Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 55. fejezet 439. nap
Anna
ismét felment férjével Silóba és Isten nevében e szavakkal adta át drága
ajándékát a főpapnak: "[...] Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok
az az asszony, aki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. Ezért a fiúért
könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. Most azért én is
az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve!" (1Sám
1:26-28). Élit mélyen meghatotta Izrael eme asszonyának hite és buzgalma. Mint
nagyon engedékeny apa megszégyenítve és megalázva érezte magát ennek az
asszonynak áldozatkészsége láttán, amellyel megvált egyetlen fiától, akit Isten
szolgálatára szentelt. Önző szeretete miatt megfeddve érezte magát, s alázattal
és tisztelettel meghajolt az Úr előtt, és imádkozott.
Az anya
szíve örömmel és dicsérettel telt meg és háláját Isten elé tárta. A Lélek
ihlette őt:
"És
imádkozék Anna, és monda:
Örvendez
az én szívem az Úrban,
Felmagasztaltatott
az én szarvam az Úrban.
Az én
szám felnyílt ellenségim ellen,
Mert
szabadításodnak örvendezek én!
Senki
sincs olyan szent, mint az Úr,
Sőt
rajta kívül senki sincs.
Nincsen
olyan kőszál, mint a mi Istenünk.
Ne
szóljatok oly kevélyen,
oly
nagyon kevélyen;
Szátokból
ne jöjjön kérkedő szó,
Mert
mindentudó Isten az Úr,
És a
cselekedeteket ő ítéli meg. [...]
Az Úr öl
és elevenít,
Sírba
visz és visszahoz.
Az Úr
szegénnyé tesz és gazdagít,
Megaláz
s fel is magasztal;
Felemeli
a porból a szegényt,
És a
sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy
ültesse hatalmasok mellé,
És a
dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az
Úré a földnek oszlopai,
És
azokra helyezé a föld kerekségét.
Híveinek
lábait megoltalmazza,
De az
istentelenek setétségben némulnak el,
Mert nem
az erő teszi hatalmassá az embert.
Az Úr,
akik vele versengenek, megrontja,
Mennydörög
felettök az égben,
Az Úr
megítéli a földnek határait,
Királyának
pedig hatalmat ad,
És
felemeli felkentjének szarvát!"
(1Sám
2:1-10).
Anna
szavai prófétikusak voltak, Dávidra mutatnak, aki Izrael királyaként uralkodik,
de vonatkoznak a Messiásra is, az Úr felkentjére. Dicséneke eleje egy dölyfös,
veszekedő asszonyt említ; de azután Isten ellenségeinek pusztulását, majd a
megváltottak végső diadalát énekli meg.
Anna
megnyugodva tért vissza Silóból rámai otthonába, otthagyván a gyermek Sámuelt,
hogy a főpap irányításával Isten házában való szolgálatra tanítsák. Fiát
értelmének első megnyilatkozásától kezdve Isten szeretetére és tiszteletére
nevelte és arra, hogy magát az Úr tulajdonának tekintse. Igyekezett, hogy az őt
körülvevő minden ismert tárggyal gondolatait a Teremtőre irányítsa. Amikor
elvált gyermekétől, a hűséges anyai szerető gondoskodás nem szűnt meg. Minden
nap imádkozott fiáért. Minden évben saját kezűleg kis szolgálati ruhát
készített fiának, és mikor férjével felment Silóba imádkozni, szeretetének eme
jelét adta gyermekének. A kis ruhának minden szálát imádságával szőtte át, hogy
fia nemes és hű legyen. Nem kért fia számára világi nagyságot, hanem azért
könyörgött, hogy a menny által becsült nagyságot elérhesse, tisztelje Istent és
áldására legyen embertársainak.
Micsoda
jutalma volt Annának és példája mily bátorítás a hűségre. Minden anyára
felbecsülhetetlen értékű alkalmak, végtelen drága értékek vannak bízva. A
szerény hatáskört, amelyet sok anya fárasztó feladatnak tart, nagy és nemes
munkának kellene tekinteniük. Az anya előjoga, hogy befolyásával áldására
legyen e világnak, és ha ezt teszi, saját szíve is örömmel telik meg. Gyermeke
lába számára ösvényt egyenget, amely napfényen és árnyékon át a szent, dicső
magaslatokhoz vezet. De csak ha saját életében követi Krisztus tanítását,
remélheti az anya, hogy gyermekeinek jellemét isteni szándék alapján
alakíthatja. A világ káros befolyásokkal van tele. A divat és a szokások igen
erősen hatnak az ifjúságra. Ha az anya hanyag a nevelés, a tanítás, a
fékentartás kötelezettségében, gyermekei elfordulnak a jótól és a gonoszt
követik. Járuljon azért minden anya gyakran az Úr elé ezzel a kéréssel, taníts
minket "[...] miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?"
(Bír 13:12). Figyeljen gondosan az Isten Igéjében levő oktatásra, és a
szükségnek megfelelően bölcsességet kap.
Mai Bibliai szakasz: Jób 4
Elifáz az első a barátai közül, aki Jób
felkiáltására reagál. Jób barátainak nem volt tudomásuk a mennyei lázadás
történetéről és a határozott különbségről sátán és Isten – Jób
szerencsétlenségében játszott – szerepe között. Egyszerűen nem gondoltak rá.
Egyes tudósok a jót akarják látni Elifázban,
és azzal mentegetik, hogy egyszerűen az akkoriban uralkodó nézeteket
hangoztatta. Azt mondja, hogy Jób tanító volt, és sokaknak segített (3. vers),
de most, hogy ez a tragédia történt vele, türelmetlen lett, és neki van
szüksége oktatóra. A hetedik verstől Elifáz a saját szemszögéből magyarázza a
dolgokat, ami az „Ahogyan én láttam”
(8. vers - új prot. ford.) kifejezéssel kezdődik. Tudásának forrását a saját
tapasztalatai és érzékei jelentik. Elmélete szerint Isten a jelenben bünteti
meg a gonoszságot és jutalmazza meg a hűséget. „Akik gonoszságot vetnek, azt is aratnak.” Isten haragja miatt
érnek rossz véget a gonoszok még ma is (9. v.).
Egy éjszaka, amikor Elifáz aludni próbált,
egy szellem suhant el arca előtt (15. vers). Félelem szállt rá és reszketett (14.
vers) szőre felborzolódott, és kiugrott az ágyból (16. vers). Nem tudta
azonosítani az alakot, holott a szeme előtt volt. A hang azzal vádolta Istent,
hogy olyan dolgokat tesz, amik Lucifernek a mennybéli lázadásban játszott
szerepére emlékeztetnek bennünket. Mindennek a célja Isten igazságosságának
megkérdőjelezése volt. „Vajon igaz-e
Isten előtt a halandó? Teremtője előtt lehet-e tiszta az ember?” (17.
vers).
A negatív válaszért kiáltó, kétségeket keltő
kérdéseket megerősíti Isten vádolása: „Íme, szolgáiban sem bízhat.” Ehhez a
vádhoz kapcsolódik, hogy „még az
angyalaiban is talált hibát”, és kiűzte őket a Mennyből.
Sátán ugyanazt a játékot próbálja űzni, amit
Évával az 1Móz 3-ban. Ha Isten az angyalokat nem kíméli, hogyan tenne az
emberekkel jobbat? Isten az, aki reggeltől estig darabokra töri az embereket. A
vádolás lelkülete folytatódik és Elifáz megismétli (20. vers). „Anélkül, hogy észrevennék, örökre
elvesznek.” Ami azt jelenti, hogy a menny áldásait Isten vonja vissza
ezektől az emberektől. Életük horgonya kiszakítva, hogy bölcsesség nélkül
haljanak meg.
Drága
Istenünk! Mi is szembesülünk tragédiákkal. Az emberek és a lelkiismeretünk
olyan mértékű gonoszsággal akar vádolni minket, ami Isten azonnali büntetését
érdemli,, de tudjuk, hogy Te a jövőben fogsz mindent megjutalmazni. Kérünk,
tarts minket tenyered oltalmában. Ámen.
Koot van Wyk
60. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 54. és 55.
fejezeteihez (szept. 18-24).
„Mielőtt az anyaméhből kijöttél,
megszenteltelek” (Jeremiás 1:5)
Ez az ígéret bizonyosan igaz volt Sámson és Sámuel
esetében. Az édesanyjuk már a születésük előtti időtől fogva készítette őket az
Úr szolgálatára. Mindketten el lettek különítve, hogy népük vezetői legyenek,
és rendkívüli fontosságú feladatokat teljesítsenek.
Sajnálatos módon azonban, ahogyan a
szerepükbe belenőttek, amelyekre az édesanyjuk gondosan és jámboran nevelte
őket, Sámson és Sámuel olyan döntéseket hoztak, amelyek – drámai módon – egészen
más ösvényre vezették őket. Amikor Sámuel felnőttkorba lépett, Izráel lelki
pásztorává vált, mint próféta, illetve politikai vezetőjévé, mint bíró.
Ezzel szemben Sámson felnőttkorba lépése
azzal jellemezhető, hogy nyíltan visszautasította az odaszenteléssel
kapcsolatos, nazireus fogadalmakat, és – ami még rosszabb, szentségtelen
szövetséget kötött a filiszteusokkal, pedig ő éppen azért született meg, hogy
megszabadítsa tőlük Izráelt. Sámson újra meg újra visszautasította a hívást,
hogy elkülönített maradjon, és teljesen odaszentelt az Isten által kijelölt
küldetésnek, míg végül „az Úr… elhagyta őt” (Bírák 16:20).
Tagadhatatlan, hogy Sámson nem azt az utat
járta be, amit Isten szánt neki. Az ő és Sámuel története közti erős kontraszt
fájdalmas és kijózanító emlékeztető, hogy a döntéseinknek következményei
vannak. Mégis – még a Sámson helytelen döntései miatti vereség és fogság ellenére
is – a kegyelem és a megbocsátás által Sámson ereje visszatért, és lehetővé
tette, hogy végül betöltse küldetését. Isten kegyelme nagyobb, mint a mi
legnagyobb hibáink.
German Rodriguez
a Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése