Higgyetek az Ő prófétáinak - november 17, KEDD - 4 Mózes 12

Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 21. fejezet 128. nap

"Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad." E szavak igazságát a zsidó nép történelme bizonyítja. Krisztus utolsó és mindent betetőző csodája a négy napja halott bethániai Lázár feltámasztása volt. A zsidók látták a Megváltó istenségének e csodálatos bizonyítékát, de nem fogadták el. Lázár feltámadt, és bizonyságot tett előttük, de ők megkeményített szívvel fogadtak minden bizonyítékot. Sőt Lázárt még meg is akarták ölni (Jn 12:9-11).

A törvény és a próféták Isten eszközei az emberek megváltására. Krisztus azt mondta, hogy figyeljenek ezekre a bizonyítékokra. Ha nem hallgatnak Isten Igéjére, a halálból feltámadt tanú bizonyságtevését sem veszik figyelembe.

Azok, akik figyelnek Mózesre és a prófétákra, nem igényelnek nagyobb világosságot annál, mint amit Isten már adott. De ha az emberek elvetik a világosságot, és nem értékelik alkalmaikat, arra az üzenetre sem hallgatnának, amit egy feltámadt halott hozna nekik. Még ez a bizonyíték sem győzné meg őket, mert a törvény és a próféták elvetésével annyira megkeményítették szívüket, hogy elvetnek minden világosságot.

A beszélgetés Ábrahám és az egykori gazdag ember között szimbolikus. Azt a tanulságot vonhatjuk le belőle, hogy mindenki elég értelmet kap ahhoz, hogy tudja, mit kell tennie. Az ember kötelességei arányban állnak alkalmaival és kiváltságaival. Isten mindenkinek elég világosságot és képességet ad a reá bízott feladat elvégzéséhez. Ha az ember nem teljesín a kis fénnyel megvilágított kötelességét, akkor a nagyobb fény csak hűtlenségére világítana rá, és arra, hogy a kapott áldásokkal nem élt. "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az" (Lk 16:10). Aki nem fogadja el a Mózes és a próféták útján kapott világosságot, aki valami nagy csodát szeretne látni, azt a csoda sem győzné meg.

A gazdagról és Lázárról szóló példázat arra világít rá, hogy e két ember által képviselt embercsoportot miként értékelik a láthatatlan világban. A gazdagság nem bűn, ha valaki becsületesen jutott hozzá. Isten nem ítéli el a gazdagot gazdagsága miatt. De elmarasztalja akkor, ha a reá bízott anyagiakat önzően használja fel. Sokkal jobb volna, ha pénzével jót tenne, és így Isten trónjánál helyezné el. A halál nem tesz egy olyan embert sem szegénnyé, aki az örökké tartó gazdagság keresésére szenteli életét. De az az ember, aki a maga számára gyűjt kincset, semmit sem vihet el belőle a mennybe. Hűtlen sáfárnak bizonyult. Földi életében jó dolgokat kapott, de elfeledkezett Isten iránti kötelességéről. Elmulasztott mennyei kincseket gyűjteni.

A példázatbeli gazdagnak, aki olyan előnyös helyzetben volt, kamatoztatnia kellett volna a kapott ajándékokat, hogy cselekedeteiért még gazdagabb lelki kincseket kapjon az örökkévalóságban. A megváltás célja nemcsak a bűnök eltörlése, hanem az is, hogy visszaadja az embernek a bűn elkorcsosító hatása nyomán elvesztett lelki ajándékokat. Pénzt nem vihetünk magunkkal az elkövetkezendő életbe. Ott nem lesz szükség rá. Azokat a jó cselekedeteket azonban, amelyekkel lelkeket mentettünk Krisztusnak, magunkkal visszük a mennybe. Akik pedig az Úr ajándékait önzőn maguknak használják fel, támasz nélkül hagyva nincstelen felebarátaikat, és Isten földi műve előbbreviteléért semmit sem tesznek, azok meggyalázzák Alkotójukat. A mennyei könyvekben nevük mellett ez áll: megrabolták Istent.

A gazdagnak megvolt mindene, ami pénzzel megszerezhető, de nem volt olyan kincse, amellyel tartozását visszafizethette volna Istennek. Úgy élt, mintha minden, ami a kezében volt, sajátja lett volna. Nem vette figyelembe Isten parancsát, és nem látta meg a szenvedő szegények szükségét. Isten végső parancsát azonban nem veheti semmibe.

Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 12. fejezete

Miriám elismert vezető volt Izraelben. Arról volt ismert, hogy ő az a testvér, aki megvédte a gyermek Mózest és ügyesen tárgyalt a gondozása érdekében, így biztosítva Izrael szabadítójának jövőjét. Tehetséges költő és zenész, aki Izrael asszonyait az éneklésben és táncban vezette a Vörös-tenger partján. A nép – Mózes és Áron után – leginkább őt tüntette ki ragaszkodásával és szeretetével.

Mivel Áront és Miriámot arra választotta ki Isten, hogy Mózes segítői legyenek, úgy gondolták, hogy egyenlők a vezetésben. Jetró javaslatát a segítők körének kibővítésére szükségtelennek tartották.

Miriámot és Áront elvakította az irigység és ezt mondták: „Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is?” (4Móz 12:2). Mindemellett Miriám kifogásolta azt is, hogy Mózes Cippórát, a midiánita asszonyt, Jetró lányát választotta feleségül és nem egy héber lányt, ami szerinte sérti a családjukat. Áron, ahelyett hogy kiállt volna az igazság mellett, és rámutatott volna Miriám viselkedésének bűnös voltára, egyetértett vele és osztozott irigységében.

Az irigység az egyik legsátánibb tulajdonság, ami az ember szívében létezhet. Ha Miriám és Áron magatartása ellenőrizetlenül folytatódott volna tovább, nagyon rossz következménnyel járt volna, de ehelyett Isten alázatra vezette őket, és ők megvallották bűnüket. Ez egy figyelmeztetés volt Izrael számára, hogy tartsák ellenőrzésük alatt a kibontakozó elégedetlenség és fegyelemsértés lelkületét.

Isten ítélete azonban kegyelemmel párosult. Áron és Miriám bocsánatot nyertek, és noha Miriám leprás lett, meggyógyult. A nép szomorkodott miatta, és várták visszatérését a táborba. Ez kell, hogy legyen a mi magatartásunk is azokkal szemben, akik elestek.

Nancy Costa 

It Is Written Television

16. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 21-22. fejezeteihez (november 15-21).

Volt egy adventista, aki mindennap olvasta a Bibliát. Háza mellett elhaladt el egy bánatos, összezavarodott ateista - Lázár - mellett, akit látszólag elkerült Isten áldása, aki tudatán kívül, de vágyott arra a szabadságra és világosságra, amely az adventista ember Bibliájában található.

A bánatos ateista egy napon meghalt és az angyalok elvitték Jézus kebelére. Az adventista is meghalt és eltemették, és a pokolban, kínjai közepette feltekintett és meglátta Jézust és Lázárt az Ő kebelén. Így kiáltott Jézushoz: "Jézus légy kegyelmes, mert gyötörtetem a lángokban." Jézus így válaszolt: "Gyermekem, emlékezzél arra, hogy életedben Isten és az Ő Igéje igazságának ismeretével rendelkeztél, Lázárnak ugyanakkor nem volt lehetősége megtudni ezeket tőled. Most ő vigasztaltatik itt, te pedig gyötrődsz. Mindemellett próbaidőd a földön lejárt, és kialakított jellemed nem fog megváltozni."

Az adventista ezt mondta: "Kérlek, Jézus, küldd el őt a gyülekezetemhez - mert ott vannak a szeretteim - hogy elmondja nekik, osszák meg javaikat és ismeretüket, mert egyébként elfelejtik felelősségüket, hogy együttműködjenek Istennel az Ő kegyelmi szolgálatában és elvesznek."

De Jézus ezt mondta: "Van Bibliájuk, amely arra tanítja őket, hogy szeressék embertársaikat. Gyülekezeted hallgasson a Bibliára." Ő pedig így válaszolt: "Nem, Jézus. Ha a megfeszített és feltámadott Megváltó megy el hozzájuk, megtérnek." Ő ezt mondta: "Ha nem hisznek a Bibliában és nem osztják meg szeretettel a világgal, akkor már el is vetettek Engem."

Brandon Schroeder 

a Light Bearers fejlesztési társigazgatója

lighbearers.org 

USA