MEGHALLGATHATOD
itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Blogban itt olvashatók a felolvasások:
http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 23. fejezet 139. nap
Krisztus,
amikor letekintett a kiválasztott városra, nemcsak Jeruzsálemért hullatta
könnyeit az Olajfák hegyén. Jeruzsálem sorsában a világ pusztulását látta.
"Vajha
megismerted volna te is, csak a te mostani napodon is, amik néked a te
békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől" (Lk 19:42).
"A
te mostani napodon. " A nap nemsokára leáldozik. Az irgalom és kiváltságok
ideje már-már lejár. Sűrűsödnek már a bosszúállás felhői. Az orvosolhatatlan veszedelem
nemsokára rázúdul Isten kegyelmének visszautasítóira.
De a
világ alszik. Az emberek nem veszik észre, hogy elérkezett meglátogatásuk
ideje.
Hol áll
vajon a gyülekezet ebben a válságban? Eleget tesznek-e tagjai Isten
kívánalmainak? Teljesítik-e megbízatásukat, és bemutatják-e Isten jellemét a
világnak? Felhívják-e embertársaik figyelmét az utolsó intő és egyben kegyelmet
hirdető üzenetre?
Az
emberiség veszélyben van. Tömegek pusztulnak el, és Krisztus állítólagos
követői közül nagyon kevesen éreznek felelősséget ezekért a lelkekért. A világ
sorsa van a mérlegen, de ez még azokat is alig nyugtalanítja, akik hitet tettek
e legnagyobb horderejű igazság mellett. Nincs meg bennük az a szeretet, amely
Krisztust mennyei hazája elhagyására indította, és arra, hogy az ember
természetét magára öltse. Krisztus emberré lett, hogy emberként emberközelbe
juthasson, és az embert Isten-közelbe vonhassa. Isten népére rátelepszik valami
bénító kábultság. Ezért nem tudja mi, a kötelessége. Ezért nem érti meg az idők
szavát.
Amikor
Izrael népe bevonult Kánaánba, nem foglalta el az egész országot, pedig
Istennek ez volt a szándéka. Kánaán részleges meghódítása után letelepedtek,
hogy élvezzék győzelmeik gyümölcsét. Hitetlenségből és kényelemszeretetből
összesereglettek a már meghódított részeken ahelyett, hogy továbbnyomultak
volna új területek elfoglalására. Így kezdtek eltávolodni Istentől. Mivel nem
valósították meg szándékát, Ő sem áraszthatta rájuk megígért áldását. Vajon nem
érvényes ugyanez a ma egyházára is? Krisztus állítólagos követői megtartják
maguknak az evangélium nyújtotta kiváltságokat. Pedig előttük van az
evangéliumot nélkülöző egész világ. Nem érzik, hogy új területeket kellene
elfoglalniuk, és a megváltás üzenetét távoli vidékekre elvinniük. Nem hajlandók
teljesíteni e krisztusi megbízatást: "Elmenvén e széles világra,
hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mk 16:15). Vajon ezek
kevésbé vétkesek, mint a hajdani zsidó egyház?
Krisztus
állítólagos követőinek ügye a mennyei ítélőszék előtt van. Lagymatag
istenszolgálatukkal és erőtlen próbálkozásaikkal megpecsételik hűtlenségüket.
Ha ennél több nem telne tőlük, az ítélet nem kárhoztatná őket. De ha szívüket
belevinnék a munkába, sokkal többre volnának képesek. Tudják - és a világ is
tudja-, hogy sokat vesztettek önmegtagadó, kereszthordozó lelkületükből. Sok
embernek a neve mellett áll majd a mennyei könyvekben: Nem gyűjtött, hanem
tékozolt. Sokan, akik Krisztus nevét viselik, elhomályosítják dicsőségét,
elrejtik szépségét, és nem szereznek neki tiszteletet.
Sok
olyan ember neve szerepel az egyház névsorában, aki nincs Krisztus uralma
alatt. Krisztus tanítását nem fogadják meg, és munkáját nem végzik. Így az
ősellenség befolyása alatt állnak. Mivel semmi olyant nem tesznek, ami
kifejezetten jó, ezért felmérhetetlen kárt okoznak. Mivel életük nem az élet
illata, ezért halált áraszt.
Az Úr
így szólt: "Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket?" (Jer 5 :9). Mivel
Izrael fiai nem valósították meg Isten szándékát, Isten félreállította őket, és
más népeket hívott el. Ha ők is hűtlennek bizonyulnak, vajon Isten nem veti el
éppúgy őket is?
A
szőlőskertről szóló példázatban Krisztus a munkásokat mondotta ki vétkesnek.
Ezek a munkások nem akarták gazdájuknak kiadni földje termését. Izraelben a
papok és tanítók a nép megtévesztésével megfosztották Istent attól a
szolgálattól, amelyre igényt tartott. Ők vonták el a népet Krisztustól.
Krisztus
az emberi hagyományoktól megtisztítva mutatta be Isten törvényét, az
engedelmesség magasztos normáját, és ezzel kiváltotta a rabbik
ellenségeskedését. A rabbik az emberi tanítást Isten Igéje fölé emelték, és
befolyásukra az emberek elfordultak előírásaitól. Nem akartak az ember csinálta
parancsolatok helyett Isten Igéje kívánalmainak engedelmeskedni. Nem voltak
hajlandók az igazság ügyéért lemondani saját okfejtésükről, és az emberektől
kapott dicsérgetésekről. Amikor Krisztus eljött, és feltárta Isten kívánalmait
a népnek, a papok és a vének tagadták, hogy joga volna közéjük és a nép közé
állni. Nem fogadták el dorgálásait és intéseit. Sőt elhatározták, hogy a népet
szembeállítják vele, és Őt magát félreteszik az útból.
Krisztus
elvetéséért és ennek következményeiért ők voltak felelősek. Egy nép bűne és
romlása a vallási vezetőket terhelte.
Vajon
nem éppilyen hatásoknak van korunk is kitéve? Az Úr szőlőjének munkásai közül
nem járnak-e sokan a zsidó vezetők nyomában? Nem térítenek-e el vallási vezetők
embereket Isten szavának világos kívánalmaitól? Nem tanítják-e őket
törvényszegésre az Isten törvénye iránti engedelmesség helyett? Sok templom
szószékéről tanítják, hogy Isten törvénye nem kötelező. Az emberi
hagyományoknak, előírásoknak és szokásoknak pedig rangos helyet adnak. Mialatt
Isten kívánalmait figyelmen kívül hagyják, önelégülten kérkednek azokkal az
ajándékokkal, amelyeket Istentől kaptak.
Az ember
nem tudja, mit tesz, amikor félredobja Isten törvényét. Ez a törvény Isten
jellemét tükrözi. Benne fejeződnek ki Isten országának elvei. Ezeknek az
elveknek megtagadásával az ember elzárja magát azoktól az eszközöktől, amelyeken
át eljutnak hozzá Isten áldásai.
Az
Izrael elé tárt dicsőséges lehetőségek megvalósulásának az Isten törvénye
iránti engedelmesség volt a feltétele. Az Izraelnek megígért emelkedett
jellemet és az áldások teljességét - az értelem, a lélek, a fizikai élet, a
ház, a föld, a jelen és eljövendő élet áldásait - Isten csak az engedelmeseknek
kínálja fel.
A
gyümölcstermés feltétele - mind a lelki életben, mind a természet világában -
az Isten törvényeinek való engedelmesség. Az Istent megdicsőítő gyümölcsterméstől
vonják el társaikat azok, akik Isten parancsolatai áthágására bíztatják őket.
Az ő vétkük is, hogy az Úr nem kapja meg a szőlőskert gyümölcsét.
Isten
követei a Mester parancsát teljesítik, amikor Krisztushoz hasonlóan arra
szólítanak, hogy engedelmeskedjünk Isten Igéjének. E követek elmondják, hogy
Isten igényt tart a szőlőskert termésére: a szeretet, alázatosság és
önfeláldozó szolgálat gyümölcseire. Vajon nem lobban-e haragra ma is a zsidó
vezetőkhöz hasonlóan sok szőlőmunkás? És amikor Isten törvénye az emberek elé
tárul, vajon e tanítók nem kísérlik-e meg befolyásuk latbavetésével rávenni
őket e törvény elvetésére? E tanítókat Isten hűtlen szolgáknak nevezi.
A
hajdani Izraelhez intézett isteni kijelentésekben komoly figyelmeztetés rejlik
korunk egyháza és egyházi vezetői számára is. Ezt mondta az Úr Izraelről:
"Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat"
(Hós 8 :12). A papoknak és tanítóknak pedig kijelentette: "Elvész az én
népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én
is megvetlek téged ... És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről,
elfeledkezem én is a te fiaidról" (Hós 4:6).
Fogadjuk
meg Isten intéseit! Használjuk ki a szolgálatra kínálkozó lehetőségeket! Ne
tartsa vissza a világ megvetése, az ész dicsőítése, az emberi szokásokhoz és
hagyományokhoz való alkalmazkodás Krisztus megvallóit Isten szolgálatától! Ne
vessük el Isten szavát, mint annak idején a zsidó vezetők Krisztust! Ismerjük
Izráel bűnének következményeit. Fogadja el a ma egyháza a figyelmeztetést!
"Ha
pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé,
és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; ne kevélykedjél...
hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál,
hanem félj; mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett,
majd néked sem kedvez" (Róm 11:17-21).
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 23. fejezete
Az izraelitáknak fogalmuk sem volt arról, hogy mi
történik a közelükben. A moábita felső vezetés szövetkezett Bálámmal a
mágussal, hogy átkozza meg őket. Milyen keveset értett meg a nép Isten irántuk
való folyamatos gondviseléséről! Isten hatalmas szeretete és irgalma állandóan
érvényesül irányunkban, és szívünk megtelik szeretettel és hálaérzettel, amikor
erről tudomást szerzünk.
Azok, akik Isten oltalma alatt vannak, védettek a
mágiával és a varázslással szemben. A keresztény ember szívében nincs helye a
babonának, és az átok hatástalan, amikor Isten gyermeke ellen irányítják. Bálám
tudta ezt, de volt valamennyi ismerete a héber áldozatokról is, és azt remélte,
hogy ha ezt túlszárnyalja drága ajándékokkal, megnyerheti Isten jóindulatát, és
sikeres lehet bűnös tervében.
Isten az Ő kegyelméből újra leereszkedik Bálámhoz,
hogy prófétai látásban megmutassa neki nemcsak Izrael jövőjét, hanem mindazok
végső jutalmát, akik a korszakokon át Őt követik. Micsoda előjog, és micsoda
kegyelem! Ha Bálám elfogadta volna azt a világosságot, amit Isten neki adott,
megszakított volna minden kapcsolatot Moábbal, és bűnbánattal tért volna haza.
De vágyott a felkínált gazdagságra, és eltökélte, hogy megszerzi azt.
Ez egy figyelmeztetés ma számunkra. Lehet, hogy Istent
szolgáljuk, de ha van egy bűn, vagy ártó szokás, amelyet magunkban dédelgetünk,
és nem akarunk feladni, akkor sátán utat talál szívünkhöz.
Nancy Costa
17. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 23.
fejezetéhez (november 22-28).
Miközben az Úr
szőlőskertjéről szóló példázatot olvasom, legfőbb gondolatom az, hogy
Megváltónk ezt az üzenetet minden hitvalló hetednapi adventista keresztény
szívébe bele szeretné rejteni; hiszen mi
vagyunk a lelki Izrael. A szőlőskert tulajdonosa úgy döntött, hogy
„bemutassák országának alapelveit… és képviseljék Isten jellemét.”
Amikor börtönben voltam, eszembe jutott egy
régi barátom neve, aki korábban adventista lett. Tanulmányozni kezdtük a
Bibliát, és hónapokon belül elkezdtem szombatot ünnepelni. Mégis, a sok tudás
ellenére szívem nem lett a Megváltóé. Minél inkább erőltettem az Igét az
emberekre, annál több ellenséget szereztem. Isten jellemével ellentétesen
mutattam be az igazságot. Élő képmutató voltam! Büszkeségem nem engedte látni
azt, hogy nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen vagyok. Mint sokan
mások, én is elkövettem Izrael hibáit.
Tudjuk, hogy a világ sötétségben van, de
vesztükbe rohanó embertársainkat el kell téríteni a hamis istentisztelettől,
„de ne bálványaik kárhoztatásával, hanem az értékesebb dolgok megláttatásával.”
Mi valami sokkal csodálatosabbat tudunk nekik adni: az örökkévaló evangéliumot.
Ez a példázat felhívás az egyházunk számára. „Isten ezt a gyümölcsöt kívánta népétől.
Jellemük tisztaságával, életük szentségével, irgalmasságukkal, jóságukkal,
együttérzésükkel kellett volna bemutatniuk, hogy »az Úr törvénye szent, igaz és
jó«”.
Tartsuk emlékezetünkben ezt a történetet,
hogy jó gyümölcsöt teremhessünk a tulajdonos számára!
Nicole Stallings,
ARISE
diplomás/gyakornok, Light Bearers
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése