MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 23. fejezet 135. nap
Az
irgalmas Isten a maga uralma alá akart vonni minden népet. Azt akarta, hogy a
földet öröm és béke töltse be. Az embert boldogságra teremtette, és hő vágya,
hogy az emberek szívét a menny békéjével tölthesse be. Azt szeretné, ha földi
családja a nagy mennyei családot szimbolizálná.
Izrael
azonban nem töltötte be Isten szándékát. Az Úr kijelentette: "Úgy
plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot:
mi módon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?"
"Buja szőlőtő az Izrael, amely termi az ő gyümölcseit" (Jer 2:21. Hós
10:1). "Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Júda férfiai: ítéljetek köztem
és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?
Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom
veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék,
elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; és parlaggá teszem; nem metszetik és nem
kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá
esőt ne adjanak! ... várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; irgalomra, s ím lőn
siralom! (Ésa 5 : 3-7).
Az Úr
Mózes által elmondta a népnek, hogy mi lesz hűtlenségük következménye. Ha
megtörik a szövetséget, amelyet vele kötöttek, elszakadnak tőle, az Élettől, és
áldásai nem áradhatnak rájuk. ,,Vigyázz magadra - mondta Mózes -, hogy el ne
felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az Ő parancsolatait,
végzéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon; hogy mikor
eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; és mikor a te
barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és
minden jószágod megszaporodik: fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne
felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről ... És ne mondjad ezt a te szívedben: Az
én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! ... Ha
pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után
jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e
mai napon ti ellenetek, hogy végképpen elvesztek. Mint azok a nemzetek, akiket
az Úr elveszt előletek, azonképpen vesztek el; azért mert nem hallgattok az
Úrnak, a ti Isteneteknek szavára" (5 Móz 8:11-14. 17. 19-20).
A zsidó
nép nem fogadta meg az intést. Elfeledkeztek Istenről, és szem elől
tévesztették azt a szent kiváltságot, hogy Istent képviselhetik. Az áldások,
amelyeket kaptak, nem jelentettek áldást a világnak.
Előnyös
helyzetüket csak a maguk dicsőségére használták ki. Megfosztották Istent a
tőlük várt szolgálattól, embertársaikat pedig a vallási eligazítástól és a
szent példamutatástól. Az özönvíz előtti világ lakóihoz hasonlóan gonosz szívük
elgondolásait követték. Üres mutatvánnyá tették a szent dolgokat, amikor ezt
mondták: "az Úr temploma, az Úr temploma ez" (Jer 7 :4). Hamis
színben tüntették fel Isten jellemét, meggyalázták nevét és beszennyezték
templomát.
A
munkások, akiket az Úr megbízott szőlője gondozásával, hűtlenek voltak
megbízatásukhoz. A papok és tanítók nem tanították lelkiismeretesen a népet.
Nem emlékeztették őket Isten jóságára és irgalmára. Nem mondták nekik, hogy
igényt tart szeretetükre és szolgálatukra. E munkások maguknak akartak
dicsőséget szerezni. Ki akarták sajátítani a szőlőskert gyümölcseit. Azon
töprengtek, hogy miként vonhatnák magukra az emberek figyelmét, és
ébreszthetnének maguk iránt tiszteletet.
Izrael e
vezetőinek bűnei nem hasonlíthatók az átlagember bűneihez. Nagyon súlyosak
voltak azok a kötelességek, amelyekkel Istennek tartoztak. Elkötelezték magukat
arra, hogy tanítják, amit "szól az Úr", és ők maguk is szigorúan
ahhoz szabják életüket. De nem ezt tették, hanem kiforgatták a Szentírást.
Súlyos terheket helyeztek az emberekre. Életük minden területén szertartásokra
kötelezték őket. A nép állandó nyugtalanságban élt, mert nem tudta teljesíteni
a rabbik által rákényszerített követelményeket. Amikor látták, hogy képtelenek
eleget tenni az ember alkotta parancsolatoknak, nem törődtek Isten
parancsolataival sem.
Az Úr
felvilágosította népét, hogy Ő a szőlőskert tulajdonosa, és hogy mindenüket,
amijük van, megőrzésre kapták, hogy értékeiket szolgálatában használják. A
papok és tanítók azonban nem úgy végezték szent szolgálatukat, mint akik az Úr
tulajdonát kezelik. Módszeresen rabolták Istent, mert a rájuk bízott eszközöket
és képességeket nem ügye előbbrevitelére használták. Fösvénységük és
kapzsiságuk miatt még a pogányok is megvetették őket. Így adtak alkalmat a
pogány világnak Isten jellemének és országa törvényeinek félremagyarázására.
Isten
atyai szeretettel hordozta el népét. Irgalma gyakorlásával és visszavonásával
próbált hatni rájuk. Türelmesen eléjük tárta bűneiket, és béketűréssel várta,
hogy beismerjék őket. Prófétákat és követeket küldött hozzájuk, hogy
hangsúlyozzák követelményeit a munkások előtt. De ahelyett, hogy szívesen
fogadták volna őket, úgy bántak velük, mintha ellenségeik lettek volna.
Üldözték és megölték őket. Isten újabb követeket küldött, de velük is éppúgy
bántak, mint az elsőkkel, csak még nagyobb gyűlölettel.
Végül
Isten utolsó mentsvárként elküldte Fiát, és ezt mondta: "A Fiamat meg
fogják becsülni." De ellenszegülésükből bosszúállás lett, és ezt mondták
egymás közt: "Ez az örökös; jenek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő
örökségét." Akkor élvezhetjük a szőlőt, és azt tehetjük a gyümölccsel,
amit akarunk!
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 19. fejezete
Isten itt nagyon konkrét
utasításokat ad az izraelitáknak a tiszta és tisztátalan közötti
különbségtételre vonatkozóan. Jézus a Márk evangéliuma 9:45-ben elmondta
nekünk, hogyan kell ezt alkalmazni a modern életben: mindazt, ami hajlamos
elválasztani minket Istentől, el kell távolítanunk az életünkből.
Annak a személynek, aki
ceremoniálisan tisztátalanná vált, egy időre el kellett különülnie a
közösségtől. Ez a gondolkodásra szánt szünet fontos, különösen a mai, igencsak
zűrzavaros életünkben. Ha azt észleljük, hogy életünkben valami nem illeszkedik
Isten kívánalmaihoz, itt az ideje, hogy visszavonuljunk, és felülvizsgáljuk a
helyzetet. Talán el kell távolítanunk valamit, ami rossz az életünkben; vagy az
is lehet, hogy vissza kell fordulnunk egy útról, ami távol vinne bennünket
Istentől.
Szerencsére van segítség. A
profi sportolóknak személyi edzőjük van, hogy egyénre szabott edzéstervvel
hozzák ki belőlük a legjobb teljesítményt. A Szentlélek a legnagyszerűbb
személyi edző. Ő pontosan tudja, mit kell legközelebb tennünk az Isten országa
felé vezető úton. Mindössze annyit, hogy elfordítjuk tekintetünket a világról,
Isten Igéjében keressük az útmutatást, és figyelünk.
A fejezet figyelmeztetéssel
zárul: ha valaki nem tisztítja meg magát, ki kell zárni Izraelből. Ha mi nem
fordulunk vissza Istenhez, hanem engedtük, hogy a világi hatások elválasszanak
Tőle, annak biztosan katasztrófa lesz a következménye.
John Beckett
17. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 23.
fejezetéhez (november 22-28).
Miközben az Úr
szőlőskertjéről szóló példázatot olvasom, legfőbb gondolatom az, hogy
Megváltónk ezt az üzenetet minden hitvalló hetednapi adventista keresztény
szívébe bele szeretné rejteni; hiszen mi
vagyunk a lelki Izrael. A szőlőskert tulajdonosa úgy döntött, hogy
„bemutassák országának alapelveit… és képviseljék Isten jellemét.”
Amikor börtönben voltam, eszembe jutott egy
régi barátom neve, aki korábban adventista lett. Tanulmányozni kezdtük a
Bibliát, és hónapokon belül elkezdtem szombatot ünnepelni. Mégis, a sok tudás
ellenére szívem nem lett a Megváltóé. Minél inkább erőltettem az Igét az
emberekre, annál több ellenséget szereztem. Isten jellemével ellentétesen
mutattam be az igazságot. Élő képmutató voltam! Büszkeségem nem engedte látni
azt, hogy nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen vagyok. Mint sokan
mások, én is elkövettem Izrael hibáit.
Tudjuk, hogy a világ sötétségben van, de
vesztükbe rohanó embertársainkat el kell téríteni a hamis istentisztelettől,
„de ne bálványaik kárhoztatásával, hanem az értékesebb dolgok megláttatásával.”
Mi valami sokkal csodálatosabbat tudunk nekik adni: az örökkévaló evangéliumot.
Ez a példázat felhívás az egyházunk számára. „Isten ezt a gyümölcsöt kívánta
népétől. Jellemük tisztaságával, életük szentségével, irgalmasságukkal,
jóságukkal, együttérzésükkel kellett volna bemutatniuk, hogy »az Úr törvénye
szent, igaz és jó«”.
Tartsuk emlékezetünkben ezt a történetet,
hogy jó gyümölcsöt teremhessünk a tulajdonos számára!
Nicole Stallings,
ARISE diplomás/gyakornok,
Light Bearers
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése