Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 18. fejezet 119. nap
Krisztus
olyan sóvárgó szeretetet ébreszt követeiben, amilyennel Ő keresi az
elveszetteket. Nem elég csupán mondanunk: "jövel!" Vannak, akik
hallják a hívást, de nem értik meg, és semmit sem látnak meg abból, amit
Krisztus nekik készített. Sokan tudatában vannak gyengeségüknek, és ezt
mondják: "Nem lehet rajtam segíteni! Ne törődj velem!" Krisztus
munkásainak nem szabad meghátrálniuk. Hajolj le meleg, szánakozó szeretettel az
elcsüggedt, reményvesztett emberhez! Add át neki a saját bátorságodat, a saját
reménységedet és erődet! Jóságoddal kényszerítsd arra, hogy jöjjön!
"Könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig
rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből" (Júdás 22-23).
Ha Isten
szolgái hitben járnak vele, tanításuk mennyei erővel telik meg. A kapott erővel
azután úgy tudják bemutatni Isten szeretetét és az Isten kegyelme
elutasításával járó veszélyt, hogy az emberek - e kényszernek engedve -
elfogadják az evangéliumot. Krisztus nagy csodákat művel, ha az ember megteszi
Istentől kijelölt részét. Az emberi szívekben ma éppoly nagy változás mehet
végbe, mint a letűnt nemzedékek idején. John Bunyan felhagyott a káromkodással
és dorbézolással, John Newton pedig a rabszolga-kereskedéssel, hogy a keresztre
feszített Megváltót hirdethessék. Ma is vannak megtéríthető Bunyanok és
Newtonok. Istennel együttműködő emberi eszközök által sok szegény kitaszított
jó útra tér, és másokban is igyekszik helyreállítani Isten képmását. Olyanokhoz
is eljutnak a világosság sugarai, akiknek nagyon korlátozottak voltak a
lehetőségeik, akik azért jártak tévúton, mert nem ismertek jobbat. Ők is
meghallják a Zákeusnak mondott krisztusi szavakat: "Ma nékem a te házadnál
kell maradnom" (Lk 19: 5). A látszólag megrögzött bűnösökről is kitűnik,
hogy amikor látják, hogy Krisztus figyelemre méltatja őket, úgy tudnak
szeretni, mint a kisgyermek. Sokan, elhagyva a legsúlyosabb bűnt és tévelygést,
azok helyébe lépnek, akiknek voltak lehetőségeik, de nem értékelték őket. Isten
a maga választottai közé sorolja e megtért bűnösöket; azok közé, akik drágák
neki. Amikor Krisztus eljön országával, ott állnak majd trónja mellett.
"Vigyázzatok,
meg ne vessétek azt, aki szól" (Zsid 12 : 25). Jézus kijelentette, hogy
"senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én
vacsorámat". A meghívást visszautasították, és egyiküket sem hívták újra.
Krisztus elutasításával a zsidók megkeményítették szívüket, és kiszolgáltatták
magukat Sátán hatalmának. Soha többé nem tudták elfogadni Isten kegyelmét. Így
van ez ma is. Ha Isten szeretetét nem értékeljük, és nem tesszük életünk
alapelvévé; ha ez az elv nem ejti foglyul és nem lágyítja meg szívünket, akkor
végképp elveszünk. Az Úr nem adhat nagyobb kinyilatkoztatást szeretetéről, mint
amit adott. Ha szeretetével nem tudja meghódítani szívünket, nincs más eszköz,
amellyel hozzánk férkőzhetne.
Minden
alkalommal, amikor bezárod füled a kegyelem üzenete előtt, egyre hitetlenebb leszel.
Minden alkalommal, amikor bezárod szíved ajtaját Krisztus előtt, egyre kevésbé
hallod meg hangját. Magad csökkented esélyed a kegyelem utolsó hívó hangjának
meghallására. Vigyázz, hogy ne vonatkozzanak reád is az ősi Izraelre mondott
szavak: "Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára!" (Hós
4:17.) Ne hagyd, hogy Krisztus miattad is sírjon, mint egykor Jeruzsálem miatt!
Ne hagyd, hogy neked is ezt mondja: "Hányszor akartam egybegyűjteni a te
fiaidat, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem
akarátok! Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok" (Lk 13: 34-35).
A hívás,
a kegyelem üzenete korunkban hangzik utoljára. A "menj el az utakra és a
sövényekhez" parancsot Krisztus szolgái már-már utoljára teljesítik.
Krisztus hívása mindenkihez eljut. Követei mondják: "Jertek el, mert immár
minden kész!" A mennyei angyalok még együtt dolgoznak az emberi
eszközökkel. A Szentlélek minden indokot felhoz, hogy a hívás elfogadására
késztessen. Krisztus jelre vár, amely azt mutatja, hogy eltoltad a reteszt, és
kinyitod szíved ajtaját, hogy beléphessen. Angyalok szeretnék vinni a hírt a
mennybe, hogy ismét hazatalált egy elveszett bűnös. A menny seregei is várnak.
Szeretnék már megszólaltatni hárfájukat, és örvendezni azon, hogy ismét egy
lélek elfogadta az evangéliumi vacsorára szóló meghívást.
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 2. fejezete
Az Úr már tudta
Izrael harcosainak a számát. Izrael megszámlálása a nép érdekét szolgálta, nem
pusztán Isten kívánalma volt. Valójában az egész szervezeti struktúrának, amit
a Számok Könyvének (Mózes negyedik könyvének) 2. fejezete leír, a nép volt a
kedvezményezettje. Szükséges volt, hogy meglássák Isten céljait, és megismerjék
jellemét. A nép része volt az isteni tervnek. Istennek nem volt szüksége 603
550 fegyverforgató férfira. Istennek nem állt érdekében, hogy minél több embert
állítsanak hadrendbe. Ha így lett volna, akkor nem különítette volna el a lévitákat
a nép többi részétől, hogy a szent sátorban szolgáljanak.
Képzeld el hogy
gyermekként, vagy idős férfiként élsz az akkori Izraelben! Ahogy az Isten által
megalkotott katonai menet rendjét figyeled, nem csak azt láthatod, hogy milyen
hatalmas az Úr serege, hanem hogy te, személy szerint is, különleges feladatot
kaptál a nép között. Gondolj a személyes részvétel izgatottságára és érzésére.
Habár nem lehetsz a katonák között, nem lehetsz a 603 ezer 550 harcos egyike,
mégis szívedben te is együtt haladsz Istennel. Isten az, aki tudja, hogy hogyan
kell győzni, és azt is, hogy hogyan adja meg gyermekeinek a győzelem örömét.
Hála Istennek a győzelmekért, amiket népe egészével megoszt!
Mark
Sheffield
14. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 18.
fejezetéhez (november 1-7).
Miután elolvastam ezt a fejezetet, világos
volt számomra a mondanivalója: Jézus azt próbálja velünk megértetni, hogy
minden embernek meg kell hallania az evangéliumot. A vacsorára meghívott
vendégek végeredményben a társadalom egészét képviselik, beleértve a gazdagokat
és a szegényeket, a hatalmasokat és az elnyomottakat is.
Mi azonban úgy tűnik, folyton kifogásokat
hozunk fel, miért nem mondjuk el bizonyos egyéneknek az örömhírt – mégpedig nem
ritkán az emberek kinézete alapján döntjük ezt el. Példának okáért: „Ó, az a
hölgy túl gazdag és befolyásos személyiség, biztosan nem érdekli Jézus.” Vagy:
„Az a fickó? Az ilyenek az arcomba nevetnének, ha lelki témákról próbálnék
beszélni velük!” Ellen White azonban ezt írja: „Senki mellett se haladjunk el
azért, mert úgy látjuk, hogy lekötik a földi dolgok. A társadalom rangos
személyiségei között sok sebzett szívű, a sivárságba belefáradt ember van.
Vágynak a hiányzó békességre. Vannak a társadalom legrangosabbjai között is
megváltásra éhező és szomjazó emberek. Sokan elfogadnák a segítséget, ha az Úr
munkásai kedvesen, Krisztus szeretetétől átforrósodott szívvel, személyesen
közelednének hozzájuk (Budapest, 1999, Advent Kiadó. 154-155. o.).
Ha tehát legközelebb lehetőséged nyílik
valakinek beszélni az evangéliumról, csak tedd meg! Tekintet nélkül arra, hogy
miként képzeled el az illető válaszát, beszélj neki Jézusról! Lehetséges, hogy
beszélgetőtársad egy a sok közül, aki szomjazza az üdvösséget? Nem tudod meg,
csak ha bizonyságot teszel neki!
Randy Ban,
adminisztrátor, Light
Bearers [Fényhordozók elnevezésű
szolgálat]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése