Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 53. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezet 427. nap
53.
Az első bírák
A
Kánaánban való letelepedés után a törzsek nem törekedtek arra, hogy az ország
elfoglalását befejezzék. Megelégedtek a már meghódított területtel; igyekezetük
hamar alábbhagyott és a háborút nem folytatták. "És amikor Izráel
megerősödött, adófizetőjévé tette a Kananeust; de előzni nem űzte el" (Bír
1:28).
Az Úr a
maga részéről hűségesen teljesítette Izraelnek tett ígéreteit. Józsué megtörte
a kananeusok hatalmát és felosztotta a földet a törzsek között. Csak az maradt
hátra, hogy az isteni segítség ígéretében bízva befejezzék az ország lakóinak
kiűzését.
Ezt
elmulasztották. Azáltal, hogy a kanaánitákkal szövetséget kötöttek, nyíltan
megszegték Isten parancsát. Így nem teljesítették a feltételeket, amelyekhez
ígéretét kötötte, hogy Kanaán birtokába helyezi őket.
Isten a
Sinain történt legelső kinyilatkoztatásától kezdve óvta őket a
bálványimádástól. Közvetlenül a törvény kihirdetése után ezt üzente nekik Mózes
által a kánaáni népekre vonatkozóan: "Ne imádd azoknak isteneit és ne
tiszteld azokat, és ne cselekedjél az ő cselekedeteik szerint; hanem inkább
döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat. És szolgáljátok az Urat a ti
Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti
közületek a nyavalyát" (2Móz 23:24-25). Azt az ígéretet kapták, hogy
mindaddig, amíg engedelmesek maradnak, Isten legyőzi előttük ellenségeiket:
"Az én rettentésemet bocsátom el előtted, és minden népet megrettentek,
amely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom előtted. Darazsat is bocsátok
el előtted, és kiűzi előled a Khivveust, Kananeust és Khitteust. De nem egy
esztendőben űzöm őt ki előled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne
sokasodjék ellened a mezei vad. Lassan-lassan űzöm őt ki előled, míg
megszaporodol és bírhatod a földet [...] mert kezeitekbe adom annak a földnek
lakosait, és kiűzöd azokat előled. Ne köss szövetséget se azokkal, se az ő
isteneikkel. Ne lakjanak a te földeden, hogy bűnbe ne ejtsenek téged ellenem:
mert ha az ő isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az néked" (2Móz
23:27-33). Halála előtt Mózes ezeket az utasításokat a legünnepélyesebb módon
tárta a nép elé, Józsué pedig megismételte.
Isten az
ő népét Kánaánba helyezte, hogy az erkölcsi romlás áradatát megállítsa, hogy az
ne árassza el a világot. Ha Izrael hűséges marad Istenéhez, győzelemről
győzelemre vezette volna. Mert a kananeusoknál még nagyobb és hatalmasabb
népeket is kezébe akart adni. Az ígéret ez volt: "Mert ha szorosan
megtartjátok mind e parancsolatot, amelyet én parancsolok néktek [...] akkor
kiűzi az Úr mindazokat a nemzeteket tielőletek, és úrrá lesztek nálatoknál
nagyobb és erősebb nemzeteken. Minden hely, amelyet lábatok talpa megnyom,
tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztől, az Eufrátes
folyóvizétől a nyugoti tengerig lesz a ti határotok. Nem állhat meg senki
előttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek
titeket az egész föld színén, amelyre rátapostok, amint megmondotta
néktek" (5Móz 11:22-25).
Ám
magasztos küldetésükkel mitsem törődve a kényelem útját és saját vágyuk
kielégítését választották és elszalasztották a föld elfoglalására adott
alkalmat. Sok nemzedéket kínzott a bálványimádó népek maradéka, mely a próféta
jövendölése szerint "szálka" volt szemükben és "tövis" az
oldalukban (4Móz 33:55).
Az
izraeliták összeelegyedtek a pogányokkal és "[...] eltanulták
cselekedeteiket" (Zsolt 106:35). Házasságra léptek a kananeusokkal, s a
bálványimádás mint pestis terjedt az országban. "És tisztelték azoknak
bálványait, és tőrré levének azok reájok. És feláldozák fiaikat és leányaikat
az ördögöknek [...] és megfertőzteték a föld öldökléssel. De felgyúlt az Úr
haragja népe ellen, és megutálta az ő örökségét" (Zsolt 106:36-40).
Amíg a
Józsué által oktatott nemzedék ki nem halt, a bálványimádás kevésbé terjedt el,
de a szülők előkészítették gyermekeik hitehagyásának útját. Az Úr
korlátozásainak megvetése azok részéről, akik Kánaán birtokába jutottak, gonosz
magvetés volt, melynek következménye keserű gyümölcsöt hozott sok nemzedék
számára. A héberek egyszerű szokásai testi egészséget biztosítottak számukra,
de a pogányokkal való kapcsolat az étvágy és a szenvedély élvezetéhez vezetett,
amely fokozatosan csökkentette a szellemi, erkölcsi és fizikai erőt. Bűneik
elválasztották Izraelt Istentől: erejét visszavonta tőlük és ők nem tudtak
ellenállni ellenségeiknek. Így azoknak a nemzeteknek lettek alattvalói,
amelyeket Isten segítségével elűzhettek volna.
Mai Bibliai szakasz: Eszter 2
A király szolgái egy tervvel álltak elő az új
királyné kiválasztására: egy szépségversennyel! A birodalom minden szegletéből
szebbnél szebb fiatal nőket hoztak – nem tudjuk meg, hogy szívesen jöttek, vagy
kényszerítették őket, hogy a palotába menjenek.
Megismerjük
Márdokeust és egy, a Perzsa Birodalomban csendesen élő embercsoportot –
Isten népét. Eszter könyvének eseményei
az i. e. V. században játszódnak, amikor a zsidók többsége Círus rendelete
következtében már hazatért a fogságból.
Csak néhány zsidó maradt továbbra is Perzsiában.
Márdokeust benjaminitaként ismerjük meg. Származása
korántsem érdektelen, ahogy majd később látni fogjuk ebben a könyvben. A király
parancsára Haddasát – Esztert – is a palotába vitték. Márdokeus nevelte fel az
árva leányt és saját gyermekeként szerette. Márdokeus eleget tudott a
Susán-béli politikai helyzetről ahhoz, hogy figyelmeztesse Esztert: tartsa
titokban származását, ne azonosítsa magát népével.
Eszter azonnal megnyerte a palotabeli
főemberek tetszését. Külső szépsége nyilvánvaló volt, de gyengéd szíve és
szikrázó értelme, fizikai adottságaival együtt Esztert valóban szeretetre
méltóvá tehették. A királyt is megragadta szépsége és kegyessége, ezért
királynévá tette őt.
Márdokeus a palota területén tartózkodott,
hogy Eszteren tarthassa a szemét. Elképzelhetjük, mennyire aggódott, amikor a
király újabb nagy ünnepet hirdetett – Eszter fesztiválját – az ő jóléte
fontosabb volt neki a saját büszkeségénél. A 20. versben ismét megtudhatjuk,
hogy Eszter engedelmes volt és nem tárta fel, hogy köze lenne Márdokeushoz, és
hogy a zsidó nép tagja.
Amikor Márdokeus a király kapujában kijelölt
helyén ült, meghallotta egy – a király meggyilkolására szőtt – összeesküvés
baljós terveit. Elmondta Eszternek, aki az ő nevében informálta a királyt, és
az összeesküvőket felakasztották. Ez az eset nem lényegtelen, és később döntő
fontosságú lesz.
Egy fiatal zsidó szépség életében jelentős
változás állt be: árva leányból a Perzsa Birodalom királynéja lett. Isten
szereti a társadalom legkisebbjeit használni, ha ők is akarják. Lázadó
kamaszokat türelmes tanárokká tesz, drogfüggőket diakónusokká, prostituáltakat
az ima élharcosaivá, és egy három osztályt végzett fiatal nőt prófétává. Isten
az Ő könyörületességében a visszafordítás Istene.
Jean Boonstra
59. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 53.
fejezetéhez (szept. 11-17).
Az izraeliták
történetének ismerősnek kell lennie számunkra, hiszen sok szempontból mi
mindannyian ugyanezt a történetet éljük saját életünkben.
Csak egy pillanatba kerül, amíg nem engedelmeskedünk
Isten akaratának - mint ahogyan az
izraeliták tették, amikor nem irtották ki a kánaánitákat - és szem elől veszítjük Istent. Isten bőséges
áldást ígér azoknak, akik megtartják a parancsolatait, szeretik és tisztelik
Őt.
Ez túl soknak bizonyult Isten állítólagos
népe számára, és hamarosan azon kapták magukat, hogy ugyanazokat a bűnöket
követik el, amelyek a kánaánitáknak volt szokása. Csak idő kérdése volt, és
Isten teljesen kikerült a képből. A helytelen választásuknak köszönhetően hét
évig rabságban kellett élniük.
Néha ilyeneknek kell bekövetkeznie, ahhoz,
hogy felismerjük a szükségét, hogy Isten akaratát kövessük, ne pedig a
sajátunkat az életben.
Ebben a történetben a gyönyörű rész Isten
kegyelme. Még az után is, hogy Isten népe végképp ellene fordult, ellenszegülve
az Ő akaratának, Ő még mindig megbocsátott nekik. Kinyújtotta szerető karját,
és megmentette őket a rabságból, Gedeon kis hadseregének szolgálatkész hívei
segítségével. Isten arra utasította Gedeont, hogy ne egy óriási hadsereggel
menjen, akik a győzelemmel magukat dicsőítenék, hanem kevés számú emberrel,
akik állhatatosan kitartottak a Krisztussal való, megalkuvást nem ismerő élet
mellett.
Ami számomra kiütközött, az a következő: „Nem
annyira a nagy tömegek dicsőítik az Urat, hanem azoknak az embereknek a
jelleme, akik Őt szolgálják.” Álljunk hát biztosan a lábunkon az utolsó
időkben, meg nem ingatva az engedékenység és a kísértések által, hanem
szemünket tartsuk mindig a Krisztussal való öröklét győzelmén.
Jill Simpson, ifjúságvezető
és diakonissza
Westminster HNA
gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése