MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Új
olvasmányok a fejezet végén
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 23. fejezet 137. nap
Isten egyháza ma
A
szőlőskertről szóló példázat nemcsak a zsidó népre vonatkozik. Számunkra is van
benne tanulság. Isten korunkban is nagyszerű kiváltságokban és áldásokban
részesíti egyházát, és elvárja, hogy a kapott kiváltságok és áldások arányában
teremjünk gyümölcsöt.
Isten
drága váltságdíjat adott értünk. Csak e váltságdíj nagyságából tudunk fogalmat
alkotni a belőle fakadó áldásokról. Ezen a földön, amelyet Isten Fia könnyeivel
és vérével öntözött, kell megteremnünk az Éden drága gyümölcseit. Az Igében
foglalt igazságok dicső és nagyszerű voltának Isten népe életében kell
megmutatkoznia. Népe által akarja Krisztus kinyilatkoztatni jellemét és
országának elveit.
Sátán
megkísérli Isten munkáját megakadályozni, és a maga elvei elfogadására ösztönöz
embereket. Isten választott népét becsapott népnek tünteti fel. Ő az atyafiak
vádolója, és vádaskodó befolyását az igazság munkásai ellen használja fel. Az
Úr úgy akar válaszolni Sátán vádjaira, hogy népe útján megmutatja, milyen
áldást hoz a helyes elvek követése.
Ezeknek
az elveknek meg kell mutatkozniuk a keresztények életében - az egyénben, a
családban, az egyházban és az Isten szolgálatára alapított intézményekben -,
hogy tanúsítsák, mit lehet tenni a világért. Hirdessék mind az evangélium
igazságainak megmentő hatalmát! Mindegyik egy-egy eszköz, amely által Isten meg
akarja valósítani szándékát, az ember megmentését.
A zsidó
vezetők büszkén szemlélték pazar templomukat és istentiszteleteik impozáns
ceremóniáit. De hiányzott belőlük a jogosság, az irgalom és az Isten iránti
szeretet. A templom ragyogása és szolgálatainak pompája nem tehette őket
kedvessé Isten előtt, mert az Isten szemében egyetlen értékes dolgot - az
alázatos és töredelmes lélek áldozatát - nem nyújtották. Ott sokasodnak meg a
ceremóniák, ahol a hivők nem érvényesítik Isten országának létfontosságú
elveit. Amikor a jellemépítést elhanyagolják, amikor a lélek szépsége hiányzik,
amikor a kegyesség egyszerű voltát szem elől tévesztik, akkor a hivalkodás
szeretete és a kérkedés igényt tart fényűző épületekre, nagyszerű díszítésekre
és impozáns szertartásokra. Ezek azonban nem dicsőítik meg Istent. A népszerű
vallás, amely ceremóniákból, formaságokból és hivalkodásból áll, nem kedves
Istennek. A menny követei nem mondanak "ámen"-t istentiszteleteikre.
Isten
szemében a gyülekezet nagyon drága. De nem külső szépségéért becsüli, hanem
azért az őszinte kegyességéért, mely megkülönbözteti a világtól. Isten a
gyülekezetet a Krisztus ismeretében való növekedés és a lelki fejlődés szerint
értékeli.
Krisztus
nagyon szeretné szőlőskertjében megtalálni a szentség és önzetlenség
gyümölcseit. Keresi benne a szeretetet és jóságot. Semmilyen művészi szépség
nem érhet fel azzal a szépséggel, amelynek Krisztus képviselői természetében és
jellemében meg kell mutatkoznia. A kegyelem légköre, amelyben a hivők élnek, és
a Szentlélek munkája, amelyet értelmükben és szívükben végez, életüket az élet
illatává teszi, és Isten megáldhatja munkájukat.
Lehet
egy egyházi közösség a legszegényebb az országban. Nélkülözheti a látványos
pompa minden varázsát, de ha tagjai a Krisztus jellemét tükröző alapelvek
szerint élnek, akkor Krisztus örömét érzik, és angyalok is részt vesznek
istentiszteleteikben. A dicsőítés és köszönet kedves áldozatként száll fel
Istenhez a hálás szívekből.
Az Úr
azt akarja, hogy beszéljünk jóságáról és hatalmáról. Dicséretünkkel és
hálaadásunkkal megdicsőítjük Őt. Ezt mondja: "Aki hálával áldozik, az
dicsőít engem" (Zsolt 50:23). Izráel népe szent énekekkel dicsőítette
Istent a pusztai vándorlás alatt. Parancsolatait és ígéreteit megzenésítették.
A zarándokok egész úton énekelték ezeket az énekeket. Kánaánban pedig, amikor
szent ünnepet ültek, elsorolták Isten csodálatos tetteit, és hálás szívvel mondtak
neki köszönetet. Isten azt akarta, hogy népe egész életében dicsőítse. Így
kellett volna megismertetni "e földön" Isten útját, és "minden
népek közt" szabadítását (Zsolt 67: 3).
Istennek
ma is ez a vágya. A világ hamis isteneket imád. Ne bálványaik kárhoztatásával,
hanem az értékesebb dolgok megláttatásával próbáljuk őket hamis
istentiszteletüktől eltéríteni. Ismertessük meg velük Isten jóságát! "Ti
vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok" (Ésa 43 :12).
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 21. fejezete
A Kádes-beli csodálatos
gondviselés és azok után, hogy legyőztek egy kisebb királyságot, amely
megtámadta őket, Izrael népe nagyon hamar újra panaszkodni kezdett Isten ellen,
amikor Edóm megkerülése során nem jutottak vízhez és élelemhez. Ezúttal Isten
nem szüntette meg a problémát. Ahelyett, hogy azonnal gondoskodott volna
szükségleteikről, megmutatta nekik: azáltal menekülhetnek meg, ha megváltására
tekintenek. Ma ugyanez az üzenet: Nézz Jézusra és élj!
Mi a te válaszod az élet
kihívásaira? Panaszkodsz azokra, akik segíteni próbálnak neked? Panaszkodsz
Istenre, amiért nem vezet téged? Vagy a válaszod az élet kihívásaira olyan,
mint a 46. Zsoltár 1-3 versei: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig
biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és
hegyek omlanak a tenger mélyébe, ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és
tombolásától megrendülnek a hegyek” (új prot. ford.). Tudjuk, hogy Isten vezetett minket a
múltban; s bár néha nem értjük, hogy a jelen nehézségei miért történnek, arra kérjük
Őt, hogy vezessen bennünket győzelemre.
John Beckett
17. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 23.
fejezetéhez (november 22-28).
Miközben az Úr
szőlőskertjéről szóló példázatot olvasom, legfőbb gondolatom az, hogy
Megváltónk ezt az üzenetet minden hitvalló hetednapi adventista keresztény
szívébe bele szeretné rejteni; hiszen mi
vagyunk a lelki Izrael. A szőlőskert tulajdonosa úgy döntött, hogy
„bemutassák országának alapelveit… és képviseljék Isten jellemét.”
Amikor börtönben voltam, eszembe jutott egy
régi barátom neve, aki korábban adventista lett. Tanulmányozni kezdtük a
Bibliát, és hónapokon belül elkezdtem szombatot ünnepelni. Mégis, a sok tudás
ellenére szívem nem lett a Megváltóé. Minél inkább erőltettem az Igét az
emberekre, annál több ellenséget szereztem. Isten jellemével ellentétesen
mutattam be az igazságot. Élő képmutató voltam! Büszkeségem nem engedte látni
azt, hogy nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen vagyok. Mint sokan
mások, én is elkövettem Izrael hibáit.
Tudjuk, hogy a világ sötétségben van, de
vesztükbe rohanó embertársainkat el kell téríteni a hamis istentisztelettől,
„de ne bálványaik kárhoztatásával, hanem az értékesebb dolgok megláttatásával.”
Mi valami sokkal csodálatosabbat tudunk nekik adni: az örökkévaló evangéliumot.
Ez a példázat felhívás az egyházunk számára. „Isten ezt a gyümölcsöt kívánta
népétől. Jellemük tisztaságával, életük szentségével, irgalmasságukkal,
jóságukkal, együttérzésükkel kellett volna bemutatniuk, hogy »az Úr törvénye
szent, igaz és jó«”.
Tartsuk emlékezetünkben ezt a történetet,
hogy jó gyümölcsöt teremhessünk a tulajdonos számára!
Nicole Stallings,
ARISE diplomás/gyakornok,
Light Bearers
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése