Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 57. fejezet 445. nap
Végre a
hadseregből egy benjaminita "[...] ruháit megszaggatván és port hintvén a
fejére" (1Sám 4:12) sietve jött a városba vezető meredek úton. Elhaladva a
koros férfi előtt, besietett a városba és a kíváncsi tömegnek ismételgette a
vereség és a veszteség híreit.
A
siránkozás és jajveszékelés hangjai eljutottak a sátor mellett őrködőhöz. A
hírnököt hozzávitték és az azt mondta Élinek: "[...] Megfutamodék Izrael a
Filiszteusok előtt, és igen nagy veszteség lőn a népben, és a te két fiad is
meghalt, Hofni és Fineás" (1Sám 4:17). Éli mindezt el tudta viselni,
bármily rettenetes is volt, mert ezt várta. De amikor a követ hozzátette, hogy
"[...] az Isten ládáját is elvették" (1Sám 4:17), kimondhatatlan
félelem lett úrrá rajta. A gondolat, hogy bűne Istent annyira megszégyenítette,
hogy visszavonta jelenlétét Izraeltől, több volt, mint amennyit elviselhetett.
Ereje elhagyta, hátraesett, "[...] nyakát szegte és meghala" (1Sám
4:18).
Fineás
felesége, férje istentelensége ellenére is istenfélő asszony volt. Apósának és
férjének halála, de mindenekfölött az a borzasztó hír, hogy Isten ládáját
elvették, halálát okozta. Érezte, elveszett Izrael utolsó reménye; és e rémes
pillanatokban született gyermeket "Ikábódnak",
"dicstelen"-nek nevezte; utolsó leheletével is e szomorú szavakat
suttogta ajka: "[...] Oda van Izráel dicsősége, mert elvétetett az Isten
ládája" (1Sám 4:21-22).
Az Úr
nem vetette el teljesen népét és nem szenvedte el sokáig a pogányok
diadalmaskodását. A filiszteusokat eszközként használta fel Izrael
megbüntetésére, a frigyládát pedig a filiszteusokéra. A múltban Isten jelenléte
kísérte azt, hogy engedelmes népének ereje és dicsősége legyen. E láthatatlan
jelenlét még mindig kísérte, mert rémületet és romlást hozott szent törvénye
áthágóira. Az Úr gyakran felhasználja legelkeseredettebb ellenségeit elhívott
népe hűtlenségének megbüntetésére. A gonoszok ujjonghatnak egy ideig, amint
látják Izrael szenvedését a fenyítés alatt, de eljön az idő, amikor nékik is
szembe kell nézni a szent, bűngyűlölő Isten ítéletével. Mindenütt, ahol
dédelgetik a bűnt, gyorsan és kikerülhetetlenül bekövetkezik az isteni ítélet.
A
filiszteusok a frigyládát diadalmenetben vitték öt fővárosuk egyikébe, Asdódba,
és elhelyezték Dágon istenük templomában. Azt hitték, a frigyládát kísérő
hatalom az övék, s ha az Dágon hatalmával egyesül, legyőzhetetlenné teszi őket.
De amikor másnap beléptek a templomba, megdöbbentő látvány tárult szemük elé.
Dágon
arcra esett a földön Jehova ládája előtt. Tisztelettel emelték fel a papok a
bálványt és visszatették helyére. De a következő reggel furcsán megcsonkítva
ismét a földön fekve találták a láda előtt. E bálvány felső része emberhez,
alsó teste halhoz hasonlított. Most az a része, amely emberhez hasonlított, le
volt ütve és csak a hal teste maradt meg. A papok és a nép igen megrémültek. E
titokzatos esetet rossz előjelnek vették. A maguk és bálványuk pusztulását
sejtették a héberek Istene előtt. A ládát eltávolították a templomukból és egy
épületben helyezték el.
Aggasztó
és végzetes betegség lepte meg Asdód lakosságát. Visszaemlékezve a csapásokra,
amelyeket Izrael Istene Egyiptomra kirótt, a nép szenvedéseit a közöttük lévő
láda jelenlétének tulajdonította. Elhatározták, hogy Gáthba szállítják. De a
csapás oda is követte. Ezért a város lakói tovább szállították Ekronba. Itt a
nép már előre rémülettel fogadta, kiáltván: "[...] Reám hozták Izráel
Istenének ládáját, hogy megöljön engem és az én népemet" (1Sám 5:10).
Amint azt Gáth és Asdód népe tette, ők is isteneikhez fordultak segítségért; de
romboló munkája tovább folytatódott, míg nyomorúságukban: "[...] a város
jajkiáltása felhatott az égig" (1Sám 5:12). Minthogy nem merték a ládát az
emberek között tovább tartani, azért nyílt mezőn helyezték el. Itt az egerek
csapása következett, amely elárasztotta a földet és elpusztította a föld
termését úgy a raktárakban, mint a mezőn. A borzasztó betegség és éhség teljes
pusztulással fenyegette a nemzetet.
A láda
hét hónapig maradt Filiszteában, és ez idő alatt az izraeliták semmi
erőfeszítést sem tettek visszaszerzésére. A filiszteusok pedig, amennyire meg
akarták azt szerezni, most annyira igyekeztek szabadulni jelenlététől, mert
ahelyett, hogy erőforrás lett volna, nagy teherré és átokká vált. Csakhogy nem
tudták, mitévők legyenek, mert ahová a láda ment, oda követte azt Isten ítélete
is. A nép a papokhoz, jósokhoz és a nemzet fejedelmeihez fordult: "[...]
