saját közelgő vesztét, amikor így szólt: „Bár úgy halnék meg, mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!” (4Móz 23:10 - új prot. ford.) – de nem így történt. Bálám nem az igaz ember útját választotta, később a midiániták ellen folytatott háborúban esett el (4Móz 31:8). Őrizzük meg szívünket a vágy és a kapzsiság bűnétől minden nap azáltal, hogy közel maradunk Jézushoz!

Nancy Costa

18. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 24. fejezetéhez (november 29-dec 5).

Nem tudom, te hogy vagy vele, de meztelennek lenni a nyilvánosság előtt rémisztő és kellemetlen. Azonban folyamatosan ezt tesszük - lelki értelemben - amikor hibát keresünk a megbocsátás helyett, lehúzunk ahelyett, hogy felemelnénk, rontunk, ahelyett, hogy gyógyítanánk. Miért próbálom eltakarni magam fügefa levelekkel, amikor Jézus Krisztus ruhát ajánl fel nekem, a saját igazságának ruháját, amelyet "minden bűnbánó, hívő léleknek ad... hogy felöltözzön és ne lássák az ő mezítelenségének rútságát."

Ez a példázat arra emlékeztet, hogy nem számít az, hogy hitvallásom külsőre milyen jónak tűnik, amíg a szívemet meg nem finomítja Isten szeretete, csak puszta állítás marad.  

"Nem elég elfogadni az igazságot, mint elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég az, ha nevünk a gyülekezet névsorában szerepel... és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott... Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot."

Szavaimmal és tetteimmel az Isten Lelkét tükrözöm? Mert ama napon semmi más nem fog számítani!

Nicole Stallings,
ARISE diplomás/gyakornok, Light Bearers
USA


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése