Higgyetek az Ő prófétáinak - november 15, VASÁRNAP - 4 Mózes 10

Rendhagyó és érdekes új heti olvasmány található a végén KRISZTUS PÉLDÁZATAI 21-22. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 21. fejezet 126. nap

Áthidalhatatlan szakadék

A gazdagról és Lázárról mondott példázatában Krisztus azt tanítja, hogy az ember ebben az életben dönti el örök sorsát. E próbaidő alatt Isten mindenkinek felkínálja kegyelmét. De ha az ember a maga kedvteléseivel elvesztegeti az alkalmakat, eljátssza örök életét, újabb próbaidőt nem kap. Rajta múlik, hogy közte és Isten között áthidalhatatlan szakadék tátong.

Ez a példázat éles határt von az Istentől magát függetlenítő gazdag és az Istenben bízó szegény között. Krisztus megmutatta, hogy eljön az az idő, amikor a két osztály helyzete megfordul. E világ javait nélkülöző, de Istenben bízó és a szenvedésben béketűrő szegényeket Isten egy napon azok fölé emeli, akik e világban a legmagasabbra jutottak, de nem adták át életüket Istennek.

"Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: és vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdag asztaláról."

A gazdag nem a hamis bíróval ábrázolt osztályba tartozott, aki nyíltan megmondta, hogy nem törődik sem Istennel, sem emberrel. A gazdag Ábrahám fiának tartotta magát. Nem bántotta a koldust, és nem űzte el, mint akit látni sem kíván. Ha a szegények e visszataszító képviselőjének enyhíti fájdalmát a palotája kapuján belépő gazdag látványa, ám maradjon ott. Azt azonban önző közönnyel tűrte, hogy testvére szükséget szenvedjen.

Abban az időben nem voltak kórházak, ahol a betegeket gondozhatták volna. Azoknak a figyelmét, akikre az Úr gazdagságot bízott, felhívták a szenvedőkre és szűkölködőkre, hogy megszánva őket, segítsenek rajtuk. Így volt ez a koldus és gazdag esetében is. Lázárnak nagy szüksége lett volna e segítségre, mert nem voltak barátai; nem volt otthona, pénze, sem élelme. De ez a gazdag és rangos ember nap mint nap hagyta, hogy Lázár szükséget szenvedjen, miközben neki mindene megvolt. Ő enyhítenie felebarátja szenvedését, csak magával törődött, mint ahogy ma is sokan.

Közvetlen közelünkben emberek éheznek rongyosan, hajléktalanul. Vétkezünk, ha nem segítünk e szegény szenvedőkön. Olyan terhet veszünk magunkra, amely egyszer majd rettegéssel tölt el minket. A fösvénység bálványimádásnak számít. Isten szemében minden önzés bűn.

Isten a gazdagot a tőle kapott vagyon sáfárává tette. Kötelessége lett volna segítséget nyújtani a koldusoknak. Isten megparancsolta: "Szeressed ... az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből", és "szeressed felebarátodat, mint magadat" (5 Móz 6: 5; 3 Móz 19:18). A gazdag ember zsidó volt, és ismerte Isten parancsát. De azt elfelejtette, hogy számot kell adnia arról, miként használta fel a reá bízott javakat és képességeket. Az Úr bőségesen hintette reá áldásait, de ő nem Alkotója megdicsőítésére használta őket, hanem önzően a maga dicsőségére.

Gazdagsága arányában kellett volna a kapott ajándékokat az emberiség felemelésére használnia. Ez volt az Úr parancsa, de a gazdag nem gondolt Isten iránti kötelességére. Kamatra adott kölcsön pénzt, de abból, amit Istentől kapott, nem adott semmi kamatot. Volt tudása és tehetsége, de nem kamatoztatta. Megfeledkezve arról, hogy számadással tartozik Istennek, minden képességét az élvezetek oltárán áldozta fel. Mindaz, ami körülfogta - mulatságok körforgása, barátai dicsérete és hízelgése - önző szórakozását szolgálta. Lekötötték a barátok, és elfeledkezett arról, hogy kötelessége lenne Istennel együttműködve irgalmasságot cselekedni. Volt alkalma Isten Igéjét megismerni, és tanításait gyakorolni, de szórakozni vágyó barátai, akiknek társaságát kereste, annyira lefoglalták idejét, hogy elfeledkezett az örökkévalóság Istenéről.