Mit tegyünk az Úrnak ládájával? Mondjátok meg nékünk, mi módon küldjük
haza?" Tanácsolták nékik, vétekért való drága áldozattal küldjék vissza.
A
főpapok azt mondták: "[...] akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem
távozik el az ő keze rólatok" (1Sám 6:3).
Mai Bibliai szakasz: Jób 10
Jób lelkének keserűségéből szól ebben a
fejezetben (1. vers). Ezt mondja Istennek: „Ne kárhoztass engem, add tudtomra,
miért perelsz velem. A Te kezed munkája vagyok. Miért utasítsz vissza?” (3.
vers.). Testi szemeiddel fogsz nézni a vizsgálati ítéletben, mint az emberek,
akik állandóan a rosszat keresik egymásban? (4. vers)
Jób tudja, hogy kapcsolatban áll Istennel és
Isten kezének biztonságában nyugszik. „Jól tudod, hogy nem vagyok gonosz.” (7.
vers) Jób biztonságban van Isten kezében, mert Isten a Teremtője: „Úgy formáltál,
mint az agyagedényt (lásd 1Móz 2:7: „Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a
föld porából”), és most újra porrá tennél engem? (9. vers) Isten csontozatot
adott Jóbnak és bőrrel borította azt. Életet adott neki, személyiséget,
kedvességet, és lelket – a képességet, hogy lelki kapcsolatai legyenek (12.
vers). Jób Isten szívébe van rejtve (13. vers).
Mivel Jób Isten szívében van,
elképzelhetetlen Elifáz és Bildád következtetése, miszerint ha rossz vagy,
akkor rossz dolgok történnek veled. Ha jó vagy, akkor pedig jó dolgok történnek
veled (14-15. vers). Abból következtetnek erre, hogy Jób Isten kezében van, és
jót tesz neki a szenvedés, mert Isten ezzel tisztogatja és jobbá teszi őt (16.
vers).
A „harag” és a „felháborodás” szavak (17. vers)
rossz érzést keltenek. Ahhoz, hogy megértsük itt mit is jelent, a Mózes korában
használt nyelvet kell figyelembe venni, ahol azt jelenti, hogy „bekötöz”. Ez az
egyik ritka szó Jób könyvében, ami nem egyezik a mi fordításunkban található
„bosszúállás” szóval. Mivel Jób Istenben van elrejtve, élvezte a jólét előnyeit.
Szenvedéseit a mérleg másik serpenyőjébe kívánja helyezni, összemérve őket az
áldásokkal és megkérdezni, hogy ez a sok rossz most miért történik vele (18. vers).
Kíváncsi, vajon nem lett volna-e jobb, ha meg sem születik, vagy inkább
születésekor meghal, mint hogy így szenvedjen (18-19. vers).
A 20. versben Jób egy „hétvégi szünetet” kér
életében. Napjai már úgyis fogytán, ezért ha kis időre megszűnne a szenvedése,
lenne egy kis vigasztalása mielőtt
meghal, mert akkor a sötétség és a halál árnyékának földjére megy (21-22. vers).
Drága
Istenünk! Mi is a Te szívedben, lelkedben és kezedben nyugszunk. Krisztus a mi
közbenjárónk az ítéletben. Urunk, add nekünk Jób lelkületét, hogy tudjuk, még a
szenvedésünk is a Te kezedben és szívedben van! Ámen.
Koot van Wyk
61. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 56. és 57.
fejezeteihez (szept. 25 - okt. 1).
Éli sajnos Izráel népét eredményesebben
vezette, mint ahogyan a gyermekeit nevelte. Hofninak és Fineásnak lehetőségük
volt koruk legjobb oktatási intézményében tanulni. Ennek ellenére a két
fiatalember nem csak, hogy nem követte apja lábnyomát, hanem a pozíciójukat
saját önző érdekeik szolgálatába állították. Éli annyira el volt foglalva
azzal, hogy Istent és Izráel népét szolgálja, hogy kudarcot vallott abban, hogy
fiait nevelje. A hatékony nevelés többet foglal magába, mint jó példát állítani
a munkaerkölcs területén és lehetőséget biztosítani a legjobb oktatásban való
részvételre. A nevelés magába foglalja a szeretetet, a gondoskodást és a fegyelmezést.
Még a hatalmas vezetőknek és erős
hadseregeknek is szükségük van Isten vezetésére. Izráel úgy döntött, hogy
csatába megy a filiszteusokkal, anélkül, hogy megkérték volna Istent, hogy
mutassa meg, hogy ez a helyes cselekedet, amit tenniük kell. Következményként 4
000 izraelita meghalt a csatában. Ezt követően elvitték a frigyládát a
szentélyből, és magukkal vitték a csatába. Nem csak hogy 30 000 férfit vesztettek,
de a frigyládát, amit sose lett volna szabad elmozdítani a szentek szentjéből,
a filiszteusok hadi zsákmányként megszerezték.
A filiszteus pap a frigyládát Dágon templomában helyezte el. A következő reggelen a pap Dágon
szobrát leesve találta, arccal a föld felé fordulva. Gondosan visszatette a
bálványt álló helyzetbe a rendes helyére, majd elment egyéb feladatait végezni.
A következő reggelen a pap Dágont ismét a földön találta, ezúttal darabokra
törve. Semmilyen hamis isten nem állhat meg az igaz Isten mellett.
Donna Arnold
a Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése