Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 15 - CSÜTÖRTÖK - Eszter 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezet 431. nap

Ez emlékezetes vereségben nem kevesebb, mint százhúszezer behatoló vesztette életét. A midianiták hatalma megtört és soha többé nem hadakoztak Izrael ellen. A hír pedig, hogy Izrael Istene újból hadakozott népéért, gyorsan elterjedt mindenfelé. A környező népek félelmét nem lehet szavakkal leírni, amikor megtudták, hogy milyen egyszerű eszközök győzedelmeskedtek a bátor harcos nép ereje felett.

A midianiták legyőzésére kiválasztott vezető nem foglalt el kiemelkedő helyet Izraelben. Gedeon sem uralkodó, sem pap, sem lévita nem volt. Atyja házában a legjelentéktelenebbnek tartotta magát. De Isten bátor és becsületes embernek találta őt: aki nem önmagában bízott, hanem kész volt Isten vezetését követni. Isten nem mindig választ nagy képességű embereket műve számára, hanem olyanokat, akiket legjobban fel tud használni. "[...] a tisztességnek előtte jár az alázatosság" (Péld 15:33). Az Úr azok által tud eredményesen munkálkodni, akik tudatában vannak tehetetlenségüknek és akik reá, mint vezérükre és erejük örök forrására bízzák magukat. ő erőssé tudja tenni őket összekötvén gyengeségüket az ő erejével; és bölccsé, összekötve tudatlanságukat az ő bölcsességével.

Ha becsülnék az igaz alázatot, az Úr sokkal többet tehetne népéért. De kevesen vannak, akiket bármily nagy felelősséggel meg lehet bízni anélkül, hogy magabízókká ne lennének és ne feledkeznének meg Istentől való függőségükről. Ezért műve eszközeinek kiválasztásánál az Úr mellőzi azokat, akiket a világ nagyként, tehetségesként és kiválóként tisztel. Ezek az emberek legtöbbször büszkék és önteltek, nem kérik Isten tanácsát, hanem saját elgondolásuk szerint cselekednek.

Gedeon egyszerűen kürtöt fúvatott a midianiták többszázezernyi seregével szemben. Józsué is ezt tette Jerikó kőfalainál. És Isten ezt a semmitmondó ténykedést hatalmával olyan erőssé és hatásossá tette, hogy legyőzték általa az ellenséget. Az emberek által valaha kigondolt legtökéletesebb terv Isten hatalmát és bölcsességét mellőzve hibásnak bizonyul, míg a legkevesebbet ígérő módszer sikeres lesz, ha Isten rendelte el, s alázattal, hűséggel hajtják végre. Az Istenben való bizalom és akarata iránti engedelmesség a kereszténynek éppúgy lényeges a lelki harcban, mint Gedeonnak és Józsuénak a kánaánitákkal való háborúban. Isten az izraelitákat hatalmának megismétlődő kinyilatkoztatásával arra akarta rávezetni, hogy higgyenek benne és bizalommal keressék segítségét minden szükségben. Éppúgy kész népe erőfeszítéseivel most is együttmunkálkodni, és nagy dolgokat véghezvinni gyenge eszközei által. Az egész menny arra vár, hogy hatalmát és bölcsességét igényeljük. Isten "[...] mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk" (Ef 3:20).

Gedeon visszatért az ellenség üldözéséből és saját honfitársai megrovásával, vádjával találkozott. Amikor felszólítására Izrael férfiai csatarendbe álltak a midianiták ellen, Efraim törzse visszamaradt. ők veszélyes vállalkozásnak tartották az erőfeszítést és mivel Gedeon nem küldött nekik külön meghívást, ennek ürügyén nem csatlakoztak testvéreikhez. De amikor Izrael győzelmének híre eljutott hozzájuk, irigyek lettek, mert nem részesültek abban. A midianiták veresége után Gedeon parancsára Efraim emberei a Jordán gázlóit megszállták. Így megakadályozták a menekülők szökését. Ennek következtében igen sok midianitát öltek meg, akik között voltak Zéeb és Oreb fejedelmek is. Így az efraimiták folytatták a harcot és elősegítették a győzelmet. Mindazonáltal mégis féltékenyek és haragosak voltak, mintha Gedeont saját akarata és döntése vezette volna. ők nem érzékelték és nem értékelték Isten kezét Izrael győzelmében és ez a tény méltatlanná tette őket, hogy kiválasztott eszközök legyenek.

Visszatérve a győzelmi jelvényekkel, haragosan szemére vetették Gedeonnak: "[...] Miért cselekedted azt mivelünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál?" (Bír 8:1).

Gedeon így felelt: "[...] Vajon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer egész szüretje? Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet: hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?" (Bír 8:2-3).

A féltékenység lelkülete könnyen veszekedéssé fajulhatott volna, ami viszályt és vérontást okoz; de Gedeon szerény válasza lecsillapította Efraim férfiainak haragját és békében tértek vissza hajlékaikba. Gedeon az elveket illetően határozott és hajthatatlan, a háborúban "erős férfiú" volt, de előzékeny lelkületet is mutatott, amit ritkán tanúsítanak ilyen harcedzett férfiak.

Mai Bibliai szakasz: Eszter 6

Az egész könyv fordulópontját egy álmatlan éjszaka hozta meg. A király nem tudott aludni, így megkérte egyik szolgáját, hogy olvasson fel neki a királyi történetek emlékkönyvéből. A szolga felolvasta azt a feljegyzést, ami akkor  íródott, amikor Márdokeus meghiúsította a király elleni merényletet, és a király hirtelen rádöbbent, hogy Márdokeus nem kapott jutalmat ura életének megmentéséért.

Kora reggel Hámán a királyi udvarban állt. Türelmetlenül várta, hogy a királlyal tanácskozhasson Márdokeus akasztásának időpontjáról. Ám kérését el sem mondhatta, és büszkesége miatt a király szavai alapján téves feltételezések születtek meg agyában. Ahasvérus király megkérdezte, hogy hogyan hálálhatná meg azt, hogy egy ember megmentette az életét. Hámán válasza rövid és tömör volt. Pontosan úgy tűnt, mintha már ezerszer elképzelte volna a jelenetet. Öltöztessék az illetőt a király köntösébe, ültessék lóra, és vonultassák végig a városon, hirdetve, hogy a király jutalmazta meg így. Hámán törekvésének leírása ijesztően hasonlít Lucifer büszke vágyódásához, hogy hasonlítson a Magasságoshoz.

A királynak tetszik a tanács, így hát utasítja Hámánt, hogy mindezt tegye meg Márdokeussal. A következő vers Hámánnal kezd, aki követi a király utasításait. A kezdeti reakciókról nem szól a feljegyezés, de könnyen elképzelhetjük, mi ment végbe Hámán lelkében: sokk, hitetlenkedés, majd később harag, és égető megalázottság.

Hámán hazasiet, fejét eltakarva. A felesége, annak ellenére, hogy nem volt hívő, ismerte Isten hatalmát. Egy kicsit késve ugyan, de összefoglalja, hogy ha Márdokeus zsidó, akkor Hámán nem győzhet felette. Miközben Hámán még mindig a megaláztatástól kínlódik, egy szolga érkezik, hogy elhívja Eszter második vacsorájára. Hámán napja nem éppen úgy alakult, ahogy eltervezte.

Ebben a fejezetben, ami a fordulópontot jelenti, Eszter nem kap szerepet. Ő csak készült a vacsorára. Viszont annak ellenére, hogy Isten személyét nem említi a fejezet, mégis Ő a központi szereplő. Nem csak véletlen egybeesés, hogy a király hall Márdokeus hősiességéről. Ez nem csupán egy jól megírt történet részlete. Isten neve talán nem kerül említésre Eszter könyvében, de soha nincs látószögön kívül. Az Ő terve és cselekedetei miatt íródott meg ez a könyv is, Ő a központi személy, és nem csak Eszter könyvének 6. fejezetében, de a mi életünkben is. Ha halljuk Őt, ha nem, Isten mindig szól hozzánk.

Jean Boonstra

59. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezetéhez (szept. 11-17).

Az izraeliták történetének ismerősnek kell lennie számunkra, hiszen sok szempontból mi mindannyian ugyanezt a történetet éljük saját életünkben.

Csak egy pillanatba kerül, amíg nem engedelmeskedünk Isten akaratának -  mint ahogyan az izraeliták tették, amikor nem irtották ki a kánaánitákat -  és szem elől veszítjük Istent. Isten bőséges áldást ígér azoknak, akik megtartják a parancsolatait, szeretik és tisztelik Őt.

Ez túl soknak bizonyult Isten állítólagos népe számára, és hamarosan azon kapták magukat, hogy ugyanazokat a bűnöket követik el, amelyek a kánaánitáknak volt szokása. Csak idő kérdése volt, és Isten teljesen kikerült a képből. A helytelen választásuknak köszönhetően hét évig rabságban kellett élniük.

Néha ilyeneknek kell bekövetkeznie, ahhoz, hogy felismerjük a szükségét, hogy Isten akaratát kövessük, ne pedig a sajátunkat az életben.

Ebben a történetben a gyönyörű rész Isten kegyelme. Még az után is, hogy Isten népe végképp ellene fordult, ellenszegülve az Ő akaratának, Ő még mindig megbocsátott nekik. Kinyújtotta szerető karját, és megmentette őket a rabságból, Gedeon kis hadseregének szolgálatkész hívei segítségével. Isten arra utasította Gedeont, hogy ne egy óriási hadsereggel menjen, akik a győzelemmel magukat dicsőítenék, hanem kevés számú emberrel, akik állhatatosan kitartottak a Krisztussal való, megalkuvást nem ismerő élet mellett.

Ami számomra kiütközött, az a következő: „Nem annyira a nagy tömegek dicsőítik az Urat, hanem azoknak az embereknek a jelleme, akik Őt szolgálják.” Álljunk hát biztosan a lábunkon az utolsó időkben, meg nem ingatva az engedékenység és a kísértések által, hanem szemünket tartsuk mindig a Krisztussal való öröklét győzelmén.

Jill Simpson, ifjúságvezető és diakonissza

 Westminster HNA gyülekezet

Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba