Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 50. fejezet 415. nap
A
héberektől megkívánt hozzájárulások - vallásos és jótékonysági célokra, -
meghaladták bevételeik egynegyedét. A nép jövedelmének ily nagymértékű
megadóztatása várhatóan elszegényedést eredményezhetne, pedig ellenkezőleg:
ezeknek a rendeleteknek hűséges betartása volt jólétük egyik alapja. Az
engedelmesség feltételével ezt az ígéretet adta számukra az Úr:
"Megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét,
és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, [...] És boldognak mondanak titeket mind
a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura"
(Mal 3:11-12).
Az
önkéntes adományok Isten ügyétől való önző visszatartásának eredményét
feltűnően példázza Aggeus próféta. A babiloni fogságból való visszatérés után a
zsidók elkezdték újraépíteni az Úr templomát, de ellenségeiknél határozott
ellenállásra találván, nem folytatták a munkát. A nagy szárazság, amely által
valóságos ínségbe jutottak, meggyőzte őket: lehetetlen a templom építését
befejezni. "Nem jött még el az idő" - mondták - "az Úr háza
építésének ideje". De az Úr üzenetet küldött prófétája által nekik:
"Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház
romban áll? Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti
utaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem
elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem
melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel" (Agg 1:2-6). És azután
megindokolja: "Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én
ráfuvallok arra! Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, amely
ím romban áll, ti pedig siettek, ki-ki a maga házához. Azért vonták meg tőletek
az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését. És pusztulást rendeltem a
sík földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, amit a
föld terem; sőt az emberre és a baromra és minden kézi munkára" (Agg
1:9-11). "Az előtt elmentek a húszas garmadához, és tíz lett; elmentek a
sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsetek, és húsz lett. Megvertelek titeket
üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kőesővel" (Agg 2:16-17).
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 5
Az Istentől elhívott vezetőknek bátorságra
van szükségük a valódi megújuláshoz, hogy az Úr dicsőségére megbirkózzanak a
nehéz helyzetekkel. Nehémiás bátor vezető volt, aki képes volt a nagyon nehéz
helyzetekkel is szembenézni.
Az életben általában a gazdagok szabályozzák
és ellenőrzik az ügyeket. Erősek, mert van pénzük. Nehémiás idejében a
szegények zálogba adták gazdag zsidó társaiknak a földjüket, a gyermekeiket és
mindenüket, hogy gabonát tudjanak venni. Nehémiás felszólította a gazdagokat (a
nemeseket), hogy adják vissza a népnek földjeiket, házaikat, és ne támasszanak
semmilyen hitelkövetelést, ahogyan azt az Úr Mózesen keresztül megmondta. A nemesek beleegyeztek ebbe.
A jó vezető jó példával vezet. Bár
Nehémiásnak joga volt ugyanazt a gyakorlatot folytatni, amit az előző
kormányzók követtek, miszerint adókat szedtek a néptől, ő úgy döntött, hogy ezt
nem teszi, mert már így is túl sok teher volt a szegényeken. Inkább példát
mutatott azzal, hogy sok zsidót meghívott az asztalához, hogy vele étkezzenek.
Azért tette ezt, mert túl sok volt a követelés a néppel szemben.
Mennyei
Atyánk, kérünk olyan vezetőket emelj fel ezekben az utolsó napokban, akik nevén
nevezik a bűnt, és jó példájukkal vezetik népedet!
Pardon Mwanza
57. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 49. és 50. fejezeteihez
(aug. 28- szept. 3).
Az, hogy Izráel csak
lassan és nehézkesen tartott igényt az Ígéret földjére, egy leckét tartogat
számunkra a késlekedés emberi jellemvonásáról. Amikor mi átadjuk magunkat
Istennek, Ő igényt tart a lényünk teljességére. Életünk minden területét –
test, lélek és szellem – meg kell hódítsa Isten az ott élő Szent Lelke által.
És ahogyan az Ígéret földjét fokozatosan, kitartó lépéssel kellett elfoglalni,
úgy kell életünknek követnie a fokozatos átalakulást a Teremtő képmására.
Amikor Izráel megelégedett azzal, amit már
elértek a földekre való letelepítés során, nem vigyáztak arra, hogy ne legyenek
pogány befolyásnak kitéve, amely elfordítja szívüket Istentől. Így van ez a
keresztény növekedéssel is. Amint berendezkedünk, megelégedve azzal, amit Isten
elért nálunk, és visszautasítjuk vagy elhanyagoljuk, hogy továbbra is
válaszoljunk Jézus Krisztus hívására, a régi szokások visszatérnek. Jézus azt
kérte, hogy kövessük őt, és ehhez állandó cselekvésre van szükség. Jézus
kivezet minket ebből a világból, az Ő jelenlétébe. Jézus valóban szeret minket,
úgy, ahogy vagyunk, de sosem hagy minket úgy, ahogy talál minket.
A tizedfizetés egy Istentől jövő
nevelőeszköz, amely arra irányul, hogy gyökerestül megsemmisítse az önző
indítékokat, amelyek visszatartanak minket a kegyelemben való növekedésben. A
tizedfizetés egy olyan gyakorlat, amely az Istenben való bizalomról szól, aki
ellát minket minden szükségletünkkel az Ő bőséges áldásai által. Minden örömteli
adakozás alkalmával a lelkünkben egyre nagyobb területet hagyunk Istennek a
birtokbavételre. Ahogyan hűségesen megbízunk Istenben a mi eszközeinkkel, egy
lelki gyakorlaton veszünk részt, amely a saját kiterjedtebb érettségünkre
vezet, az Ő dicsőségére.
Kevin James
PARL társigazgató
Southern Union Conference, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése