Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 5 - HÉTFŐ - Nehémiás 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 51. és 52. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 51. fejezet 421. nap

A szombatévben a héber rabszolgákat is fel kellett szabadítani és nem volt szabad őket üresen elbocsátani. Az Úr rendelkezése ez volt: "És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen; Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; amivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból" (5Móz 15:13-14).

A munkás bérét azonnal ki kellett fizetni: "A szegény és szűkölködő napszámoson ne erőszakoskodjál, akár atyádfia, akár a te jövevényeid azok, akik a te földeden a te kapuid között vannak. Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény ő, és kívánkozik az után az ő lelke" (5Móz 24:14-15).

Ugyancsak különleges utasítást kaptak a munkából elmenekültekkel kapcsolatban: "Ne add ki a szolgát az ő urának, aki az ő urától hozzád menekült. Veled lakjék, te közötted, azon a helyen, amelyet választ valamelyikben a te városaid közül, ahol néki tetszik; ne nyomorgasd őt" (5Móz 23:15-16).

A szegények számára a hetedik év az adósságok elengedésének esztendeje volt. A hébereknek minden időre meg lett parancsolva, hogy segítsék szükségbe jutott testvéreiket kamat nélküli pénz kölcsönzésével. A szegényektől uzsorát venni kifejezetten tiltott volt. "Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy őtőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet" (3Móz 25:35-37). Ha tartozása kifizetetlen maradt az elengedés évéig, magát a tőkét sem lehetett befektetni. A népet kifejezetten intették, nehogy testvéreiktől ez okból a szükséges segítséget visszatartsák. "Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül [...] ne keményítsd meg a te szívedet, [...] hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. [...] Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden." "[...] és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik" (5Móz 15:7-9.11.8).

Senkinek sem kellett félnie attól, hogy adakozókészsége szegénységbe dönti. Az Isten törvénye iránti engedelmesség biztosan áldást hozott. "[...] sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak" (5Móz 15:6).

Hét szombatesztendő - hétszer hét esztendő - után az elengedés, a kürtölés nagy esztendeje következett. "Akkor fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken. És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza ki-ki az ő birtokát, és térjen vissza ki-ki az ő nemzetségéhez" (3Móz 25:9-10).

"A hetedik hónapban a hónap tizedikén az engesztelés napján" harsant fel a kürt. Szerte az országban, ahol zsidó nép lakott, hallható volt hangja, felszólítva Jákób minden gyermekét, hogy köszöntsék az elengedés esztendejét. Az engesztelés nagy napján elégtételt tettek Izrael bűnéért és a nép boldog szívvel köszöntötte a kürtölést.

Mint a szombatévben, a földet most sem volt szabad bevetni vagy learatni, és mindent, ami termett, a szegények jogos tulajdonának tekintettek. A héber rabszolgáknak azt az osztályát, akik a szombatévek alatt nem szabadultak fel, most szabadon engedték. De a kürtölés évét a közben elzálogosított földnek a visszaadása jellemezte leginkább. Isten parancsára az egész földet sorsvetés szerint osztották föl. Senkinek sem volt szabad tulajdonát elcserélni sem eladni, hacsak a szegénység nem kényszerítette erre. De ha ez megtörtént, és ha ő, vagy egyik rokona vissza akarta azt váltani, a megvásárló nem akadályozhatta ezt meg. Ha ez a kürtölés évéig nem történt meg, akkor a birtok visszaszállt tulajdonosára vagy örökösére.

Az Úr kijelentette Izraelnek: "A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam" (3Móz 25:23). A népnek tudatosítania kellett azt, hogy Isten földje volt az, amit ők egy időre birtokolnak; Isten a jogos tulajdonos, az eredeti birtokos, és ő különösen tekintettel volt a szegényekre és szerencsétlenekre. Mindenkinek elméjébe kellett vésnie, hogy a szegényeknek épp oly jogos helyük van Isten világában, mint a gazdagoknak.

Ilyen intézkedéseket hozott a kegyelmes Teremtő, hogy enyhítse a szenvedést, és reményt, napsugarat árasszon a nincstelenek és nélkülözők életébe.

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 9

Igen, az istentiszteletben megvan az ideje a böjtnek, bűneink megvallásának, megalázkodásnak hatalmas Istenünk előtt. Ez nem csak Nehémiás kortársainak szólt, hanem nekünk is, akik ma élünk, mivel mi is a menny és a föld Istenét szolgáljuk és imádjuk.

Bűneink megvallása és a megalázkodás az eredménye annak, ha a szívünket visszafordítjuk Istenhez. A reformáció és megújulás bizonyítéka Isten népének kívülről látható cselekedeteiben található. A megújulás egyben felhívás arra, hogy fordítsunk hátat mindannak, ami elválaszt bennünket Isten szolgálatától. Istenhez való visszatérést jelent, és az Ő akaratának teljesítését, ami talán radikális változásokat jelent életünkben. Istennel szövetséget kötni egyben azt is jelenti, hogy engedelmeskedni fogunk neki.

Isten imádata nem egy passzív életmód, hanem éppen ellenkezőleg, igencsak sokféle cselekvésre indít! Nehémiás könyvében olvashatjuk, hogy az emberek összegyűltek, „böjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejükre” (1. vers), hangosan kiáltottak az Úrhoz (4. vers). Az előző fejezetben olvashattuk, hogy így szólt „az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr előtt arccal a földre” (Neh 8:6).

Miközben ellenségünk, sátán, rá tud venni arra, hogy eltúlozzuk a dolgokat, mégis van helye az aktív szolgálatnak mindaddig, míg imádatunk központja maga a mindenható Isten.

Ó, Istenünk, segíts meg minket, hogy mindig Téged szolgáljunk lélekben és igazságban! Ámen.

Pardon Mwanza

58. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 51. és 52. fejezeteihez (szept. 4-10).

Olyan korban élünk, ahol az egyre növekvő szakadék azok közt, akiknek van, és akiknek nincs, előtérbe van helyezve. Áldás tehát Isten módszeréről olvasni, amellyel féken tartotta a túlzott jólétet és szegénységet. Bárcsak ma is alkalmazhatnánk ezt! Minden harmadik, hetedik és ötvenedik évben az emberi tökéletlenség miatt meglévő egyenlőtlenségek vissza lettek állítva. A szántóföldeket és a szőlőskerteket teremni hagyták, anélkül, hogy begyűjtötték volna a termést, azon év előtt, amikor Isten megígérte, hogy annyival több lesz nekik, hogy elég lesz Izráel gyermekei számára, hogy két évig megéljenek, úgy hogy nem tettek semmit. Minden 50. évben a szabadságév kezdetét jelölte az engesztelés napja. A földeket visszaadták azoknak, akik elvesztették őket a nehéz időknek köszönhetően. Megnyomták a gazdasági visszaállítás gombját, és a szélsőséges szegénység és szélsőséges jólét el lett törölve. Azt tanította ez Isten népének, hogy ez a világ nem az övék, és a föld nem a végső otthona Isten népének. Jószándékúan kell viselkednünk azokkal, akiknek nálunk sokkal kevesebbe van, és a vagyont, amit felhalmozunk, Isten céljának támogatására kell szenteljük. A szegények felé való könyörületes törődésen keresztül válunk igazán gazdaggá.

Míg bizonyos éveket a szegényeknek szentelt különleges figyelem különböztette meg a többitől, az évenkénti ünnepek minden évben Istenre és az ő megváltási művére irányították a figyelmet. Az ünnepség legalább két dolgot tett: 1. Megőrizte Isten népét attól, hogy pogány ünnepségekbe keveredjenek, és őrizte hűségüket az igaz Istenhez. 2. Emlékeztetőül szolgált, hogy a megváltás ajándékának társadalmi dimenziója is van, nem csak egy egyéni élmény.

Kevin James

PARL társigazgató

 Southern Union Conference, USA                   

Fordította: Gősi Csaba