Egyszer azonban megváltozott a két ember helyzete. A nap mint nap türelmesen és némán szenvedő szegény meghalt, és eltemették. Senki sem siratta meg, de a szenvedésben tanúsított türelmével Krisztusról tett bizonyságot. Kiállta hite próbáját, és amikor meghalt, a példázatban az angyalok elvitték Ábrahám kebelére.

Lázár azokat a szenvedő szegényeket ábrázolja, akik hisznek Krisztusban. Amikor a trombita megszólal, és mindazok, akik a sírban vannak, Krisztus hangjára előjönnek, ők is megkapják jutalmukat, mert Krisztusba vetett hitük nem csupán elmélet, hanem valóság volt.

Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 10. fejezete

Mózes negyedik könyvének 10. fejezetében elkezdődik a nagy várakozásokkal megelőzött esemény: a több mint egymillió ember vándorlása az ígéret földjére. Isten egyik utolsó parancsa az esemény előtt a két ezüstharsona elkészítésére vonatkozik. A mai kommunikációs technológiánk egy kicsit érzéketlenné tesz minket a harsonaszó hatására. A harsonák óriási érzelmi löketet jelentenek, és a hadviselés szerves részei. Alig több mint száz évvel ezelőtt a hadseregek még a harsona szavára vonultak csatába. A katonai zenekarok pedig még ma is igen fontos szerepet játszanak harci szellem fenntartásában.

Most, hogy minden terv a helyére került és minden szív fellelkesült, a felhő elindul és Izrael gyermekei követik. Ez bizonyára az egész történelem egyik legnagyszerűbb látványa volt. Csak kevesen láttak ennyi embert egyszerre mozgásban. Isten ládája és az Ő személyes jelenléte mutatták az utat. Hogy is győzhetnék le Izraelt? Mózes szavai, ahogy a ládát nézi, bizalmáról árulkodnak, amelyet nem emberekbe vagy anyagi dolgokba vetett, hanem az Úrba. Ő az, aki megvívta a harcaikat.

A mi nézőpontunkból, annyi évszázaddal későbbről szemlélve, még a bukás gondolata is lehetetlennek tűnik. Sajnos azonban a vágyott siker nem következik be. E szörnyű történetet ismerhetjük meg a következőkben.

Mark Sheffield

16. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 21-22. fejezeteihez (november 15-21).

Volt egy adventista, aki mindennap olvasta a Bibliát. Háza mellett elhaladt el egy bánatos, összezavarodott ateista - Lázár - mellett, akit látszólag elkerült Isten áldása, aki tudatán kívül, de vágyott arra a szabadságra és világosságra, amely az adventista ember Bibliájában található.

A bánatos ateista egy napon meghalt és az angyalok elvitték Jézus kebelére. Az adventista is meghalt és eltemették, és a pokolban, kínjai közepette feltekintett és meglátta Jézust és Lázárt az Ő kebelén. Így kiáltott Jézushoz: "Jézus légy kegyelmes, mert gyötörtetem a lángokban." Jézus így válaszolt: "Gyermekem, emlékezzél arra, hogy életedben Isten és az Ő Igéje igazságának ismeretével rendelkeztél, Lázárnak ugyanakkor nem volt lehetősége megtudni ezeket tőled. Most ő vigasztaltatik itt, te pedig gyötrődsz. Mindemellett próbaidőd a földön lejárt, és kialakított jellemed nem fog megváltozni."

Az adventista ezt mondta: "Kérlek, Jézus, küldd el őt a gyülekezetemhez - mert ott vannak a szeretteim - hogy elmondja nekik, osszák meg javaikat és ismeretüket, mert egyébként elfelejtik felelősségüket, hogy együttműködjenek Istennel az Ő kegyelmi szolgálatában és elvesznek."

De Jézus ezt mondta: "Van Bibliájuk, amely arra tanítja őket, hogy szeressék embertársaikat. Gyülekezeted hallgasson a Bibliára." Ő pedig így válaszolt: "Nem, Jézus. Ha a megfeszített és feltámadott Megváltó megy el hozzájuk, megtérnek." Ő ezt mondta: "Ha nem hisznek a Bibliában és nem osztják meg szeretettel a világgal, akkor már el is vetettek Engem."

Brandon Schroeder 

a Light Bearers fejlesztési társigazgatója

lighbearers.org 

USA